évszázados átverés

    Az a „túlcivilizált kisebbség” aki kétezer éve azon dolgozik, nagyon megfontoltan, igen hatékony, de apró lépésekben, hogyan szabadíthatja rá az emberiségre a globalizált rabszolgaságot, mostanában egyre nagyobb bakokat lő.

Kapkodnak. Siettetik a világ tönkretételét. Nem látni cselekedeteikben a megfontolt számítást, csak itt ott elvétve. Az amerikai tornyok felrobbantása. Az iskolás gyermekek elleni merényletek, mind egyértelműen arra mutatnak, butábbnak nézik az embereket, mint amennyire, ezt megalapozottan tehetnék.

Kétségtelenül, az emberek jóhiszeműek. Legtöbb embernek meg sem fordul a fejében, hogy holmi politikai, és a pénzrablók mércéjével mérve, jelentéktelen gazdasági érdekekért, fel lehet robbantani két tornyot, a bennük lévő emberekkel együtt. Jóérzésű emberek fejében, az sem fordul meg, hogy „baráti tűzben” meg lehet semmisíteni, egy, a kegyetlen mészárlástól észhez tért, ezért a vezetés számára megbízhatatlanná vált alakulatot.

   Kapkodás, cselekvés irracionális módon. Ez jellemzi őket mostanában.

Látványos, de egyben nevetséges is volt, a nemzetközi cionizmus, és a magyarországi pártok vezényelt felhőbörödése, Gyöngyösi Márton, tényfeltáró javaslata hallatán. Ennél sokkal nagyobb hibákat is elkövetnek. Nemrégiben. az ENSZ. Emberi Jogi Bizottsága, górcső alá vette a gázai helyzetet, és a kegyetlenségekről és más jogsértésekről, Izraelt elmarasztaló határozatot készült hozni. A cionisták, azzal vádolták meg a bizottságot, hogy a valós helyzet ismerete nélkül vonnak le következtetéseket. A bizottság úgy döntött, elhárítandó az ilyen támadást, tényfeltáró csoportot küld a területre. Miután a csoport letette jelentését az asztalra, ismét napirendre tűzték a kérdést. A téma tárgyalására, mint érintett felet, külön figyelemmel hívták meg Izrael állam képviselőit. A meghívás ellenére, Izrael képviselői nem jelentek meg.

    Mit jelent ez?

Egyik aspektusában azt, a cionisták azt hiszik, akár az ENSZ.-el akár más nemzetközi szervezettel kitörölhetik a hátsójukat, mert ezek a szervezetek, hozzájuk képest súlytalanok. Szemközt lehet köpni, azt a száznál több tagországot, aki alkotja, mert ők, a cionisták, a világ urai. Úgy gondolják,

(legalább is az amerikai koncentrációs táborok ismeretében feltehető), hogy ezt a „tényt”, rövidesen az egész világnak meg kell tapasztalnia, és senki ember fia, szót ne merjen emelni ellene, ha kedves az élete.

  Álljon meg a menet!

Van még hétmilliárd ember rajtuk kívül, akit ez közelről, és súlyosan, érzékenyen érint. Ez a meccs, még egyáltalában nincsen lejátszva.

A végjáték, még ez után következik.

    A Másik aspektus.

A logikusan gondolkodók következtetése, hogy Izrael állam, egyszerűen nem létezik. Ha egy létező állam, tagja egy nemzetközi szervezetnek, száznál több más állammal együtt, akkor államként kell viselkednie. Nem tehet ilyen, és hasonló dolgokat. Ha a tevékenységével, politikájával kapcsolatosan kérdések merülnek fel, oda kell állni, meg kell válaszolni a kérdéseket, és elfogadhatóan meg kell indokolni, az adott helyzetekben tanúsított magatartását. Nem köphet szemen egy világszervezetet. Ez inkább, a csúcsterroristák elbuzakodottsága, és nem egy felelős állam magatartása.

Elfogadhatatlan, hogy egyetlen állam is arra használjon egy világszervezetet,  akkor, és csak akkor kezelje megfelelő súllyal, amikor politikai érdekei érvényesítésére, felhatalmazást akar kapni, valami kolosszális méretű gyilkolásra. Egyetlen nemzetközi szervezet sem erre való. Az, hogy a cionista befolyás, (vezetőik szerint kiváló kapcsolataik), a korrupció, és a zsarolás, csaknem minden tervüket képes keresztülverni, minden józan ellenálláson, még nem jelentheti azt, hogy bármit megtehetnek. Ez a véleményem.

  Ha kicsit visszanézünk, hogyan vált Izrael terror országgá, könnyű nyomon követni a folyamatot. A 0070 óta nagyjából diaszpórában élő zsidóság, sajátos, természete miatt, sok helyen, és sok esetben, a befogadó nemzetek ellenérzését váltotta ki. Ez a kirekesztéstől az üldöztetésig, sokféleképpen megnyilvánult.

1917-ben a német zsidók, a németek által megnyert világháború, Anglia és Németország között, már megszövegezett békeszerződésének aláírását, befogadó hazájukat, Németországot elárulva, megakadályozták. Azt ígérték Angliának, megnyerik neki a vesztett háborút. Cserében egy ígéretet csikartak ki, (az 1917-es Balfour-nyilatkozat) egy Palesztina területén létrehozandó Izrael állam megalapítására. Az Angolok, noha nem rendelkeztek Palesztina „tulajdonjogával” belementek az alkuba. Bár a háborút, Amerika beugrasztásával megnyerték, a zsidó zsarolás eredményét, csak később, a második világháború után, holokausztra és egyebekre hivatkozva 1948-ban tudták érvényesíteni. Autonóm létezésüket az arabok által lakott Palesztinában, csak harcok árán tudták megvalósítani. 1949-ben véget ért az első vérontás.

Ezt követően, a zsidó haza, visszahívta messze szakadt honfitársait.

A világ minden részéből, köztük hazánkból is települtek oda zsidó értelmiségiek, tanárok, mérnökök, és egyszerűbb emberek is. Végre, otthon érezhette magát, 1958-ra kétmillió békeszerető zsidó. Nem akartak harcolni, uralkodni, csak békében, biztonságban, a sok helyen megszokott kirekesztés nélkül élni.

   Ebbe a békésnek mondható közegbe, hatalomra került egy cionista lobbi, aki állandó külső fenyegetéssel megfélemlítve polgárait, állig felfegyverezte, és katonának képezte őket, agresszív szándékát a béke megőrzésének szólamaival elfedve.

   1967-ben, kibújt a szög a zsákból. Szomszédjait, és a befogadó arabokat  megtámadva, kegyetlen mészárlással, korábbi területéhez viszonyítva, hatalmas területeket szállt meg. Az akkori világpolitikai, és katonapolitikai helyzetben, a civilizált világ, ugyan összevonta szemöldökét, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy a maroknyi zsidósággal foglalkozzon. Dúlt a hidegháború, a fegyverkezési verseny. Ennek árnyékában nyugodtan folytathatta a cionizmus a mészárlást, erőszakot, ami az akkor megszállt területeken az óta sem szűnt meg.

Lerombolják, az alig élhető sivatagban, az oda menekültek házait, buldózereikkel kitépik az évtizedek alatt szorgalmas munkával nevelt, túlélést biztosító fáikat, közvetve, vagy közvetlenül, elpusztítják, legyilkolják a családokat.

   Erre derített végre fényt, az Emberi Jogok Bizottsága, és erről a tárgyalásról maradt távol, Izrael „állam” képviselete.

   Nem csoda!

Ha valaki vastag réteg végterméket ken magára, érthetően nem kívánkozik emberek közé. Ahelyett, hogy lemosná, hogy az emberek elfogadják őt, tovább vastagítja friss  …anyaggal. Most épp Szíriát bombázta, és Iránt szeretné, ha merné.

      Érthetetlennek tűnik. Az a lobbi, és az a megtévesztett nép, aki kétezer éve oly nagy gondossággal tervezve menetel az áhított világuralom felé, mitől lett ostoba, és meggondolatlan?

Mitől éppen a vágyai küszöbén?

Egyből megértjük, ha megismerjük, kapkodásuk hátterét.

Az univerzumban, és benne a földön, csillagászati korszakváltás vége közeledik, mint a fátum maga. Ennek befejeződése előtt kell, a „világuralmat” megvalósítani. Ha nem sikerül minden embert megrontani. Ha csak tíz százalék becsületes marad, a tervnek lőttek, és soha meg nem valósulhat.

  Ezért az eszeveszett sietség, a kapkodás, és a hegynyi baklövések.

Pánikba esett a cionista terrorcsoport, aki az egész fajtáját pajzsként használva garázdálkodik, és minden fajtársára, a kollektív bűnösség mocskát akarja kenni.

  Hogy mi lesz a végkifejlete, azt csak a Teremtő Isten tudja.

Nekünk, akik kívülállóként nézői, esetleg, mint a magyarság, vagy a palesztinek, szenvedő alanyai vagyunk a módszeres pusztításnak, egyetlen feladatunk, megőrizni emberségünket, becsületünket, és minden eszközzel, ami ebbe belefér, akadályozni, ellehetetleníteni a pusztítást.

Béla László