Antiszemitizmus, rasszizmus, és egyéb, inkvizíciós
„bűnök”
Ahhoz, hogy ezekről a jelenségekről valamennyire is tárgyilagosan gondolkodhassunk, félre kell tennünk az indulatokat, előítéleteket.
Józan értékelés, kizárólag a tények és körülmények pontos számbavételével, és a közöttük való összefüggések pártatlan súlyozásával lehetséges.
A definiciók:
Antiszemita: aki minden különösebb ok nélkül, pusztán a fajhoz való tartozás okán, gyűlöletet táplál a zsidósággal szemben.
Cionista : az a zsidó, aki minden különösebb ok nélkül, pusztán a fajhoz való tartozás okán, gyűlöletet táplál az emberiségnek, nem zsidó, rövidebben és a továbbiakban, goj részével szemben.
Rasszista : aki minden különösebb ok nélkül, pusztán az odatartozás okán, gyűlöletet táplál az emberiségnek, valamilyen etnikai, faji, vagy egyéb szempontok szerint elkülönített részével szemben.
Ezek, és az ezekhez hasonló meghatározások, fogalmak. Nem alma, nem tök, nem kő, vagy egyéb félremagyarázhatatlan tárgy nevei.
Ezeket a fogalmakat emberek alkották, és bizonyos emberi magatartások definiálására használják őket.
A tisztességes és pártatlan megítélés érdekében, alaposan körül kell járni, a keletkezésük, és alkalmazásuk vonatkozásában az összes körülményeket.
A rasszizmus:
Néhány európai országban, Amerika egyes területein, sőt Afrika egyes részein is, bizonyos ellenérzés, elutasítás tapasztalható, a fehér, és sötét bőrű embercsoportok között. Ennek számos oka van, de okait elsődlegesen a különböző embercsoportok szándékos összekeverésében kell keresnünk. Nem jó, az egymástól kultúrájában, génállományában, biológiai jellemzőiben, egymástól nagyon eltérő embercsoportok összekényszerítése, mert ez, óhatatlanul rasszizmus kialakulásához vezet. A jelenség erőteljes társadalmi károk mellett, egyetlen „hasznot” hozhat azoknak, akik kisebbségük ellenére egy terület uralmát akarják megvalósítani a maguk számára. Megosztja, egymás ellen kijátszhatóvá teszi, a területen élő embercsoportokat.
A rasszizmus biológiai indíttatásból keletkezik. A nagyon eltérő genetikájú emberek, fermentumaikban is erősen eltérnek egymástól.
Ezek az eltérések, irritálják az embereket. Egyik csoport a másik számára kellemetlen szagú, viselkedéskultúrájú lehet.
Természetes, hogy ezek a csoportok, a kellemetlen súrlódások elkerülésére, igyekeznek elhatárolódni, polarizálódni. Ez csökkenti a társadalmi feszültségeket, jobb lehetőségeket ad az adott csoporthoz tartozók személyiségfejlődésére, (hiszen saját kultúrájában szocializálódhat) csökkenti az össznépesség megosztottságát, viszont fokozottabb lehetőséget teremt, a különvált csoportok érdekképviseletére. Akinek/ akiknek a megosztottság fenntartása, a társadalmi béke megakadályozása áll érdekében, ezzel a polarizációval szemben, feltalálták és bevezették, a
Szegregáció
Fogalmát. Ez a fogalom, önmagában nem létezik. Kizárólag annak a természetes igénynek a pejoratív elnevezése, amellyel az egymást zavaró embercsoportok el akarnak különülni egymástól. Aki szegregációt emleget, az kizárólag a békétlenség állandósítására, az ellentétek kiélezésére, a társadalom belső háborúinak állandósítására törekszik.
Minden átlagos gondolkodású ember számára egyértelmű, hogy egymástól neveltetésben, képességekben, és biológiai jellemzőikben merőben eltérő embereket, nem lehet együtt oktatni, hiszen az mindkét csoport tagjainak megkérdőjelezhetetlen hátrányára válik.
Ha egy társadalom, különböző kvalitású csoportokból áll, és az egyenlő szintre hozás a cél, akkor nem lehet előre mutató, sem tisztességes, a magasabb szint lesüllyesztése. Ami a társadalom számára hasznos, az kizárólag az alacsonyabb szint felemelése lehet.
Ez viszont csak úgy érhető el, ha a csoportokat külön, a saját kvalitásuknak megfelelően, szükség szerint intenzívebben oktatják.
Célszerű az oktatók azonos csoporthoz való tartozása, mert akkor egyszerűbb az iskolák és a szülők együttműködése, és így nem merülhet fel elítélhető (rasszista) megnyilvánulás, sem az oktatók, sem a tanulók részéről.
Gettósítás
Ugyanezek a problémák merülhetnek, és gyakran merülnek is fel, az egymástól nagyon eltérő emberfajták lakókörnyezetében. Nem véletlen az, évszázadok alatt kialakult gyakorlat, bizonyos embereknek, csoportoknak, az őket körülvevő társadalomtól való elkülönülésére, vagy az adott társadalom által szorgalmazott elkülönítésére. Ezeknek a spontán elkülönüléseknek, elkülönítéseknek
az erőszakos felszámolása, etnikai, feszültségeket generál. Nyilvánvaló, ennek szorgalmazása mögött megosztó szándék áll.
A többségi társadalomba való békés asszimiláció csak úgy jöhet létre,
ha a kisebbség egy-egy tagja/családja közel került a többség erkölcsi,
kulturális, és intelligencia szintjéhez. Az a kisebbségi, aki a korábbi kultúrkörnyezetében már nem érzi otthon magát, be fog keveredni a többségi kultúrkörnyezetbe, és ott semmilyen zavart nem okoz.
A folyamat irreverzibilis, megfordíthatatlan. Senki nem lesz attól intelligensebb, ha ilyen környezetbe kényszerítik, és senki nem elfogadóbb, csak mert nincs más választása. Az ilyen törekvés etnikai feszültségek szándékos gerjesztése. Ilyet az tesz, aki a zavarosban akar halászni, felkeveri hát az évszázadok alatt letisztult vizet.
Antiszemitizmus
Önmagában a jelenség ritka. Emlegetése annál gyakoribb.
Mivel a sémi népek minden más nemzet felett állóknak hirdetik magukat, ettől előfordul, hogy talán néhányan alapból ellenségesek velük szemben, de ez elenyésző. Nem kevés viszont a világban azoknak a száma, akik tapasztalataik folytán ellenségesek. Ezeket a tömegeket nem lehet antiszemitának tekinteni, hiszen ellenségességük, noha létezik, nem a más fajhoz való tartozás miatt, hanem, az attól a fajtól szerzett erősen negatív tapasztalatokból táplálkozik. A minden nemzet feletti uralkodás vágya, és ennek megvalósítására való állandó és következetes törekvés, ezt a fajt, erőteljesen szembeállította/állítja az emberiség nagyobb részével. Az a rész amelyikben még nem tudatosult az elnyomás szándéka, voltaképpen közömbös. Akit effektív erőszakkal pusztít, az gyilkos ellensége. Akit fondorlatos módon kerít be, abban lappangó gyűlölet alakul ki. Minden nemzet ragaszkodik saját identitásához, kultúrájához, önrendelkezéséhez.
Természetesen ellenséges, az őt, ebben egyre erőteljesebben korlátozó szűk csoporttal szemben. A húr egyre feszesebb. Hogy még el nem pattant, az kizárólag az elszenvedő nemzetek türelmén múlik.
Ezt a helyzetet tovább rontja, hogy ha valaki, bárhol a világban, egy adott nemzet érdekeiért síkra száll, azt rögtön antiszemita bélyeggel próbálják megbélyegezni, mint ha ez egy szitokszó lenne. Nem az!!
Minden embernek joga ragaszkodni identitásához, egyedileg és nemzetében egyaránt. Aki ezt támadja, egyértelmű elhárítandó ellenség, és nincs joga a védekezőt emiatt elítélni.
Fasizmus.
Ki a fasiszta? A Magyar Értelmező Szótár szerint, aki a saját megoldását egyedül, kizárólagosan elfogadhatónak tartja, (Új világ) elnyomja erőszakkal, aki más megoldást lát, javasol, vagy megvalósítani szándékozik. Aki elveinek elfogadására másokat megfélemlítéssel akar kényszeríteni. Aki céljai megvalósításáért másokat elpusztítana.
Ez a fasiszta!
Az alattomban folytatott, tolvajlással és törvényi fojtogatással egybekötött nemzetpusztítás, ami hazánkban ma folyik, minden tekintetben megfelel a fenti ismérveknek. Ezen túlmenően, ha egy hatalom, törvénnyel, vagy rendelettel, el akarja maszatolni az emberek nemét, helyette még új szót (gender)is kitalál, képes elrendelni, hogy óvodás kortól el kell nyomni a nemi szerepeket, hogy ezzel a fiatalságból gyermektelen single-ket, vagy aberrált homoszexuálisokat
neveljen, az minden megvetésért megdolgozott, Aki ilyen és hasonló módon megtámadja egy nemzet családjait, kivenné a gyermekeiket a számukra nélkülözhetetlen szerető családi környezetből, egész napos kézivezérelt butító iskolába kényszerítené, az minden határt túllép.
Ez a fasizmusnak, az emberiség ismert történelmében előforduló legaljasabb, legönzőbb, és legüldözendőbb formája. Ehhez képest a hitleri gyakorlat harmatvíz sem volt.
Béla László
