Értelem és érzelem
Ez a kettő, ami elengedhetetlen a becsületes élethez, a jóléthez, a felemelkedéshez. Sajnos, ha ez egy személyben egyesül, az, ebben a „mai” világban, nem mindig válik az egyén hasznára. Hogy mennyire nem, azt az aradi vértanúktól kezdve, számos példán át kívánták bebizonyítani. Még mindig nem sikerült. Még mindig vannak emberek, akik képesek logikusan, racionálisan gondolkodni, és ezzel együtt, szeretik, megbecsülik embertársaikat, megőrzendő értékként óvják nemzetüket, hazájukat. Szerencsére, az országban ők vannak többen. Sajnálatos paradoxon, hogy a politikában, az irányításban, ennek ellenére, ők vannak kevesebben.
Noha rendhagyó, de érhető ez a helyzet. Az a mocskos sárdobálás, ami ma, a politikai hatalomhoz, a nemzet érdekében való cselekvőképesség megszerzéséhez vezet, csak a legerősebb, leg elszántabb becsületes embereket nem téríti el erről az útról. Széles spektruma létezik azoknak az embereknek, akik alkalmasak lennének, de ezt a mocskot, nem képesek, és nem is hajlandók saját bőrükön megtapasztalni, és ez nem róható fel hibájukul.
A becsület, és az elszántság, sokakban jelen van, de mégsem haladnak egy nyomon, az egy célért dolgozó emberek. Ugyan azt a célt, más-más módon közelítik, és így lesznek eredménytelenek.
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
De! Sajnos lehet. És ez az átok, éppen a jóhiszeműség, a bizalom, a mások becsületességébe vetett hit. Mindezek egy becsületes világban, nem átkok, hanem Isten áldásai, segítsége, a békesség és boldogság megtartásához, vagy megteremtéséhez. Mára, számunkra átokká vált az áldás. Ezt felhasználva képesek bennünket megosztani, egymás elutasítójává, sokszor elszánt ellenségévé tenni. Így juthattunk el oda, ahol ma tartunk. Az emberek nagyobb része napi gondokkal küzd, egy részük éhezik, fázik, egy szűk réteg pedig,
„Kroiszoszi” bőségben dúskál.
Ha hazug emberek azt mondják a sínylődőknek, hogy sanyarú sorsuk azoknak az embereknek a szándékából alakult, akik bőségben élnek közülünk, mi elhisszük. Ha ugyanezek, azt mondják a jólétben élőknek, hogy az elesettek irigylik, elvennék a vagyonunkat, munkánkkal megteremtett életszínvonalunkat, azt is elhisszük. Máris éket vertek, magyar és magyar közé. A negatív érzések miatt, egyre kritikusabban nézünk egymásra. Ezt, a hazugok azzal fokozzák, hogy egyre nagyobbra nyitva az ollót, elvesznek a szegényebbektől, és ezt odaadják a gazdagabbaknak. Jó trükk. Ősi trükk. Oszd meg és urald. Nem dereng esetleg az eredete?
Szerintem, nyugatról, Rómából indult el, világhódító útjára, ezer évnél régebben. Még mindig, rengeteg emberrel, nemzettel meg lehet etetni. Velünk is. A hazugok, azt sulykolják a szegények agyába, csak akkor könnyebbedhet a sorsuk, ha elveszik a gazdagok vagyonát. Ugyanezek, a gazdagokat azzal rémítik, hogy a szegényebbek, az ő vagyonukkal akarnak jobban élni. Mindkét réteg, hitelt ad a hazugságnak, és amíg egyre ferdébb szemmel nézünk egymásra, addig akadálytalanul elvehetik a hazugok, mindkét réteg munkájának nagy részét. Ez a kétharmados szelet kerül, minden ország minden nemzetétől idegen kézre. Ha ezt a szeletet megmentjük, a szegények meggazdagodnak, a gazdagok, még gazdagabbá lesznek, csak a piócát pisiltük le magunkról.
Ez régi, ősi ismeret. Egyéb eszköz híján, így lehet eltávolítani.
Ha a hazug, ezer szócsővel üvölti a fülünkbe, hogy ez kálvinista, ez kommunista, ez pápista, ez fasiszta, ez meg anarchista, ezt azért teszi, hogy mi, egyre jobban utáljuk, akadályozzuk, mindazon honfitársainkat, akiket a miénktől eltérő jelzőkkel illettek.
Ha mi, nem figyelünk ezekre a szócsövekre, sőt, a velünk egy csoportba sorolt vazallusok hangjára sem, hanem annak alapján támogatunk, vagy akadályozunk embereket, hogy ki mit tesz az emberekért, vagy éppen azok ellen, ezzel pisiltük le a piócákat. Ha ez az egység, korlátozza, vagy megszünteti a hazugok hatalmát, az már kristályos só, amit a hátukra szórtunk, hogy kínok között tekergőzve igyekezzenek lepottyanni rólunk, vissza az édesvízbe, hogy megmentsék magukat. Ám, ha megsóztuk őket, hamar kikerülünk a vízből.
Lepotyogva rólunk, száraz homokra, Isten, tűző napjára kerülnek, és nem lesz langyos víz, ami életben tarthatja őket, a következő, szipolyozható áldozat megtalálásáig. Senkit nem kell elpusztítanunk a jólétünkért, csak magunkat kell megvédenünk. A többit elvégzi helyettünk a természet, az Isteni igazságosság alapjain állva.
Béla László
