A Hazáért, a Nemzetért…
Ha van valami, ebben az elmocskosodott, igazságtalan, erkölcstelen, korrupt világban, amiért érdemes kiállni, az Európában, a nemzetek hazájában, éppen egy adott nemzet, és annak ősi földje, a Hazája. Ezekért, ezek megmaradásáért, és méltó helyükre való visszaemeléséért, szabad és kell kiállni.
Mi is egy nemzet valójában?
Azoknak az embereknek a csoportja, akik egy nyelvet beszélnek, egyként szeretik és tisztelik egymást. Akik békében, nyugalomban, szabadságban akarnak élni, és akkor örülnek, ha mások is így gondolkodnak, és erre, világszerte, minden embernek lehetősége van.
Kik alkotnak egy nemzetet?
Azok az emberek, akik, ekként gondolkodnak, egyenesek, őszinték, erkölcsösek, és nem ismerik a gyűlöletet, a haragot. Azok, akik mindenkor meghatározónak fogadják el a közösség érdekeit, és soha nem akarják, saját érdekeiket ez fölé emelni. Egy nemzet, mellérendeltségben él. Nincsenek elnyomottak és hatalmasok, nincsenek jogosultak és jogfosztottak. Egy egészséges nemzetben nincs más jog, csak a megkérdőjelezhetetlen, mindenki számára elfogadható, isteni igazságosság. Épp ezt igyekeznek felszámolni minden módon és minden erővel, az internacionalista szervezetek, uniók, és minden, nemzetek felettinek hirdetett társaság. Ezért ütköznek egyre inkább, a hipnotikus álomból felébredő nemzetek ellenállásába. Ez az ellenállás lesz az, ami végül, romba dönti a pénz elefántcsonttornyait, romjaival maga alá temetve, azok felfuvalkodott, hataloméhes, és hatalom ittas lakóit.
A magyarság, az örök elégedetlen?
Vannak emberek, akik ezt tartják, ezt hirdetik, és ezt erőszakolnák, minden gondolkodó emberre, - mondván – mi mindig a rendszert szidjuk, ahelyett, hogy önmagunk hibáival néznénk szembe. És valóban!
Nem létezik olyan rendszer, amelyben a magyar jól érzi magát? Nincs, nem is volt, és nem is lesz, - hangzik a kéretlen válasz.
Ez, természetesen, hazug válasz.
Volt olyan rendszer. Azt, mi alakítottuk, az isteni igazságosság, a kölcsönös szeretet, és megbecsülés jegyében. Akkor, a világ leggazdagabb népe voltunk, viszályok nélkül, elégedetten élünk, és tekintélyünk, békés természetünk ellenére, minden más nép számára példa volt. Véleményünk, minden európai nép számára, megkerülhetetlen, és kihagyhatatlan tényező volt. Ez volt az aranykorunk, aminek ismét a küszöbén állunk, hosszú, nehézségekkel teli, tanulási folyamat végén. Akkor, a többi népek, még, mint pártusokat, szkítákat, hunokat, tartottak számon bennünket. Irányításunk, de sokkal inkább gondoskodó szeretetünk alatt álltak, az akkori világ, legnagyobb, legerősebb, és legboldogabb birodalmai. A Pártus, (aminek létezését a mai történetírás, még a margóján is ritkán említi), és a Hun, ókor, legnagyobb birodalma.
A magyarok, hunok, szkíták, pártusok, soha sem voltak bosszúállók.
Ennek, legjellemzőbb fennmaradt példája, Attila, Hun Fejedelem ominózus mondata Róma kapujában.
Hogyan került oda?
A Hun birodalom ellen, nyugatról, Róma szándékából indított, sorozatos kisebb támadások, megkeserítették, a hun birodalom nyugati felének életét. Állandó volt a fosztogatás, öldöklés veszélye, gyakoriak, a honvédő harcok. Ezt megelégelvén, Attila, erődemonstrációs szándékkal, komolyabb haderővel vonult Itália felé.
Ahol ellenállásba ütközött, azt felszámolta, a várost feldúlta, úgyszólván megsemmisítette. Néhány ilyen olasz város után, megállíthatatlanul közeledett Rómához. Ennek hírei, természetesen Rómába is eljutottak. Potosan tudták Róma „nagy emberei”, hogy, a - fejétől büdösödik a hal – alapigazság okán, Attila, Rómát akarja térdre kényszeríteni. Amikor a Hun seregek körülzárták Rómát, Leó pápa, Attila elé vitte, a város kulcsait, jelezvén, nem állnak ellen a megszállásnak. Kérte, ne rombolják le a várost. Erre a kérésre fogalmazódott meg, Attila, magyar szemléletet legjobban kifejező mondata:
„Ami a hatalmamban van, az a szeretetemben van.”
Itt a döntő különbség, a magyar, és nem magyar gondolkodás között.
A nem magyar gondolkodás úgy tartja:
Ami a hatalmamban van, az a kiszolgáltatott rabszolgám, azt teszek vele, amit kedvem tartja, mert megérdemlem.
Ez a gondolkodásmód, számos bajnak forrása, egyebek között, az eu, mai regnálásának is.
Ebből származott hajdan a rabszolgaság, a gyarmatosítás, ma a nemzetállamok felszámolásának szándéka. Ezek mind, istentelen, igazságtalan, világpusztító tényezők, ha mégannyira Isten akaratából valónak hirdetik is azokat. Ezek, a hataloméhség, és a bosszú megnyilvánulásai. Ez teszi olyan, nehezen élhetővé a világot, amilyennek a mai átlagember megtapasztalja. Hiányzik belőle a szeretet.
Ránk, magyarokra hagyta a Teremtő Isten, az isteni igazságosság, és a felebaráti szeretet védelmezésének feladatát. Ezért volt jelentős hatalmunk, és hozzá, a megfelelő gondolkodásunk. Ezt, a nyugati befolyás, ezer esztendeje igyekszik letörni. Korábban, igen nehéz dolga volt. A magyarság Istentől ráruházott hatalmát, kénytelenek voltak elismerni. A másik szándékból alapított, és a világ, jelentős részén, tűzzel-vassal elterjesztett vallás főembere, a Pápa személyének kiválasztásában, a világon egyetlen embernek volt és van vétójoga.
Ez az ember, a Magyar Szent Korona felhatalmazottja, ezzel a koronával megkoronázott Magyar Király. Így már érthető, miért nincs ma, Magyar Király.
Ezer év alatt, sikerült felszámolni a Magyar Királyságot, amiben István királyunknak, elévülhetetlen érdemei vannak. Ö engedett teret a nyugati befolyásnak magyar földön, mígnem a magyar Szent Koronát, és ezzel a magyarság hatalmát, különböző „jogi” csűréssel-csavarással, idegen fejekre tették, míg végül, puszta szimbólummá változtatták.
Ez a szimbólum, ma is él, és semmivel sem képvisel kisebb erőt, mint korábban. A Teremtő Isten erejét szimbolizálja, az igazság, a szeretet, a béke jelképe. Égisze alatt, helyreállítható az ország békéje, az emberek szabadsága, a kifosztás kirekesztése.
Ehhez, magyar összefogás, a szeretet feltétel nélküli jelenléte szükséges.
Hibás szlogen, a „20 évet a 20 évért”. Helyette alkalmasabb, az 1000 év békét és igazságot, az 1000 éves hányattatásért, és igazságtalanságért. Mindezt bosszú, és harag nélkül, mert csak így lehetséges.
Ennek megvalósítása, csak a magyarok szándékán múlik. Ha olyan vezetést választunk, melyben a régebbi idők „megmondó” emberei, semmilyen szerephez nem jutnak, ahogyan a csehek tették anno, akkor megindulhatunk, a jólét, a társadalmi megbékélés, sima kikövezett útján, hogy mintánkkal érvényt szerezzünk, az isteni igazságosságnak, eleget tegyünk, a velünk szemben támasztott isteni elvárásoknak.
Béla László
Utóirat.
A nagy tudású történészek, gyakorta pongyolának, felszínesnek, felületesnek mondják, az enyéimhez hasonló írásokat. Nem baj. Az hogy nem említek dátumokat, csatákat, rendeleteket, nem az ismeretek hiányából, de a közérthetőség szándékából következik. A részletekben elveszve, kevesek számára lenne érthető a logikai irányvonal. Aki ebből az írásból megérti ez események logikáját, Bátran utánanézhet a részleteknek, és igazolhatja az állításokat történeti tényekkel. A tényleges Magyar Király, nem Isten kegyelméből, hanem Isten, és a magyar nép akaratából uralkodott. Isten kegyelméből azok uralkodhattak, akik valami rosszat forraltak a világ ellen, ezért (nem kis) kegyelemre volt szükségük. Történelmünk tele van Isten kegyelméből uralkodó idegen királyokkal, de felemelkedést, a nemzet valódi értékét felmutató életet, csak a nép szándékából uralkodók tudtak elérni, mint Hunyadi Mátyás. vagy Horthy Miklós.
