Az ukránok számottevő része tartja fontosnak hazája számára, az EU.-ba való belépést. Nem kevés azoknak a száma, akik ezért kiállnak, tüntetnek, akár erőszakos lépésekre is hajlandók.
Mint uniós tagállam polgára, megpróbáltam, legalább a magam számára feltárni, ennek a megmagyarázhatatlan vonzerőnek az okait.
Azt, nyilvánvalóan senki előtt nem kell bizonyítanom, hogy az uniós tagság, Magyarország számára .sokkal több hátrányt, mint előnyt jelent. Nem tekinthető előnynek, a szabad mozgás, nagyobb területen, ha ennek gazdasági feltételeit, egyidejűleg, azonnal elvonják, az érintetteknek, legalább 70%-ától. Ezt persze a belépők, csak utólag tudják meg. A szabad vállalkozás ( "bécsi cukrászda") is olyan maszlag, ami gazdasági lehetőségek híján, csak mézesmadzag bárki számára. Akinek erre tőkéje lenne, annak semmi szüksége rá, hiszen, személyében a haszonélvező réteghez tartozik, gondtalan élete, a státusából következően biztosított.
Az átlagember szempontjai szerint sem előny, hogy Magyarország iparát, uniós közérdekre hivatkozva leépítették. Sajnálatos tény, hogy laposodó kerekű, hibás fékrendszerű metrószerelvényeket üzemeltetünk, sok milliós többletköltséggel, miközben a Ganz gyártócsarnokaiban, az ázsiai kiskereskedelem prosperál. Az sem előny, hogy a FAÜ-BKV-BKK konstellációnál, a még meglévő, éppen fennmaradni képes buszgyártás világszínvonalú termékeivel, nem nyerhet egy tendert, európai érdekekre hivatkozva, ezért kénytelen "beérni" a Los Angelesi megrendelésekkel. Mindezek miatt, számos kiváló szakember, képzettsége, és képességei alatt kénytelen dolgozni, vagy vendégmunkásként, idegen országban, ferde szemmel nézett bevándorlóként élni.
Ez csak a hab a tortán!
Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a "magyar" politikusok által önként vállalt uniós cukorkvóta, (ami naponta minden állampolgárra vetítve 3 kávéskanál cukor hazai gyártását engedélyezi) nem tükröz magyar érdekeket. Az a termékcsoport, ami korábban sokmilliárdos nemzeti bevételt jelentett, a felesleg értékesítése kapcsán, ma, sokmilliárdos kiadásként jelentkezik, növelve az ország "eladósodását".
Nem különben, ugyanennek a terrornak a számlájára írható, a cukor árának, 150 Ft-ról 300 Ft közelébe való emelkedése. Hasonlóképpen a tojás, 20 Ft-ról 50 közelébe emelkedése, egy agyament uniós ketrec-ajánlás következtében. A megtévesztő hazai politika, hatalmas táblákon hirdeti egy-egy beruházásról, (útépítés, parkfelújítás) hogy az adott beruházás, uniós támogatással épül. Azt, már sokkal kisebb "táblákon" hirdetik, sőt, inkább nem hirdetik, mennyit kell az országnak ezért, közpénzből befizetni. Azt pedig végképp nem hangoztatják, hogy a saját területünkön, részben, vagy egészben, saját pénzünkön, európai "ajánlásra" idegen céggel megépített utakért, a magyar állampolgárnak mennyit kell fizetnie, ha használni is akarja azt.
Az uniós támogatások diszkrét bája, hogy mindegyikhez, saját erő is kell. Ha a vazallus kormányok egy-egy terv mellé, nem rendelnek pénzt, a beruházás, saját erő híján, nem jön létre. Persze, az erre kiírt támogatási keretet, az unio, a kifizetett támogatások között szerepelteti, mikor valójában a pénz "bent ragadt" . Ilyen "apró" trükkökkel kozmetikázzák a statisztikákat, hogy kijöjjön, a "többet kapunk, mint adunk", félrevezető képlet.
Sokan megeszik.
Ennél húzósabb fosztogatási gyakorlat, amikor, magánberuházásokat támogatnak. Ez. a lopás csúcsa. Természetesen, nem a pixisben lévő beruházókkal teszik az ilyesmit. Azok, milliós, vagy milliárdos támogatásokat is eltehetnek úgy, hogy az elvileg támogatott tervből, semmi sem valósul meg, de valahogy, senki sem figyel fel rá.
Akkor van a kasza, amikor egy vonalon kívüli (magyar) gazda, saját tőkéjét felhasználva, uniós támogatással hoz létre értéket. Konkrét eset történt egy dunántúli tejgazdasággal. Egy szorgalmas gazda, néhány tehénnel, tejforgalmazást indított be. Megkereste, kiépítette a piacát, szorgalmasan ellátta áruval, és ebből, néhány év alatt, tekintélyes tökét teremtett. Piaci terjeszkedését, uniós higiénés előírások gátolták. Elhatározta, átalakítja gazdaságát, hogy a legfinnyásabb uniós előírásoknak is megfeleljen. Megpályázott és elnyert, tervével egy uniós támogatást. Kialakította a szuper steril tejkezelést. Emberi kéz érintése-beavatkozása nélkül került a lehűtött tej, a rozsdamentes vákumozott tárolókba. Ezeket, steril, zárt furgonok vitték a tej automatákba. (bedobom az aprót, kijön a tej) Mindezt megépítette, megvásárolta a drága állóeszközöket, felhasználva, saját tőkéjén felül az uniós támogatást. mikor végre, két év munkája után, beindult az üzem, kezdett megtérülni a beruházás, az unio, belerondított a tányérba. megjelent a telepen két aktatáskás uniós revizor, (nem is kell mondanom, milyen csoporthoz tartoztak) és megállapították, hogy a tehenek, "jobbról- balra" dőlő szénát kapnak, ami pedig nem felel meg az uniós előírásoknak. (akár a tyúkketrec) A gazda, gyanútlanul aláírta a jegyzőkönyvet. Néhány nap mulva, amikor már kész megoldása volt a problémára, miként tud mindenben megfelelni, kapott egy levelet. A levélben az állt: mivel a megvalósult projekt, nem felel meg az uniós előírásoknak, 8 napon belül fizesse vissza, az (vissza nem térítendő) unios támogatást. Ehhez, nem volt elég pénze. Végkifejletben, az unio, elárverezte az üzemet. Egyetlen kisebségi vevő jelentkezett, aki épp annyit adott az üzemért, amennyit az unio követelt. A gazdát, erőszakkal kidobták saját üzeméből. Elveszett, a saját tőkét megteremtő több éves munkája, saját tőkéje, és a terv megvalósításának két éves gigászi küzdelme.
Egyebek között, ez, az európai unio!
Hogyan lehet ez, bárki, bármely nemzet számára vonzó?
El nem tudtam képzelni, ameddig eszembe nem jutott, a kaleidoszkóp.
Ez, az a filléres játékszer, amit a régi magyar vásárokon árultak a nép szórakoztatására, a gyermekek elbűvölésére, az ügyes magyar iparosok.
Egyszerű, olcsó, és látványos.
Nem egyéb, egy papírhengernél, amit kívülről csillogó fóliába csavartak. Belső palástjára, három vagy négy, egymáshoz érő tükörcsíkot ragasztottak. Közéjük szórtak néhány csipet színes papírfecnit, a két végét pedig, egy-egy üveglappal lezárták. Ha kívülről belenézünk a csőbe, ahogy a tükrök, egymásra vetítve megsokszorozzák a képet, szebbnél szebb, szemet gyönyörködtető, geometriailag pontos ábrákat látunk, Ha forgatjuk, újabb és újabb, szebbnél szebb "csodák" keletkeznek benne.
Ez, egy régi vásári fogás.
Ezt koppantották le, a kiválasztott politikusok, és emelték gazdasági és társadalmi szintre, mint "európai uniót".
Aki kívülről néz bele, csodásan szépnek látja. Amikor belekerül, akkor veszi csak észre, hogy valójában egy csőkemencébe került, amit soha a népek által meg nem választott "politikusok" forgatnak. Kövéren bekerül. A kemencében kisütik minden zsírját, hogy mire a végén kiesik, élvezettel fogyasztható "töpörtyű" legyen belőle, amit élősködőink nagy intenzitással el is fogyasztanak.
Mi, magyarok is ebben sülünk jelenleg.
Benne is maradunk, ameddig még egy csepp zsírunk van, vagy ameddig nem választunk egy olyan magyar kormányt, amelyik képes, és hajlandó betörni a csö végeit lezáró üveglepot, és meg nem szabadítja az országot, a népet, ebből a megsemmisítő csőkemencéből.
Béla László
A "hőst, aki csak népének élt" akkor örökítette meg a "művész", amikor épp viszketett a hátsó fertálya |
További részletek: http://kuruc.info/r/4/121304/#ixzz2mvPx5t4J
Utóirat:
Ezek a derék emberek még azt hiszik, az unióval a szabadság, a jólét, a gondtalanság jut részükül. Hinni lehet, de meg kell nézni Horvátországot, ki kell próbálni a gyakorlatot. és a gyakorlat megismerése után, majd elszállnak a hiedelmek, és jön a véres valóság.
lÉn is erről írtam:
További részletek: http://kuruc.info/r/4/121553/#ixzz2nSNSKFIo