évszázados átverés

   …mondja igen bölcsen a magyar közmondás. Mivel folytatja, azt mindenki tudja, de én most kihagyom, nehogy bárkinek az érzékenységét negatívan érintsem meg. Megdöbbent az, az eszelős kitartás, amivel egy emberfajta, képes ragaszkodni beteges elképzeléséhez, ami miatt az évszázadok során már annyiszor megtizedelték. Rendkívüli pszichológiai érzékkel, képes egész népeket befolyásolni, az általa óhajtott helyzet kialakításáért. Pontos előrelátással tervezi meg cselekedeteit, uszítja egymásnak az embereket, mígnem eléri, hogy fölöttük, korlátlan úrnak képzelhesse magát. Ehhez, különböző, sokszor elérhetetlen, de közkedvelt szlogeneket használ, mint az általa megvalósított szabadság, gazdaságosság, jólét. Ebből persze semmi sem igaz, de ettől függetlenül, mindig közel kerül a céljaihoz, és amikor győzni látszik, elbízza magát, akkorra ér vissza a bumeráng, amit soha sem tud elkapni. Most, épp ez a helyzet, de most nem  jön bumeráng.

   A jólétet, kitartó szervezkedéssel, újra és újra ki tudja vívni, de csak önmaga számára, és mindig, a széles tömegek súlyos hátrányára. Megdöbbentő, hogy ez az évszázados előrelátás, nem mutatja fel számukra, az elkerülhetetlen összeomlást, amit már annyiszor követett a becsapottak fékezhetetlen bosszúja.

Nem merül fel bennük, az a természetes félelem a megtizedeléstől, amivel elkerülhetnék azt, reális gondolkodással. Talán jobban félnek a becsületes alkotó munkától, mint a hirtelen erőszakos haláltól?

     Hol kezdődött a kálváriájuk, melybe az egész emberiséget, folyamatosan belerángatják, nehéz meghatározni. Nyilvánvalóan voltak sarkalatos események, amelyek, mint mérföldkövek, meghatározták a következő időszakok eseményeit, de valahogy, azoknak mély gonoszságát, mindig követte, az isteni igazságosság büntetése, amit a szervezkedők, gigászi jajveszékeléssel, a többi embert vádolva erőszakossággal, éltek meg.  Ők maguk, mindig „ártatlanok”, „vétlenek” saját állításuk szerint. A bajok, mindig abból, és csak abból származnak, hogy a többi ember gyűlöli őket.

    Ez, a világ eddigi legnagyobb tévedése, vagy leggusztustalanabb hazugsága.

Szó sincs, bármilyen emberfajtával szemben táplált haragról, vagy gyűlöletről.

Ilyet, csak egy-két embercsoport ismer, aki minden olyan embert gyűlöl, aki nem hozzá tartozik. Az emberiség, alapjában, csak helytelen emberi magatartásoktól határolódik el, de azoktól, néha nagyon. A jelen helyzetben az elhatárolódás, robbanás-közeli állapotba került, de ahelyett, hogy az érintettek, behúznák fülüket-farkukat, az emberiség egészére szórják a gyűlölködés mocskát.

   Nincs gyűlölet! Kritika van, amit épp, a gyűlölködő élősködők képtelenek elfogadni, és változtatni magatartásukon. Már csak egy szikra kell, mondjuk, egy újabb, általuk kirobbantott helyi háború ahhoz, hogy az elutasításból, megtorlás legyen. Hétmilliárd ember egységes elutasításával szemben, nincs hatalom, fegyver, haderő, amely megvédelmezhetné őket a következményektől.

   Több példa volt már erre, a történelmükben, de a tanulság, mint falra hányt borsó. Hogy korábbra vissza ne menjünk, tanulási lehetőségük egyik mérföldköve, egy jó szándékú, igazszívű prédikátor meggyilkolása. Mérhetetlen erőszakosságú bűnüket, épp úgy, mint azóta is egyfolytában, minden emberellenes cselekedetüket, népakaratként tüntették fel, és az ártatlan néppel szavaztatták meg,  önjelölt vezetőik. Az Istenítélet, az emberek haragja, hetvenben érte el őket ezért. A romai légiók, kardélre hányták népességük felét. A megmaradt fele, nem tanult ebből. Ismét szervezkedni kezdett. A minősített gyilkosság kiváltotta felháborodást, a maguk hasznára fordítva, alapítottak egy új vallást. Ezt, évszázadok alatt, tűzzel-vassal ráerőszakolták a világra, mindig a jót, a pozitívot hirdetve, miközben kezdettől a mai napig, egy, egyre növekvő hírszerzőhálózat, és népbefolyásoló szervezetként működtetik, saját céljaik megvalósítására.

   „Természetesen”, ebből önmagukat kihagyták. Megőrizték korábbi vallásukat, nehogy az új vallásban állított tilalomfák, rájuk is hatással lehessenek.

  Ezzel próbálták, már akkor megteremteni, az általuk mindig is használt kettős mérce „erkölcsi” és „jogi” alapját, mindmáig sikertelenül. Az emberekben, genetikailag kódolt az isteni igazságosság igénye, amit évezredek alatt sem lehet kiirtani, vagy elfedni, hazug szlogenekkel. Az ilyeneket esetenként elfogadják a békesség kedvéért, de súlyos hátrányaik származnak belőle. Tudatalattijukban viszont, mindig ott van, és örökre ott is marad, az igazságosságra való kitörölhetetlen igény. A kettős mérce, ebbe nem fér bele, és soha sem is fog beleférni.

  Az általános emberi elvárás, és az adott helyzetben megvalósítható erőszak közötti borotvaélen egyensúlyozva, valósították meg mára azt, amit az emberiség egyöntetűen elutasít.

   Az elutasítás nem mai jelenség. Évszázados tapasztalatokon nyugszik, és nem egyfajta ember, de egyfajta emberi magatartás elutasítását jelenti.

    A „világvallás” kezdetben, konzekvesen tiltotta hívői számára, a kamatra való pénzkölcsönzést. Akik ebből a tilalomból kimaradtak (kihagyták önmagukat) azok számára ez, egy természetes lehetőség volt. Behozhatatlan előnyt jelentett, a pénz összegyűjtésére, érdekérvényesítő, hatalmi funkciójának kialakítására. Ráadásul, mindezt értékteremtő tevékenység nélkül.

Ezzel éltek, a „templomos” lovagok, később „szabadkőművesek”. A súlyos hibát ott követték el, hogy a francia királyt is eladósították. A királyi hatalom, az adóság-eltörlésnek egy szokatlan módját választotta. Lemészárolta a követelőket, és vagyonukat elkobozta. Ezt az eseményt, más-más történészek, sokféle keretbe foglalták már, ami a lényeget tekintve, nem meghatározó. A mészárlás ténye, tény.

  Az eset, nem maradt tanulság nélkül, csak az érintettek, nem a megfelelő tanulságot vonták le belőle.

  A természetes (józan paraszt) ész azt sugallná, hogy amiért százakat lemészároltak a többiek, azt a magatartást kerülni kell.

Ezzel szemben, az érintettek, azt a tanulságot vonták le, hogy a gazdasági hatalom megszerzése, a politikai hatalom nélkül, életveszélyes kombináció.

Amit lehetett, Angliába átmentve, a politikai hatalom megszerzésére, kisajátítására koncentrálták. Sikerült az angol királyokat, politikai hatalomtól megfosztott piedesztára tenni, és az óta is ott tartani.

Ezt az eredményes kombinációt valósították meg Amerikában, és később mindenütt, ahol a nép eltűrte, mind a mai napig. Csak ezzel kombinálva lehet, egy-egy nép munkájának hasznát elorozni, fenyegető következmények nélkül.

   Ez után következhet csak, a gazdasági kifosztás.

Technikájuk, a sokszínű, sokszintű céh-világ felszámolása, a kis, termelő üzemek megsemmisítése, az értékteremtő tevékenységnek, saját gyáraikba történő kényszerítése. Érveik ehhez, a gazdaságosság, és ésszerűség hangoztatása, sajátos nézőpont szerint alátámasztva.

Hamar megérthetjük a logikát, egy, bár túlhaladott, de egyszerű példán át.

Egy falu kovácsa, 2 kg lisztért készít egy patkót. A gazda viszi a lisztet, megkapja a patkót. Mindketten függetlenek, mert nincs szükségük pénzre.

A gazda, feleslegéből ellátta a kovács élelmezési igényét, a kovács, munkájával ellátta a gazdát a szükséges iparcikkel. Megjelenik a kapitalista. Állítja,  A KOVÁCS GAZDASÁGTALANUL DOLGOZIK. Az ő gyárában előállított patkó, csak fél kiló liszt árába kerül, és ez akkor, igaz is. A gazda elvisz egy kiló lisztet a piacra, és az árából két gyári patkót vásárol. A kovács éhen marad.

Mivel a pénz, kapitalista kézben van, minden termék és szolgáltatás ára, manipulálható általuk. A fenti arány is, csak addig lesz igaz, ameddig a kovács éhe nem hal, vagy be nem csukja a műhelyét, és el nem megy a kapitalista gyárába, negyed pénzért dolgozni. Ekkor, valami „véletlen”, „gazdasági” hatásra, a liszt felvásárlási ára, a negyedére, a patkó ára a négyszeresére nő.

Persze a liszt, monopóliumok (dohány mutyi) segítségével, már csak a kapitalista boltjában kapható, természetesen a felvásárlási ár többszöröséért.

Végkifejletben, a kovács, csak fél kiló lisztet kap egy patkó elkészítéséért, a gazdának viszont négy kilót kell eladnia egy patkó áráért. Mindketten, attól váltak észrevétlenül rabszolgává, hogy elveszítették egymással való közvetlen kapcsolatukat, és pénzre lett szükségük, életük fenntartásához. A kapitalista ül a pénzen, és úgy a kovács, mint a gazda többletmunkájának hasznát zsebre vágja.

Ez nem baj, hisz megteheti. egészséges társadalomban persze, nem.

Az egészséges társadalom, megvédi a tagjait a kifosztástól. Nem hagyja tönkretenni a kovácsot, és a gazdák, nem adják el terményeiket, felvásárlóknak.

Így, megmarad a piac önszabályzása, és kirekesztik az élősködő spekulánsokat.

Ezt teszi egy egészséges társadalom. A kapitalista fosztogatás, csak egy beteg, önző társadalom felett képes eluralkodni, ahol az emberek elhiszik, hogy érdemesebb megvenni, negyedéért a gyári patkót, és érdemes, felvásárlónak egyben eladni a terményfelesleget.

Ahol a társadalom fejlettebb gondolkodású, és erre nem lenne hajlandó, ott jön a kapitalista erőszak. mivel a pénz, nagyobb része, nem az emberek kezében van, és a kapitalista, képes korlátozni asz emberek kezébe kerülő pénz mennyiségét, a kapitalista elintézi, hogy a gazda, ne legyen képes megfizetni a kovácsot. A terményeit viszont, kénytelen legyen, a felvásárló által szabott áron, nagy tételben eladni, hogy termelőképességét megőrizhesse.

Ez. a totális, működő kapitalizmus, ezt tanuljuk a közgazdaságtanban is. Azt is tanítják, hogy ez a rend, (ez a pénzhatalmi diktatúra) időről időre, válságokat termel. No ez a hazugság. semmilyen rend nem termel válságokat. Ezeket módszeresen, előre megfontolt szándékkal létrehozzák, újabb hatalmas pénzmennyiségek bekaszálása érdekében.

   Az emberiség tragédiája, hogy ezeket a „válságokat” leginkább, csak embervérrel, verejtékkel lehet lemosni.

A kirobbantott és folyamatosan fenntartott helyi háborúk, fellendítik a fegyveripart. Az okkal, vagy ok nélkül elkobzott, megsemmisített élelmiszerek, iparcikkek, felverik a piaci árakat. Ha nem magam látom, el sem hiszem, hogy vadonatúj, gyári csomagolásban lévő televíziókat, háztartási gépeket, a kereskedelemben szokásos módon, félig összeszerelt kerékpárokat, mint elfekvő készleteket dobálnak a tüskés tömörítő gép alá, megsemmisítés céljából.

Minden becsületesen gondolkodó önzetlen ember szíve vérzik attól a tudattól, hogy hány szegény család örült volna a bezúzott tv-nek, hány nélkülöző gyermek használhatta volna a bezúzott kerékpárokat. Ha az üzletláncnak nincs rá szüksége, elajándékozhatta volna, de nem. Megsemmisítette. Ez, az egoizmusnak, és a szeretet hiányának, mintaszerű keveréke.

   Visszatérve a válságokhoz és tanulságokhoz.

A templomosok és szabadkőművesek kárára végrehajtott pogromokból, ez a réteg, semmit sem tanult. Nem hagyta abba, kifogásolt magatartását, legfeljebb illegalitásba vonult. A károkozás, és ennek elutasítása az emberek részéről, ezzel nem szűnt meg. A helyzet, mindössze annyit változott, hogy nem állnak reflektorfényben a károkozók, de személyük azonossága, konkrét csoportjaik meghatározása, így sem okoz nehézséget.

Hogy nincsenek naponta forradalmak, pogromok, az kizárólag az átlagember békeszeretetének tudható be, hiszen ezeknek a csoportoknak az aknamunkája, folyamatosan szolgáltatna erre okot. Az a szülő, akinek a gyermeke, kötelező védőoltástól halt meg, bénult le, vagy vált autistává, vérmérséklettől függően, megölné, de legalább megbüntetné ennek felelőseit.

Nem így a másik oldal. Őket a bosszúvágy élteti. Csak abba lelik örömüket, ha valakit kínozhatnak, gyötörhetnek, büntetlenül meglophatnak. Ettől szenved ma a világ, és még tűri. Amikor az arcátlanság már az égbe kiált, és félő, hogy következménye az élősködők ellen fordul, csoportokat, nemzeteket uszítanak egymásnak, hogy a háború mocska, elfedje visszaéléseiket. Így volt ez pl. Magyarországon, már a kiügyeskedett, jogtalan Habsburg uralom alatt.

    Szerbiában megölték a trónörököst. A Habsburg ház, minden jó szándékú ember tiltakozása ellenére, megtorló háborút kezdett, amiből európa-háború, német győzelem, zsidó árulás, Amerika hadba ugratásával világháború, angol-amerikai győzelem, Trianon következett.

Európa tanult. Fenntartással kezdte kezelni a betelepült, nem őshonos felforgatókat. Megértették, és elfogadták II. András aranybullájának ide vonatkozó intelmeit és tilalmait.

Európa lassan átvészelte a megrázkódtatást. Kezdet visszaállni az élet, a normál mederbe. Magyarországon Horthy, Németországban Hitler, kezdte érvényre juttatni, az államalkotó népek érdekeit. Vakvágányra futtatták a korábbi, bevándorló hegemóniát. Kezdett visszaállni a boldog békeidők, az egyenlő mérce, az isteni igazságosság légköre. Angliában, Amerikában, megmaradt a „kiválasztott” befolyás.

Látva az európai népek felemelkedését, Európában, a kiválasztott hatalmi törekvések letörését, háttérbe szorítását, a háborút elutasító néphangulatot, gazdasági háborút indítottak, egy németellenes világembargó meghirdetésével. Ez, az embargó, az export-érzékeny német gazdaságot válságba sodorta. Hiába voltak kiválóak a német termékek, Anglia és Amerika piacain eladhatatlanokká váltak, a zsidó embargó miatt.

Mennyire támogatták ezt a zsidó befolyás alatt álló államok, arra legjobb rálátást ad, hogy a magántulajdon, magánérdek tiszteletére épülő Amerikában, az állami rendfenntartók, nem voltak hajlandók megvédeni, az embargót figyelmen kívül hagyó kereskedők érdekeit. Intézkedés nélkül tűrték, hogy az ilyen boltokat, kiválasztott különítmények körülzárják, a vevőket erőszakkal távol tartsák. Ahol ezek a hordák német gyártású terméket találtak, a boltot felforgatták, összetörték.

A hitleri Németországban, ez, még mindig válasz nélkül maradt.

    A „kristályéjszakaként” elhíresült választ, egy Franciaországba akkreditált német diplomata, zsidó elkövető általi meggyilkolása váltotta ki. Ezzel betelt a németek pohara. Az erőszakra, erőszakkal válaszoltak.

A német rendfenntartók, képtelenek voltak megvédeni a zsidó tulajdonú boltokat, a felháborodott tömeg pusztításától. Ha egy város egyik részében felszámoltak egy csoportot, más három helyről jeleztek újabb pusztítást.

   A  „kiválasztottak” ebből sem tanultak. Tovább folytatták, és ma is folytatják, emberiség ellenes, világuralmi aknamunkájukat.

  Hitler kivédte az embargót. Hatalmas fegyverkezésbe kezdett, hogy mindenkinek munkát adhasson. Ezt a programját zsidók pénzelték, épp úgy, mint korábban Lenint, a cári hatalom megdöntése érdekében. Hitler, felszámolta a császár hatalmát. ahogyan várták tőle, de, a fagyi visszanyalt. őt nem csak a zsidók támogatták, de az egész német nép, akinek a hatalmát viszont nem akarta felszámolni.

Ebből az érdekharcból robbantották ki a kiválasztottak, a második világháborút.

Hitler, és diplomatái, az első világháború tisztességtelen békerendszerének korrigálására, (pl. Trianon felszámolására) számos békejavaslattal álltak elő, amit a kiválasztott tárgyalók, úgy söpörtek le az asztalról, mint ma, az építő javaslatokat a „magyar” parlament.

Jó! Az épület, hibátlanul magyar, de a benne munkálkodók, nagyobb része már kikéri magának, hogy az állampolgárságát firtassák.

   Nem kell firtatni. El kell távolítani, ahogyan Izraelben sem képzelhető el idegen állampolgár, politikai hatalomban.

   Egy szó, mint száz!

A második világháború óta, a kiválasztott szervezkedés, ismét egy háború küszöbére manőverezte a világot. Az emberiség tanult, a kiválasztottak nem, a magyarok sem. A kiválasztottak úgy hiszik, az idők végezetéig folytathatják üzelmeiket, rabszolgájukká tehetik az emberiséget. Súlyosan tévednek. A magyarok úgy hiszik, ha egy áruló fasiszta helyett egy másikat választanak, változhat valami. Ők is tévednek. Ugyanúgy folyik a kifosztás, a megfigyelés, az adatgyűjtés, működik a kettős mérce, a megfélemlítés, sarjadzanak a monopóliumok, és árulják a szülőföldünket, mint korábban. Az emberiség összességében  nem téved. A világméretű  elutasítás fogja felszámolni kiválasztottak pusztító befolyását, visszaállítani a nemzetállamok becsületét, az emberek bizalmát saját államaikban. Sajnos, mi magyarok sem tanulunk.

Béla László