évszázados átverés

Kedves Érdeklődő!

Ha nem undorodik nagyon, az undorító emberállatoktól, a többszörös túlerőben lévők által a védekezésre képtelenek bántalmazóitól, másolja  be a poszt címét a keresőablakba. Amit ezen a filmen láthat, az folyik Palesztínában, és minden területen, így Amerikában is, ahol a kiválasztottak kisajátították az államhatalmat.

Az itt látható hölgy arcának sérülései és torzulásai egy szimpla, amerikai közúti igazoltatás "mellékhatásaként" keletkeztek, 6 db erős testalkatú 100 kg-on felüli súlyú, rendőrként foglalkoztatott,  emberszabású kezeinek nyomán.  

Nálunk, egyenlőre, "csak" a bűnöző cigányok áldozatai néznek így ki. A Magyar Rendörség, még csak egyszer, 2006-ban, ízelítőül az amerikai "szabadságból" merte ezt megkockáztatni. Azok nagy része sem magyar volt,  kemény ellenállásba is ütköztek, a bátrak részéről, így inkább a békés ártatlanokat verték laposra, lőtték ki a szemüket.

Amerikában már, ez, egy kicsit másként van. A kiválasztott hatalom, lassan kitenyészti, az egymás sorsa, helyzete iránt érzéketlen gyáva embereket. látni a filmen, a járókelők milyen közönyösen sietnek el a brutális kínzás láttán.

Nálunk, ezt, még nem tudták elérni, de ránk is ez a perspektíva várna, ha meg nem előznénk. Istennek hála, még vagyunk tőle néhány lépésre, de hamar lépnünk kell. Rövidesen eljön az idő, amikor a jenkiknél is kiadják erre az állatfajra a vadászati engedélyt. Nekik van is mivel vadászni rájuk.

Nekünk viszont most kell lépni! Fegyvertelenül, józanul!

Ha fasisztának, antiszemitának, rasszistának bélyegeznek, hát úgy kell lépnünk. Mindegy mit hazudnak, tény csak az, amit tesznek. Nem futhatunk bele.  

Ilyen megalázottan, kiszolgáltatottan magyar soha sem élt, és kétlem, hogy sokan lennének közülünk, akik az életük védelmében ezt is bevállalnák.

A magyar, sokat tűrő, de hős, bátor, önfeláldozó, találékony, szorgalmas és büszke nép. Él, ha hagyják, de meghal a szabadságáért ha kell.

Amit itt láthatunk, az már az a szint, amiben nem szabad élni, jobb hősként, az ellenség pusztítása közben meghalni, hogy legalább a túlélők sorsa jobb legyen.

Nincs sok időnk!   El kell távolítanunk a hatalom közeléből népünk megnyomorítóit. Döntenünk kell!

 Korábbi történelmünket meggyalázva, megrettenünk a gyáva szájkaratések hamis jelzőitől, vagy bátran kiállunk magunkért, asszonyainkért, gyermekeinkért, ha kell, az egész világgal szemben.  Mindenképp ki akarnak puszítani, és ha a magyarok Istene megengedné, akkor így is lenne, de akkor sem ilyen szégyenletesen.

Magam, szívesebben halok meg hősként a harcban, mint éljek gyáva féregként, ameddig agyon nem rugdosnak, tizen-huszan, a kiválasztottak zsoldosai. Azt hiszem, nem vagyok egyedül.

Béla László