Sokszor kerül szóba, ha a politikáról, és ebben hazánkról folyik a beszélgetés, hazánk nehéz állapota. Egyesek szerint hazánkat valójában már megszállták, kisajátították, lepusztították, és ez ellen már semmit sem tehetünk.
Az ilyen álláspontú emberek, voltaképpen két csoportot képeznek.
Egyik, a frissen betelepült új honfoglalók csoportja, aki ezt az állítást, mármint a megszállás és kisajátítás tényszerű voltát, országszerte hangosanbeszélőn át, a „rendszerváltó” magyar kormányok támogatásával, igyekeznek belesulykolni a magyar fejekbe. Ezt a csoportot, szeretettel, türelemmel, és megfelelő intézkedésekkel kell meggyőzni arról, hogy tévednek. Lehet, hogy utóbbi évtizedeink kormányai mindent megtettek azért, hogy a bevándoroltatottak honfoglalása valósággá váljék, de valóság, csak akkor lehetne belőle, ha ezzel a magyarok is egyetértenének. A hatalom demokratikus kézbentartásához, még kevesek. Ameddig a magyarok a Kárpát-hazát sajátjuknak tekintik, és akként is védelmezik, addig az is marad. Ha minden magyar átérzi, hogy a hazával szemben a legalapvetőbb kötelessége, hogy ha valamiről megkérdezik, elmondja a véleményét, akkor semmi sincs veszve.
A másik csoport, a rezignált, számtalanszor becsapott, lóvá tett magyarok, akik csak legyintenek. Ők nem mennek el szavazni, mert úgyis mindegy. Szerintük egészen közömbös, hogy épp ki járatja velük a bolondját. Ez igaz volt a Kádár korszakban, meg a Rákosi alatt. Akkor viszont, a rendőr megkereste az otthonában, ha 5 óráig nem adta le a voksát. Ha beteg volt, helyébe vitték az urnát, de mese nem volt. Ma ilyen nincs – hála Istennek – de a felelősség, az rajtunk van a sorsunkért, és a hazánkért. Ha valaki nem megy el szavazni, ezzel azt támogatja, akit nem akar. Ma már, van valódi választási lehetőség, csak nem kell tőle félni. Ha netán rosszul választanánk, ennél rosszabb már akkor sem lehet. Ennél több kedvezményt nem kaphatnak a multik, ennél jobban nem terhelhetik a magyar vállalkozókat, ennél nagyobb kiszolgáltatottságba nem vihetik az országot, ennél undorítóbb kettős mércét már nem tudnak bevezetni, és ennél közelebb nem hozhatják a polgárháborút.
Sajnos, borotvaélen billeg a helyzet. a munkanélküliség, kiszolgáltatottság, megaláztatás, egyre szélesebb tömegeket sodor olyan helyzetbe, ahol már nincs mit veszíteni, aminél a halál is jobb megoldás. Ennek legbiztosabb jele, az öngyilkosságok számának drasztikus növekedése.
Ennek ellenére éljen a Bajnai meg a Gyurcsány, (ha már be nem csukták, hiába ígérték),éljen az Orbán, meg a Semjén, de éljen a Vona is! Válassza mindenki azt, akiről hihetőbb, hogy azt fogja tenni, amit a választója szeretne. A fasisztázás, rasszistázás, antiszemitázás, tömény baromság. Túl azon, hogy milliárdokban fizetjük az árát, ezzel hülyítenek bennünket, több mint két évtizede.
Miért drágább a Magyar Államnak bárki, mint a Donnál elesett magyar családapa, a kicsi robotra elhurcolt, és évekig, esetleg évtizedig Szibériában szenvedett magyar? Miért nem jut eszébe egy kormánynak sem, hogy esetleg megérdemelne hátra maradt családjuk egy kis támogatást. Miért nem érdemel kártalanítást, az 56 után a zsidó bosszúhadjáratban kivégzettek családja, vagy a hősi helytállásuk miatt évekre bebörtönzött emberek? Nem igaz, hogy csak egyetlen csoport él a nemzetben, akit jogtalan sérelem ért a politika hibájából.
Miért zaklatnak egy magyar aggastyánt, 70 évvel ez előtti feltételezett bűnéért,
amikor a számtalan aláírásával bizonyítottan véreskezű, hajdani belügyminiszter, érinthetetlen?
Egyáltalán nem szükségszerű tudomásul venni, ezt az undorító kettős mércét, ki kell, és ki lehet venni a hatalmat annak a kezéből, aki ezt törvényesíti.
Nem a zsidókkal, nem a cigányokkal van a baj, csak az aljas politikával, ami olyan helyzetet teremt körülöttük, amilyet. Miért nincs sváb, szlovén, ruszin, és egyéb bűnözés? Egyrészt, mert nem olyan alkatú nemzetiségekről van szó, másrészt, mert egyiküknek sem, garantált, a hibája után a büntetlenség, vagy az enyhe elbírálás.
Egyetlen nemzetiséget, de egyetlen embert sem lehet kibújtatni a bőréből.
Mindegyiknek meg van a jellemző viselkedése. A cigányság, a perifériákon érzi jól magát. Alkalmi munkákból eltengeti igénytelen életét. Amelyik nem ilyen, az saját erejéből teremti meg a városokban az életfeltételeit, és azzal nincs is semmi baj. De ha, az oda nem kívánkozó cigányt, a politika, erőszakkal betelepíti a városba, az nem tud megélni ott. Óhatatlanul bűnözni fog, hiszen fent kell tartania magát. Ha e mellé a kényszerhelyzet mellé, még büntetlenséget is garantálnak neki, ez durva merénylet, ellenük, és a magyarok ellen is.
Őket bűnözésre bíztatja, a magyarokat ennek eltűrésére kényszeríti.
Ha évszázadokig nem voltunk egymás ellenségei, most sem vagyunk. Közös ellenfelünk az a politika, amely ilyen helyzetet teremtve, egymás ellen játszik ki bennünket, hogy nyugodtan halászhasson, a zavarosban.
A zsidót sem lehet kibújtatni a bőréből. Kiváló partner, ügyes kereskedő, és teljesen elfogadható ember, a szükséges óvatossággal megközelítve. Ez addig igaz, amíg a saját hazáján kívül, hatalomhoz nem juttatjuk. Ahogy hatalmat adunk a kezébe, a saját környezetében, azonnal etnikai tisztogatásba kezd. Fajtársaival, hitsorsosaival veszi körül, és ezzel, be is betonozza magát a hatalomba. Kritikával, nem bírálható, és erőszak nélkül, el nem távolítható.
Az, hogy ez a fajta, belássa, az adott feladat végrehajtására alkalmatlan, ezért lemondjon, önként távozzon, ez tőle el nem várható. Kivétel nélkül cezaromániásak. Ha úgy alakul, képesek titkolni, de ez csak egy színlelt állapot, egy önérdekű belső kényszer. Ha vitába bonyolódik, és esetleg falrengetően hülye, mély tudatlanságot eláruló álláspontját, érvekkel képtelen megvédeni, egyből előkapja az antiszemita kártyát. Ez náluk a Joli-Joker. Amíg hatalom van a kezükben, ez mindent üt. Bárki antiszemita, aki őket bírálni meri. Akkor is, ha a legjobb barátjuk volt addig. Ilyenek. Nincs mit tenni. Ki kell venni a hatalmat a kezükből, és igazi kezes bárányok lesznek.
Ezt bárhol, és bármikor, csak a befogadó nemzet képes megtenni, az viszont akadálytalanul megteheti. Távol kell tartani őket a közügyektől.
Olyan kormányt kell választani, amelyben nem kaphatnak helyet. Egy ilyen kormány, hamar kiépíti, a mentes államigazgatást, és végrehajtó hatalmat.
Azonnal megszűnik a kettős mérce, helyreáll a rend.
Ha tiltakoznak, - mondván – ez kirekesztés, rasszizmus, fasizmus, nem baj.
Ez meg Magyarország! Itt ebben lehet részük, a becsületes megélhetés mellett. Izraelben, bármelyikükből válhat miniszterelnök is, ahhoz nekünk már nincs közünk. Ha a világ minden részén előforduló hitsorsosaik lázadnak, fujjolnak ezért, élükön az Eu.-val, nem baj. Nálunk ez a rend, ahogy a cseheknél is. Ha nem felel meg, ki lehet zárni az országot.
Mi magyarok, a jég hátán is meg tudtunk élni. Mi mentettük át a civilizációt a jégkorszakon, csak ezt már letagadják, a tárgyi bizonyítékok ellenére is.
Arról, mit sem tehetünk, hogy itt ott akadnak elfajzott, kiválasztott csoportok. Ezért is mi lennénk a felelősök?
Nem baj.
A Kárpát-medencéből viszont, nem hagyhatjuk kitúrni magunkat. Nem lehetünk olyan óvatlanok, mint ősi rokonaink, a kánaániták, vagy a palesztinek.
Ez a terület, a magyar haza, nem 898-tól, hanem több tízezer éve. Ezt is tárgyi bizonyítékok bizonyítják, amitől kirázza őket a hideg. Letagadnák, eltüntetnék, elhazudnák, mint a történelmünket, de túl sok van ahhoz, hogy mindhez hozzáférjenek. Vajk is félmunkát végzett. A leletek nagyobb részéről nem is tudott, ahogyan mi sem, így nem sikerült őket eltüntetni. Hiába bombázta szét a jenki légierő az iraki múzeumokat, hiába hordták szét málhazsákban a leleteket, a világ számos helyén ugyanaz fellelhető.
Nem engedhetjük szétzúzni ősi kultúránkat, bemocskolni gyönyörű, tiszta, egyedülállóan kifejező magyar nyelvünket. Ők hagy „lájkoljanak” nekünk tetszik, szeretjük, elfogadjuk, vagy épp elutasítjuk, a pusztító dolgokat.
Minden rajtunk áll!
Megőrizzük, és élünk szabadon, függetlenül, büszkén, vagy kisemmizetten, elnyomottan, meghunyászkodva, amíg el nem pusztítanak kegyesen.
Csak választás kérdése, de nekünk kell választani.
Béla László
Utóirat: erről és hasonlókról írtam a mai "magyar" végrehajtó hatalom cseréjének szükségessége kapcsán.
A bűnpártolás, hamis tanúzás, szabálytalan eljárás, sarkalatos helyeken elfogadhatatlan, a titkosítást pedig tényleges életfogytiglannal kéne büntetni. Aki stróman akar lenni, titkosítson.
Kapcsolódó:
Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet I. rész teljes terjedelemben
10 év után: Fordulat állhat be Tánczos Gábor ügyében?
Körmendi gyermekgyilkosság: a valódi tettes is megvan, de titkosították az ügyet 50 évre
Perújítást kezdeményezne Tánczos Gábor
Tánczos-ügy: saját szakértője ellen fordult a rendőrség
