Tudom, az elfogyasztott borsófőzeléket egy liter pálinkával leöblítve is így nevezik, (egy fél óra múltán) de én koránt sem erre gondolok.
Mindaz, amit két év óta, ebben a blogban leírtam, annak tűnik.
Úgy tűnik, mint ha a magyarok nagy többsége változást akarna, legalább is látja a gusztustalan kifosztást, valahol tiltakozik is ellene, de igazában másoktól vár tetteket. Ő maga semmit sem tesz, és semmi után nem érdeklődik, ami a változásokat létrehozhatná. Még szavazni sem megy el – mondván - úgysem változtat semmit, hogy ami történik, az ő szavazatával, vagy anélkül történik e.
Talán még igaz is. Ami történik, az valóban a szavazóktól függetlenül történik (most), de hogy mi történik, és egyáltalában mi történhet, az teljes egészében a szavazóktól, azok döntésétől, állásfoglalásától függ.
Nem kaphat szót, egy olyan párt (Szdsz) akit a szavazók kiszavaztak a politikából.
Sebaj, mondják ők. Mindenhova beépültek, belülről bomlasztanak, utasítanak és követelnek. Ehhez, meg vannak a „kapcsolataik” (korrupció) és a gazdasági lehetőségeik, a másoktól elcsalt pénz birtokában.
Jelenleg egy számottevő párt létezik, aki fordíthatna a magyarság sorsán.
Nem nehéz kitalálni, melyik az. Akit egyfolytában, minden más párt egyetértésben gyaláz, fasisztáz. Ebben az egyben mindenki közös platformon van. Minden másban vitáznak egymással, és kritikátlanul dobálják egymásra a sz..t.
Írásaimban jól lemérhető, a saját álláspontom változása is. Míg korábban, a magyarsággal, az országgal szemben elkövetett gaztettek megállítása, és az elkövetők megbüntetése volt a fő motívuma gondolkodásomnak. Mára ez alapvetően megváltozott. Nem érzek bosszúvágyat
Igazságot, békét, jólétet, boldogságot és vidámságot szeretnék látni ebben a hazában, mindenki számára.
Ezek mind olyan dolgok, amit a Kárpát-medence, képes megadni nekünk.
Egy dolog az, ami ezt elhozhatja nekünk, a szeretet.
Az elnyomóink iránti gyűlölet, csak csöbörből-vödörbe taszít bennünket.
„Józsi”.azért szavazott a Fideszre, mert megharagudott az Mszp-re.
ÉS ???
Mi változott?
Hazugság, korrupció, adó-fosztogatás, állami mutyizás.
Most jobb?
Nem azért kell szavazni, hogy valakit megbüntessünk. Ebben nincs szeretet, csak bosszú, és a bosszú, a gyűlölet egyik fő megnyilvánulása. Ez soha, semmit nem épített, mindig csak lerombolta azt, ami volt, vagy van.
Szavazni azért kell, mert együtt érzek az elnyomott tömegekkel, szeretem őket, hisz emberek, honfitársak, magyarok.
Ha ezzel a gondolkodással megyünk el szavazni, nem lesz többé fosztogató, erőszakos, zsaroló kormányunk, és nem ülhetnek kettős állampolgárok, a magyar parlamentben sem, ahogyan a világ legtöbb országában sem.
Nem kell a bosszú. Mi magyarok vagyunk. Ha ide süllyednénk, mennyivel lennénk nemesebbek, hajdani elnyomóinknál?
Talán semmivel.
De ez nem így van.
Már attól, hogy eltűrtük ezt a kifosztást, attól is nemesebbek vagyunk, és ezzel élnek vissza.
Nem baj.
Elbírtuk, és elbírjuk, de nem vagyunk birkák.
Ha erre elegen rádöbbenünk, és visszavesszük kezünkbe a sorsunk irányítását, akkor sem a bosszún kell törnünk a fejünket, de az általános jólét megteremtésén, a szegénység gyors felszámolásán, a termelő munka, és a munka becsületének helyreállításán.
Természetesen én sem úgy gondolom, hogy a tolvajok kezében kell hagyni néptől ellopott vagyont. Az, a népé volt, és ma is az, hisz a nép dolgozott érte.
Más kérdés, hogy most, „jogi” akadályok miatt, nem fér hozzá.
Elegendő, ezeket a „jogi” akadályokat elhárítani. Szükségtelen és értelmetlen, bárkit börtönbe zárva, akadályozni, normális életvitelében.
Egy ország, csak akkor lehet boldog, ha abban mindenki boldog.
Ha bosszúra szomjazunk, a kárvallottak, a börtönökben nem lesznek boldogok, és ez árnyékot vethet az ország boldogságára is.
Talán ezért döbbentett meg a tény, amikor egy szószólója annak az iránynak, amit én a magam részéről követhetőnek látok, arról beszélt, sőt ki is hangsúlyozta, „fejeket akarunk”.
Szerintem nem?
A magyar nép, nem fejeket akar, hanem biztonságot, békét jólétet és szeretetet.
Jól el tudom képzelni, hogy egy hajdani „zöld báró”, aki ma 50-100 család megélhetését orozza el korrupciós alapon, családjával, 8-10 hektáron gazdálkodhat. Tarthat állatokat, termelhet, hasznos munkát végez, és nem Havai-ban a földalapú támogatások mértékén spekulál. Ez, a szeretet megoldása, nem a bosszúé.
Szerintem, a beszélő sem gondolta komolyan, ezeket a fejeket.
Mindössze, potenciális szavazókat akart megszólítani. Azt hiszem, az ezzel egyetértő szavazók, bár nagyon határozottak, de túl kevesen vannak ahhoz, hogy támogatásukkal Magyar Kormány alakuljon. Szerencsére, más gondolkodásúak is támogatják ezt a csoportot, és ha kormányra kerülnek, elfelejtik a giotint.
A „Nagy Francia Forradalom” sem ment vele többre, mint egy sor, becsületes francia kivégzésére, és kinek a kezében van ma, a francia vagyon?
Ez is egy nagy kamu. Azzal etetnek bennünket, hogy a Nemzeti Vagyont, a közműveket, felvásárolták a franciák, a földeket az osztrákok, hollandok, a villamos hálózatot, áramellátást a németek, stb. Egyre azon gondolkodom, hogy ezek, francia, osztrák, holland, német kiválasztottak, merthogy, mindenütt van belőlük, elég. De akkor, miért kötik őket a saját népüktől eltérő nemzetekhez? Csak azért, mert ott élnek?
Nem!
Szerintem azért, hogy a nyilvánvaló tisztességtelen üzleti, emberi magatartásokért, a megnevezett nemzetekkel szemben ébresszenek bennünk ellenérzést, szándékunk ellenére.
Ha az ilyeneket kiszűrjük, megszűnnek a gondjaink.
Persze, lesznek, akik nem veszik tudomásul az idők változását, vagy akkorát vétettek a nép ellen, amit nehéz megbocsátani. Őket sem kell bebörtönözni.
Van egy sok éves kiváló megoldás, ami szinte alig korlátozza a személy szabadságát, a száműzetés. Természetesen, ez nem valósulhat meg, egy határok nélküli uniós országban. Megvalósulhat viszont egy zárt, önálló, semleges, katonailag megerősített, önvédelemre képes Magyarországon.
Ez nem bosszú!
Ez az elnyomottak iránt érzett szeretet, együttérzés és felelősség, ami minden magyart egyformán érint. Ha ezt megértjük, nem lesznek többé kilakoltatottak, hajléktalanok, munkanélküliek, éhező gyerekek, csak boldog, elégedett, szeretetben élő magyar családok. Hazánk, a Kárpát-medence, ezt, képes nyújtani nekünk, és nyújtja is, ha egységesen elfogadjuk.
Én elfogadom. És Ön?
Béla László
