évszázados átverés

   Mára, a fél Földet markában tartó fantom, elérte hatalmának csúcsát.

Beképzelt módon hirdeti, és meri hirdetni, „ott bombázunk, ahol akarunk, oda küldünk, katonákat ahova akarunk, ott háborúzunk, ahol eszünkbe jut, azt a családot semmisítjük meg, szedjük szét, amelyiket akarjuk”.

   Sajnos, a világban szemlélődve, most, mindez igaz, még ha fenntartással és kivételekkel is. Létrehoztak nemzetközi szervezeteket, melyeknek határozatai senkire sem kötelezőek, mégis leginkább betartják őket az országok, az illendőség kedvéért. Ezek a szervezetek, kivétel nélkül a megtévesztést, a közösség akarata kinyilvánításának látszatát szolgálják, miközben cionista irányítás, és befolyás alatt állnak. Ebből adódik, hogy Izraelt, vagy a cionista indíttatású kártevő cselekményeket, az ilyen szervezetek, nehezen marasztalják el. Ha mégis, akkor mindig van egy hű vazallus, aki megvétózza. Ha valami kényes politikai okból ez sem lehetséges, akkor születik egy határozat.

  És akkor mi van(!)?

Semmi!

A határozat megállapít, de nem kötelez. „cion bölcsei” megvonják a vállukat, és zavartalanul gyilkolnak tovább. Ma ez a gyakorlat.

Folyamatosan korlátozzák vazallus kormányaik az emberek jogait, szabadságát.

Önkényesen húznak, törvényi kényszerzubbonyt az emberekre, és féltéglával döngetve a mellüket, hirdetik, „ellenállni lehetetlen, megvannak az eszközeink, hogy bármiféle ellenállást letörjünk, felszámoljunk.”

Ez, sajnos, ma igaznak is tűnik.

Magyar katonákat küldhetnek Irakba, Afganisztánba. Akadálytalanul megölhették Kennedyt, Haidert, Kadhafit, Lech Kaczyńskit , hogy csak a legismertebbeket említsem.

Ez, természetesen, nem annyira az ő eredményük, sokkal inkább, a többi ember puhánysága, akaratgyengesége, békeszeretete. Természetesen, akadtak a történelem során emberek, akik jól látva a veszélyt, tettek számottevő ellenintézkedéseket. Ilyen volt Vespazianus, római császár, aki meg akarta semmisíteni, az akkor még nem is érzékelhető háttérhatalom emberi szövetségeseit. Rossz úton indult el. Az erőszak, becsületes emberek kezében, soha nem lesz eredményes. Képtelenek kitartani az igazságtalanság mellett. Előbb vagy utóbb, felhagynak vele, és ennek, ma látjuk a következményeit.

Így járt Vespasianus is. Noha ő maga, kitartott, puhány utódja beengedte Rómába a „kiválasztottakat”. Két generáció sem kellett, hogy a római hatalom, „kiválasztott” kézbe kerüljön.

Ezt, apró próbálkozásoktól eltekintve, hosszú előkészületi időszak követte, a beszivárgás időszaka.  II. András, magyar király, látva ennek veszélyét, aranybullájában úgy rendelkezett, (1222) kizárja a beszivárgók jelentős kártételeinek, és perspektívájának lehetőségét is. Ez a járható út. Nem erőszak, nem gyilkosság, ezzel együtt, fékezi a beszivárgók szándékait, mert nem nyújt számukra perspektívát. Ez, sokáig védelmezte Magyarországot, sajnálatosan azonban, nem voltunk hajlandók, az intenzív ellenpropagandával szemben megvédeni álláspontunkat. Ez a puhányság, szörnyű bosszút állt a magyarokon.

Mára odáig jutottunk, hogy hazánk irányításába döntő többséget szereztek a beszivárgók. Bizonyos döntési pozíciókat, kizárólag ők tölthetnek be. Ennek érezzük ma, súlyos, és egyre elviselhetetlenebb következményeit.

      A magyar „kézifék” behúzását, II. Andrást követően, a beszivárgók, más területekre tették át, hatalomépítésük tevékenységének cselekedeteit. A magyarság akkor, Európa megkerülhetetlen, meghatározó tényezője volt. A maga helyzetében kikezdhetetlen, reménytelen ellenfél.

Erősen akadályozták a beszivárgók terveit, a tradicionális európai dinasztiák, így ezeket számolták fel, sorban. Kezdték Cromwellel, aki az angol királyokat tette cselekvőképtelen piedesztára. Folytatták a „Nagy Francia Forradalommal”, sikeresen megtévesztve a francia népet azzal, mint ha a saját szándékát juttatná érvényre, miközben megalkották fölötte a kiválasztott hegemónia alapjait. Ezt követte az orosz „proletárforradalom”, a Romanovok lemészárlása, melyben a proletárság, csak háttéreszközként szolgált. A valódi vérengzést a kiválasztottak hajtották végre, és a hatalom is az ő kezükbe került. A jogfosztott orosz népnek évszázados harcába került, mire eljutott Putyin elnökig.

  A magyarságot,  a  „dicsőséges tanácsköztársasággal” sikerült 133 napra kiválasztott hegemónia alá taposni, ami Trianon keserves következményét kiváltotta. A jó szándékú magyar munkás és paraszt, itt is csak hatalmi bázisként szolgált, hálából, a vörös terror, alaposan megirtotta őket. Ezt a megdöntött beszivárgó hegemóniát emelte vissza a hatalomba, a szovjet hadsereg.

    Ebben a sikersorozatban, voltak azért akadályok is, amit a beszivárgók , sikeresen vettek. Egyik legjelentősebb, a német nemzeti szocializmus volt.

Ez az irányzat, Európa, beszivárgóktól való mentesítését, és a Földnek, egy meghatározott helyére, (Madagaszkárra) való telepítését tűzte ki célul.

Ezt az irányzatot, a beszivárgók, római mintára, tévesen fasizmusnak nevezték.

Helybenhagyva, bár el nem fogadva ezt a meghatározást, ez a rendszer, mindössze annyiban különbözik a beszivárgók által ma működtetett világméretű fasizmustól, hogy ameddig a hitleri fasizmusnak kizárólag az élősködők voltak kárvallottai és a munkálkodók a kedvezményezettjei, addig a mai fasizmusnak, a munkálkodók az áldozatai és az élősködők a kedvezményezettjei. Egyéb különbség nem fedezhető fel.

    Mindkét rend, a totális, megkerülhetetlen kontrollra, (mindent látó szem) az emberi jogok negligálására alapoz, és az ezzel kiszűrt ellenállók ellehetetlenítésére, megsemmisítésére.

Tagadhatatlanul eredményes stratégia, de ennek ellenére legyőzhető.

Ahogyan a hitleri fasizmust az élősködők világméretű összefogása győzte le, úgy az élősködők fasizmusát, a munkálkodók világméretű összefogása lesz képes legyőzni, felszámolni.

   Mostanában, egyre több jel mutat ennek megvalósulására. Világszerte nő az elutasítás, amit a beszivárgók, alaptalan antiszemitizmusnak próbálnak beállítani. El szeretnék fogadtatni az emberiséggel, hogy ez az elutasítás, nem a megvalósított emberi magatartásukból, hanem a fajtájuk iránti, indokolatlan gyűlöletből táplálkozik. Egyre kevesebb ember él a világon, aki ezt az állítást komolyan vizsgálja, még kevesebb, aki el is hiszi. Hatalmuk, érdekérvényesítő képességük, ma, mégis megkerülhetetlen.

   Ennek létezését, három különböző társadalmi „pillér” teszi lehetővé.

1. Az emberek életéhez nélkülözhetetlenné tett pénz.

2. A Jézus meggyilkolására alapozott nyugati keresztény vallások.

3. A gátlástalanul erőszakos, mindig névtelenségben maradó szabadkőművesek.

Miért épp a pénz?

Mert, lassan világszerte magukhoz ragadták a kibocsátási (nyomtatási) „jogát”, így a mozgását, kényük-kedvük szerint alakítják. A munkálkodóknak, munkájukért, csak annyit adnak belőle, amennyi önön fenntartásukhoz nélkülözhetetlen. Így, a munkálkodók, naponta arra kényszerülnek, hogy híven teljesítsék a velük szemben támasztott elvárásokat, így hozzájutva a nélkülözhetetlen minimumhoz. Ott a dologban a csavar, ha a termelőkhöz, a tervezettnél, valahogy több pénz kerül, az élősködők, azonnal nyomtatnak néhány raklappal, és kidobják a forgalomba. Ezzel, a valódi értékek tömege nem nő, tehát a forgalomban lévő pénz, azonnal ennyivel kevesebbet ér. (infláció)

Így lehetséges, hogy a pénz, amire étékként tekintünk, valójában már annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatták.

Miért tekintünk rá mégis értékként?

Mert a termelőknek szükségük van rá, életük fenntartásához, ezért hajlandók odaadni érte, az általuk megtermelt valódi értékeket.

  Miért éppen a nyugati keresztény vallások a másik pillér?

Mert mindegyik nyíltan, vagy hallgatólag támogatja a beszivárgók hatalmát.

Jelképeik a hajdani gyilkosság keresztje, de előfordul a totális kontrollra utaló „mindent látó szem” amit Isten szemeként fogadtatnak el a hívőkkel, miközben valójában, mint egy világméretű hírszerző hálózat, a kiválasztottak szemeként működik. A jelentősebb egyházi méltóságok „rangjelzése” az elmaradhatatlan kipa, jelezvén, ki a főnökük. A legnagyobb ilyen egyház központjának, a Vatikánnak, pénzügyi és politikai magatartását szemügyre véve is, tisztán látszik az élősködők irányában való elkötelezettség. Hazai példánál maradva, az Orbán kormány, mai regnálásának pusztításait, adó és áremeléseit, és egyéb visszaéléseit, akadálytalanul megúszhattuk volna, ha a nyugati keresztény egyházak papjai, nem hirdetik szószékeikről gőzerővel, hogy a jó keresztényeknek, a Fideszre kell szavazni, és a fasiszta Jobbikot el kell utasítania. Mára már tudjuk, nem a Jobbik a fasiszta, sőt, nem is szélsőséges, mindössze céltudatosan a magyarság érdekeit képviseli, azt is mérsékelt módon.

Ez a tudásunk, a következő választásig, eső után köpönyeg marad.

    Miért éppen, a szabadkőművesség a harmadik pillér?

Mert az elnyomó és kifosztó intézmények, kormányok, bankok, multinacionális vállalatok magasabb szintű vezetői, szinte kivétel nélkül a „kiválasztottakhoz”, ezen túl pedig, valamilyen szálon, a szabadkőművesek titkos társaságaihoz kapcsolódnak. Másképpen, talán el sem képzelhető akkora gátlástalanság, amivel egy angol Angliát, egy francia Franciaországot, vagy egy „magyar” Magyarországot hozná hátrányos helyzetbe. Ma ez, természetellenessége ellenére, világszerte természetesnek hirdetett jelenség, a nemzetkőzi összefogásra hivatkozva, az élősködők szócsövei, a médiák által.

Érvelésük egyszerű, mondhatni, még logikus is, csak az a baj, hogy hazug.

Állítják, hogy a „nemzetközi munkamegosztás”, ha Magyarországnak, vagy bárki másnak, némi hátrányt jelent is, az összemberiségnek előnyére szolgál.

Ha azt nézzük, hogy ma, a Magyarországon futó autóbuszokat, nem magyarok, és nem Magyarországon gyártják, viszont hatalmas pénzekért vásároljuk, vagy béreljük őket, ráadásul, meghibásodási rátájuk, rosszabb a 30 éve futó Ikaruszokénál, azt hiszem, nem is kell magyaráznom, hol az érvelésben a súlyos hazugság.

Mi baj Magyarországon a beszivárgókkal?

Valójában semmi. Amikor OV, Isten ajándékaiként nevezte meg őket, először elborzadtam, de mára rádöbbentem, igaza van. Voltaképpen hálával tartozunk nekik. Hálával a korrupciójukért, az alkalmazott kettős mércéért, a magyar közhatalom kisajátításáért, a kifosztásért, egyszóval, mindenért.

Miért?

Mert olyan nyilvánvaló felismerésekre vezettek bennünket, melyekre ezer év alatt sem tudtunk rájönni „munkálkodásuk” nélkül. Remélhetőleg, megtanultuk, ismét szeretni a szülőföldünket, magyar honfitársainkat. Megtanultuk, értékén értékelni az isteni igazságosságot. Megtanultuk, és tapasztaltuk az összefogás erejét, sorsfordító hatását. Nélkülük, ki hitte volna el, még önmagának is, hogy összefogással, hazafias gondolkodással, a magyar történelem szemétdombjára dobhatunk egy hajdani kormánypártot, egy olyan, nagy népszerűségű, és erőszakos pártot, amilyen az SZDSZ volt, ameddig fel nem fedeztük pusztító szándékát. Ők, épp a beszivárgók mutatták meg nekünk, az összefogás, a nemzeti, faji, vallási együttgondolkodás hallatlan erejét. Mindezért igazában hálával tartozunk.

Hogyan lehet mégis legyőzhető erőszak nélkül, a cionista fantom?

Egységes fellépéssel, egymásért való kölcsönös felelősségvállalással, egy szóval, hazaszeretettel.

Tény, hogy a háromlábú rendszerek, a statika legbiztosabb alakzatai. Mindig stabilan állnak, (mint a fejőszék), akkor is, ha a talaj egyenetlen alattuk.

Van viszont két gyenge pontjuk. Ha két láb közötti egyenesre, merőleges oldalirányú erő hat rájuk, sokkal könnyebben borulnak, mint a többlábú rendszerek. Másrészt, ha a három funkcionáló láb közül, bármelyik dől is ki, a rendszer, biztosan felborul.

Mire van ma esélye a magyarságnak?

A „pénzláb” kidöntésére kevés esély látszik, mert regnáló kormányaink, az önálló magyar pénz visszaállításától, úgy irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől.

Cionista gazdáik, akiknek a hatalomért cserébe hűségesküt tettek, felnégyelnék őket, egy ilyen változtatásért.

A nyugati kereszténység befolyásának kiszűrésére, szintén nem látszik esély.

Ezer év óta, a magyarság, belekényszerült ebbe a hitbe. Rengeteg jóérzésű ember van meggyőződve arról, hogy amit az egyháza mond, vagy akar, az Istentől indíttatott szándék. Ennek ellenkezőjéről meggyőzni őket, szinte lehetetlen, bármilyen látható, igaz érvek vannak is ehhez. Egy ilyen győzködés, sokakat sértene értelmetlenül, és talán épp ellenkező hatást váltana ki.

   A szabadkőművesek pillére, szintén stabilnak tűnik.

Részben azért, mert igazában nem tudható, kit kéne eltávolítanunk. Másrészt azért, mert ha tudjuk is, kik az idegeneket kiszolgáló, nemzetközi elnyomó szervezetek felügyelete alatt álló emberek, nem tudjuk eltávolítani őket, mert ebben a kérdésben a jelenlegi magyar „elit” teljes vertikumát tekintve, egy hajóban utazik.

          Miféle esélye lehet hát a magyarságnak, a cionista rémtől, a rabszolgaságtól való megszabadulására?

  A negyedik verzió.

Ez, a két lábat összekötő egyenesre gyakorolt, merőleges oldalirányú enyhe nyomás. Ez az, ami könnyen billenti a háromlábú rendszert.

Arról, talán könnyebb meggyőzni a magyarságot, hogy tartozzon bármilyen valláshoz, legyen is bármennyi pénze, elsősorban, mégis csak Magyar.

Ha minden magyar sorsa javul, ebben az övé is benne lesz, és javulni fog.

Radikális személycserével, kormányváltással, rövid időre, ki lehet billenteni egyensúlyából ezt a háromlábú rendszert. Ez az idő, elegendő ahhoz, hogy érvényt szerezve ősi magyar törvényeinknek, örökre és visszavonhatatlanul kizárjuk, a rendszer ismételt talpra állását. Természetesen, a cionista oldalról, számítani kell, az általuk megvalósítható legnagyobb ellennyomásra. A magyar összetételű parlament, és kormány, minden lehetséges tagja, a médiákban, lesz fasiszta, antiszemita, tömeggyilkos, korrupt, hazug. Egyszóval minden, ami az ellenoldalra, a jelenlegi elit nagy részére jellemző, és amivel annyira tele már a zsákunk.

  Ha mindezek ellenére, képesek leszünk kiállni egymásért, és fenntartani a nyomást, megválaszthatunk egy valóban Magyar kormányt. Ez a kormány, minden híresztelés ellenére, senkit nem fog üldözni, karóba húzni, kerékbe törni, talán még börtönbe zárni sem. Megteremtheti, illetve visszahozhatja az önálló magyar pénzt, ezzel felszámolhatja a spekuláns fosztogatást. Újraindíthatja az ipari és mezőgazdasági termelést, és végre, elindíthatja az országot, az általános jóléthez vezető felemelkedés útján.

  Szerintem ez ma a magyarság egyetlen, és egyben, talán utolsó esélye.

Hogy ebben a harcunkban támogat e bennünket a Magyarok Istene, az univerzum jóindulatú civilizációi, vagy bárki más, az egy teljesen irreleváns kérdés. Ezt a harcot nekünk, és csak nekünk, Magyaroknak kell megvívnunk.

Elszántsággal, bátorsággal, és magyaros virtussal. Ha megvívjuk, csak nyerhetünk, mert megszabadulunk az ellehetetlenítő cionista ketrectől.

Béla László

Fentieket alátámasztandó

Vendéganyag

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsa elnevezésű, volt állam- és kormányfők által létrehozott szervezet október közepén Rómában tartott értekezletén felszólította Európa kormányait: hozzanak létre olyan felügyeleti rendszert, melynek segítségével megfigyelés alatt tarthatják „intoleranciára” hajlamos polgáraikat.

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsában Csehország, Szlovénia, Albánia, Lettország, Lengyelország, és Ciprus egykori első emberei, valamint Svédország és Spanyolország volt miniszterelnökei küzdenek a zsidó érdekek hatékonyabb képviseletéért. A római tanácskozáson jelen volt, és hasznos útmutatásokkal szolgált számukra Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke is.

A Tanács elképzelései szerint „speciális adminisztratív egységeket” kellene létrehozni minden egyes EU-tagállamban az Igazságügyi Minisztériumok felügyelete alatt. A „speciális egységek” feladata lenne az „intoleráns” állampolgárok megfigyelése. Erre pedig azért van szükség, mert – mint a tanácskozás nyilatkozata fogalmaz – „az intoleranciával szemben nem szükséges toleranciát gyakorolni”. Ennek az elvnek megfelelően a volt állam- és kormányfők javaslatuknak „A tolerancia előmozdítását célzó nemzeti törvénykezés keretei” címet adták. Attól tartok, mélységes intoleranciáról (sőt rasszizmusról és antiszemitizmusról is) árulkodik az alábbi kérdés megfogalmazása: vajon kik döntik el, és milyen elvi alapokon, hogy mi számít „intoleráns magatartásnak” és mi nem?

Örvendetes mindenesetre, hogy a European Dignity Watch nevű, brüsszeli székhelyű emberjogi csoport elítélte a volt állam- és kormányfők orwelli javaslatát, mivel az „a legszélesebb körű kormányzati ellenőrzés alá kívánja vetni az állampolgárok tevékenységét gazdasági és társadalmi téren”. Amennyiben a felvázolt tervek valóra válnak, „példátlan módon korlátozzák a polgárok szabadságjogait”, és „torzítják el az igazság és az egyenlőség elveit” – olvasható az emberjogi szervezet állásfoglalásában.

A zsidók pénzén kitartott volt állam- és kormányfők javaslatukban törvényen kívül helyeznék azokat a szervezeteket, amelyek „sértő kijelentéseket tesznek a nagy nyilvánosság előtt… azzal a céllal, hogy erőszakra buzdítsanak más közösségek tagjai ellen, illetve rágalmazzák, nevetségessé teszik, vagy hamis vádakkal illetik őket.” Hogy mindenki világosan értse, miről is van szó, a dokumentumban leszögezik: a „rágalmazás, a hamis vád megfogalmazása történhet a (megtámadott) csoport különböző (történelmi) korokban és más-más helyeken (az adott állam határain kívül) élt tagjai ellen.” Magyarán: tilos lesz elmondani az igazságot úgy a holokausztról, mint általánosságban a zsidóság történelméről.

Amennyiben pedig a zsidóbérenc tanács elképzelései megvalósulnak, a „gyűlölet-bűncselekmény” fogalma nem pusztán az „erőszakra történő felhívást” jelenti majd, hanem azt is, ha valaki „totalitárius ideológiát, idegenellenességet vagy antiszemitizmust” hirdet. „A sérülékeny és hátrányos helyzetű csoportoknak joguk van a társadalmi védelemhez” – szögezi le a tanács nyilatkozata, hozzátéve, hogy a „védelem” „kedvezményes bánásmódot” jelent a „sérülékeny” társadalmi csoportok számára.

És mintha mindez nem lenne elég, a volt állam- és kormányfők „konkrét akciókat” követelnek az „intolerancia, azon belül kiváltképpen a rasszizmus, az etnikai diszkrimináció, a faji és vallási előítéletesség, a totalitárius ideológiák, az idegenellenesség, az antiszemitizmus, az antifeminizmus és a homofóbia elleni küzdelem” jegyében. Ebbe már akár az is beleférhet, hogy üldözni fogják a hagyományos családmodell híveit, illetve azokat, akik ellenérzéseket fogalmaznak meg a buzikkal és a feministákkal szemben.

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsa ráadásul nem csupán az összefoglalóan „intoleránsnak” bélyegzett szervezetek betiltását szorgalmazza, de az egyes állampolgárok elleni fellépést is szükségesnek tartja, amennyiben azok nem a cionista diktatúra elvárásainak megfelelően gondolkodnak és cselekednek. „Fontos hangsúlyozni, hogy a toleranciát nem csupán a kormányzat testületeinek kell betartaniuk, de az egyes polgároknak is, beleérve az egyes csoportok tagjait”. A dokumentum más helyén még világosabban megfogalmazva: „a tolerancia garanciáját nem csupán a vertikális kapcsolatrendszer biztosítja (kormány - állampolgárok), hanem a horizontális viszonyok is (csoport és csoport, személy és személy között)”. Az egykori állam- és kormányfők tanácsa leszögezi azt is, hogy „a kormányzat feladata az, hogy az intolerancia ne érvényesülhessen sem vertikális, sem horizontális viszonylatban”.

A társadalom egyes csoportjai közötti gyűlöletnek és háborúskodásnak, a feljelentgetéseknek, a magánéletbe történő állami beavatkozásnak micsoda félelmetes távlatai nyílnak meg ezzel! Vajon miért hallgatnak az úgynevezett „liberálisok” és „demokraták” Európa-szerte erről a Tolerancia és megbékélés Európai Tanácsának rémálomba illő terveiről?

Sophia Kuby, a napvilágra került döbbenetes javaslatokkal szemben egyelőre egymagában küzdő European Dignity Watch szóvivője leszögezte: a tanács elképzelései fényt vetnek arra a tényre, hogy az Európa Unió apparátusának bizonyos köreiben jelen van a „totalitárius gondolkodásmód”.Amennyiben az Európai Parlament a volt állam- és kormányfők céljaival azonosul, „olyan helyzet alakulhat ki, amelyben alaptalan rágalmak és megalapozatlan vádak özönét lehet majd bizonyos csoportok vagy személyek fejére zúdítani”. „Hitükhöz hű közösségek és iskolák, bizonyos vallások követői, vagy akár azok a szülők, akik morális értékek jegyében kívánják nevelni gyermekeiket, mind-mind megkaphatják az intoleráns minősítést. A javaslatok elfogadása nagy lépés lenne visszafelé, és egészen biztosan az európai demokrácia sötét napjai köszöntenének be” – fogalmazott az emberjogi szervezet szóvivője.