Bármilyen hosszú is a történet, a mi történetünk, a magyarság története, és fontos ismernünk, hogy eseményeit, összefüggéseit átlássuk, tanuljunk belőle, és ne kövessünk el újra és újra, azonos súlyú hibákat.
Legutóbb a malmok bezárásánál hagytam el, de adós maradtam a bezárás gazdasági, és politikai okaival, és az okok mondvacsinált hátterével.
A gazdasági ok.
Ameddig a kis malmok, az átadott gabona egy részéért (vámért) őröltek, addig a termelőnek, akkor is volt kenyere, ha egy fillérje sem volt. Nem volt szüksége pénzre. Független volt, és zsarolhatatlan. Ha nem volt petróleuma a lámpába, lefeküdt aludni a madarakkal, de reggel, a nappal, és a madarakkal kelt. Végtelen szorgalommal, de teljes nyugalomban élt. Csak Istentől, az időjárástól függött. Isten tiszteletében és szeretetében élt, de nem félt Istentől.
Ezt a függetlenséget nem viselték el a cionisták. El kellett érni, hogy a gazdáknak is pénzre legyen szükségük, ha élni akarnak.
Manapság beszélgettem egy gazdával. Gabonaértékesítési gondokról panaszkodott. Járatlan lévén a témában, naivan megkérdeztem: miért nem őrli meg, és adja el lisztként? Bizonyára sok pékség megvásárolná, ha néhány százalékkal olcsóbban adná, mint más források.
A gazda keseredetten elmosolyodott. Ha nekem annyi pénzem lenne…
Én meg mondtam a magamét. Nem pénz kell ahhoz, hanem búza, fogat, meg szándék.
Ez nem olyan egyszerű már. Élelmiszeripari törvények, malomipari akadályok, forgalmi adó…
Egyszóval, a magyar gazda akár éhen halhat kenyér nélkül, hiába van gabonája.
Ezt elérték. Fontos megváltoztatnunk.
A politikai ok.
Aki független, nem zsarolható, az képes, és hajlandó szabadon gondolkodni, barátait és ellenségeit különválasztani, ellenségeitől elhatárolódni, barátait támogatni. Az ilyen ember, barátaival együtt erős, szándékait képes megvalósítani, és nem fél semmitől.
No, ilyen ember nem kell a cionistáknak, mert soha nem tudnak belőle jó rabszolgát nevelni. Nem is kell! A magyar, nem rabszolgaságra született.
Isten, szabadságra, szorgalomra, és büszkeségre teremtette. Ezt szeretné megtörni Dávid, de abból nem eszik…
A mondvacsinált háttér.
Azt ugye mindenki tudja, hogy, ahogyan a „rendszerváltás” után, IMF parancsra mindent „privatizáltak”, Rákosiék, sztálini parancsra mindent államosítottak.
Ettől kezdve, csak rendelkezés kérdése volt a malmok tönkretétele.
A beérkező gabona, alkalmatlan volt, mert fuzáriumos, vagy egyéb baja van.
A gazda, szakértelem és laboratórium híján, ellenőrizni nem tudta, van e a kifogásnak valós alapja, kénytelen volt elfogadni. Így, élelmezés-egészségügyi okból, elfogyott a termény, gazdaságtalanná vált a malom. Naná, hogy bezárták.
A budapesti Soroksári úton, nem messze a Haller utcától, két hatalmas malom is működött. A Ferencvárosi Malom, és a Gizella Gőzmalom. Korszerű laborokkal, minden igényt kielégítő felszereléssel. Hogy lehetett ezeket betárni?
Nem volt nehéz, csak átlátszó.
Melyik-melyik nem, nem tudom, de az egyiknek, vagy száz év zavartalan üzemelés után, kigyulladt valahogy a magtára.
Nincs a világ egyetlen szegletében sem olyan sötét tűzoltó, aki a több emelet magasságban felhalmozott száraz gabonát vízzel locsolja. Itt volt. A víztől a termény megdagadt, és kidöntötte a magtár falát. Olyan szerencsétlen „véletlen” volt ez, akár a vörös-iszap katasztrófa. Innen egyenes út vezetett a bontáshoz. Nincs magtár, nem kell a malom sem.
„ Így múlik el a világ dicsősége”
Ahogy felszámolták a magyar mezőgazdaság alapját, a malom, és feldolgozóipart, mát könnyebb volt felszámolni a mezőgazdaságot, magát.
Hogy működött egy magyar tanya?
Tartozott hozzá 4-6 Ha. föld. Volt egy két pár igásló, 3-4 tehén, esetleg növendék bika, öt-hat malac, esetleg egy koca, ötven-száz csirke, tyúk,
Néhány kacsa, liba. Ezzel minden megvolt. A föld, rendszeresen ellátta élelemmel az egész gazdaságot, a gazdaság ellátta trágyával a földet.
A gazda és családja szorgalmasan és nyugodtan dolgozott, és nem féltek semmitől. Nem volt szükségük pénzre, műtrágyára, gázolajra. Éltek nyugodtan, egyensúlyban a természettel. Ez ma is ugyanígy rendelkezésre áll, csak le kell törni, a cionista bikák szarvát, ne túrják szét a magyar kazlakat.
A mezőgazdaság átalakításában (felszámolásában) nagy szerepet játszott, az ipari fejlesztés. Rákosiék, sok gazdát elcsábítottak a földjéről, Sztalinváros építéséhez, és más, jobban fizető ipari munkához. Ez volt a nagy átverés.
Ameddig a gazda, mindenkitől függe4tlenül, biztonságban élt, és mindene meg volt, addig a munkás, függött a gyártól, a piactól, a közellátástól, és legfőképpen a pénztől. Ez volt a cél.
A maradék független gazdát, Kádárék, már könnyedén beverték gumibotjaikkal a tsz.-ekbe. Ettől kezdve nincs az országban, független szabad ember.
A legkevésbé szabad az, az ember, aki szabadnak hiszi magát, miközben nem az.
Nekünk, itt a Kárpát-medencében, minden lehetőségünk meg van, szabadon élni. Nem kell más hozzá, csak a cionista erőszak felszámolása, a tolvajlás megszüntetése, a régi, népellenes vezetés hatalomfosztása, magyar vezetés felállítása törvényhozásban, közigazgatásban, rendvédelemben, honvédelemben.
A nemzetközi cionista pénzhatalom kirekesztése határainkon kívülre.
Ma a világpolitikai helyzet, merőben más, mint 45-ben, vagy 56-ban volt.
Megoldhatjuk, csak egyetértés, magyar összefogás kell hozzá.
Nem kell fegyver, nem kell erőszak, csak magyar akarat.
Nem kell visszatérnünk feltétlenül nagyapáink módszereihez, de legrosszabb esetben, úgy is megélünk.
Minden helyreállítható, csak a droidokat kell eltávolítani a gazdák és a földek közül. A magyar gazda, ma is tudja, és teszi a dolgát, ha hagyják.
Csak a nép egységén múlik, hagyjuk e, vagy tovább gyötrődünk együtt, és fájó szívvel, ökölbeszorult kézzel nézzük tétlenül, miként lopják el gyermekeink jövőjét.
Ne tegyük!
Béla László
