Tetemrehívás
Ránk rohant a rontás teljes erejével,
Pusztítja Hazánkat minden eszközével.
Ha Magyar vagy látod, száz sebből vérezve,
Mit hoz számodra az erkölcs elvesztése.
Gátlástalan lopnak, gyilkolnak, gyűlölnek,
Családjaink romján, halotti tort ülnek.
Mindezt sunyin teszik, körbe hazudozva,
Mert a nyílt harcokhoz, ez a rabló gyáva.
A saját hazádban, másokat uszít rád,
S nem érheti őket, sem igazság, sem vád.
Ő majd védelmezi, csak mert téged irtott,
Igazságot, jogot, messze eltaszított.
Hazádban a jogot, a kezébe adtad,
Mert a hatalomba talpnyalóit raktad.
Ezt a mocsokságot meddig kell eltűrnöd?
Szent Hazádnak földjén, gondok közt sínylődnöd.
Ébredj hát fel Magyar! És menj el szavazni,
Most ez a fegyvered, mert itt kell maradni.
Sohse voltál puhány, félve meghúzódó.
Ébresztő Magyarok! Lobog már a zászló.
Te, aki még jól élsz, mivel még meghagytak,
Csak megosztást szolgálsz, mert erre használnak.
Rafinált rabláshoz, eszköznek vetnek be,
A széthúzás tőrét szúrnák a Nemzetbe.
Te, kinek gyermeke néha már éhezik,
Ferde szemmel nézed, aki még létezik,
És hiába mondja, merre kéne menni,
Nem voltál hajlandó a kedvére tenni.
Pusztán önzőségből, magad ellen vétesz,
Mert utóbb senki más, ő segíthet téged.
Vége! A hazának, vagy az ellentétnek,
Minden jó magyarnak, ez most közös érdek.
Nem kell irigységből szerteszét szavazni,
Hazudós rablókat hatalomban hagyni.
Egy irány van értünk, ami nem „új hajtás”
Ahol kemény a szó, Magyar a kiállás.
Nemzeti egységben ezt kell támogatni,
És nem, szebb jövőnket, végleg eltemetni.
Amíg a hatalmat tollal lehet venni,
Ez még lehetőség, meg tudjuk ragadni.
Ha most elmulasztjuk, mi írtuk sorsunkat,
Gyászolhatjuk később sok hős halottunkat.
2010-01-23
Julosvai Daróczos Bendegúz
