Magánvélemény az antiszemitizmusról.
Mostanában egyre többen teszik fel a kérdést Magyarországon, mire vélhető, minek tudható be, a hazai antiszenitizmus rohamos, és egyre gyorsabban növekvő jelenléte/erősödése.
Mindenek elött le kell szögeznem, szerintem ma Magyarországon antiszemitizmus nincsen!
Ma a faja, vallása, bőrszíne miatt, az emberek/állampolgárok senkit nem különböztetnek meg. Ha valakit megkülönböztetnek, mert ilyen sok van, azt a személyes magatartása, ember és társadalomellenes viselkedése, a társadalom megkárosítása miatt teszik, és ezt nem lehet sem az antiszemitizmus, sem a rasszizmus fátylával elködösíteni.
Aki tróger módra visszaél a magyar nemzet bizalmával és türelmével, azt a nemzet is jogosan, és méltán veti meg, és szigeteli el magától, a további károkozások megelőzésére.
Ez nem antiszemitizmus, csak elkésett, jogos önvédelem.
Ha korábban tesszük, ma nem áll elő az a helyzet, hogy bármilyen nagyobb hivatalban, ahol jogainkkal, helyzetünkkel kapcsolatos döntés születhet, a döntéshozók között, talán tíz százalék magyart, vagy kunt, bajort, németet, vagy bármely más, velünk élő nemzeti kisebbséget találunk.
Az már csak hab a tortán, hogy a döntés mindig ellenünk születik.
Tűrhetetlen, és azonnali radikális változásért kiált ez a helyzet.
Magyarországon a törvényhozásnak, és a végrehajtásnak, valamint az ország vezetésének magyar kézben kell lenni.
A nemzet haragját, ami nem antiszemitizmus, az, az egyszerű tény váltja ki,
hogy ennek megvalósítását, a Magyarországon élő sémi polgárok, és közösségeik, hatalommal, pénzzel, erőszakkal, és ezernyi fondorlattal akadályozni próbálják. Kár álcázni, már felismertük, és kár bújtatni, mert kibújt a szög a zsákból. A Magyar nemzet önmagához méltóan fog cselekedni, mindazokkal a nemzetiségi tagjaival együtt, akik magyarként nemzetiségiek.
Nem hagyunk eluralkodni felettünk olyan nemzetiséget, sem fajt sem vallást, aki
eredete előtérben tartása mellett, kényszerűségből fogadja el, hogy magyar, de a kipusztításunkon dolgozik.
Az emiatt kialakuló közutálat nem a fajnak, de a tolvajlásnak, és a kíméletlen elnyomás megszervezése törekvésének szól.
Itt antiszemitizmusról, mint ok nélküli gyűlölködésről beszélni, egyszerű alantas hazugság. Ugyan olyan, mint amelyek ide juttatták hazánkat.
A magyar törekvés, ami arra irányul, hogy államunk vezetésébe befurakodott magyarellenes embereket mielőbb, maradéktalanul, és visszavonhatatlanul eltávolítsuk, a magyarság jogos igénye, és Istentől kapott feladata.
Folyt.
Béla László
Néhány gondolat az előzményekről.
Ahhoz, hogy egy okozat létrejöjjön, minden esetben kiváltó oknak kell lennie.
Úgy gondolom, hogy a Magyarság nem idegengyűlölő, sokkal inkább barátkozó, vendégszerető, és befogadó nemzet. Ezt mutatja a számos nemzetiséggel való több száz éves békés együttélésünk is. Ez szerint a Magyarság, alaptermészetéből adódóan nem gyűlölködik.
Ha egy nemzethez egy kisebbség társul, és azt a nemzet megkülönbözteti, nem fogadja el, esetleg ellenségesen kezeli, annak mindig oka van.
Ha tárgyilagosan, előítéletektől mentesen akarunk véleményt alkotni, a lehető legnagyobb időintervallumban kell az okokat vizsgálni, és elemezni. Az információinkat a lehető legpártatlanabb helyről kell beszereznünk, és a lehető legobjektívabban kell értékelnünk. Én is ezt próbálom megvalósítani ebben a szösszenetben, természetesen a teljesség igénye nélkül, csak a legjellemzőbb pontokat érintve felszínesen. Egy alaposabb elemzéshez, a „Vörös és Fekete,” a „Germinál” vagy „Kőszívű Ember Fiai”-nak terjedelme sem lenne elég.
Egy nép történetének, az adott nép számára legkedvezőbb leírása, feltehetően a saját eposzaiban, vagy hasonló ősi írásaiban található.
Mivel itt, az antiszemitizmus okait keressük, először érdemes végigfutni a zsidó nép leghitelesebbnek tartott történetén, a bibliai ószövetségen.
Sajnos, már annak tartalma sem magasztaló, az adott nép vonatkozásában.
Már pásztorkodó, külterjes mezőgazdaságot folytató időszakukban, képtelennek bizonyultak önmaguk ellátására. (hét szűk esztendő). Már akkor rájöttek, hogy magas szinten be kell épülni egy másik nép hatalmi rendszerébe a túlélés érdekében. (szent József történet)
Amikor a beépült emberen keresztül elérhető volt a befogadás, mindenestől bevonultak a kiszemelt termékeny területre, egy magasabban kvalifikált nép oltalmába. Elsajátították a módszereket, biztonságban éltek, de nem uralkodhattak. Vendégek voltak. (Szerintük rabszolgák. Ez csak ott sántít, hogy a rabszolgát viszik, erőszakkal, ők viszont önként, és hívatlanul, ennivalóért mentek.)
Amikor már az adott népen belül tényezővé váltak, biztonságot adó bázist gyűjtöttek, az adott nép számolt velük, fellázadtak és kivonultak. (Mózes történet)
Újabb nép életét dúlták fel. (Jerikó történet)
Ebben a régióban meggyökeresedve, a környező népekkel kereskedve, jól el voltak. Amikor valaki a szemükre vetette, nem élnek becsületesen, kivégezték.
(Jézus történet)
Talán ennyit az előtörténetről.
Azután őket is elérte Róma hatalma. Más népektől eltérően, állandóan lázadtak, háborúztak, (mint manapság) amíg el nem döntötték megsemmisítésüket. Róma lecsapott rájuk. A katasztrófát túlélőkben világossá vált, szét kell szóródniuk a világ népei között, soha többé ne legyen remény arra, hogy egyetlen hadjárattal megsemmisíthetők. Nemzet és emberiségellenes gondolkodásukat egy időre elnyomták. Elhelyezkedve, de be nem olvadva a népek között, sok hasznos dolgot szerveztek. Ebből elismerést, vagyont, és befolyást szereztek. Németországban pl. a nép szeretetében, megbecsülésében, és a legnagyobb gazdagságban és biztonságban éltek. Látván, hogy tevékenységük, rajtuk kívül másoknak is jót hoz, de nem lehet a nép fölé emelkedni, és azt elnyomni, hiszen rá vannak utalva, kirobbantották (háttérből megszervezték) az első világháborút. Kiterjedt nemzetközi kapcsolataik révén, gondolták, a meggyengített Német nemzet, könnyen szolgává tehető.
Ez a mag nem kelt ki. A háborút, Anglia elszigetelésével, csaknem kiéheztetésével, a németek tengeralattjáróikkal lényegében megnyerték. A békeszerződés aláírását az Angliában befolyásos sémiták akadályozták meg.
Ígéretük szerint, megnyerik Angliának a háborút, ha cserébe megkapják Palesztinát. Ezzel csúnyán elárulták azt a népet, akitől történelmük során a legtöbb jót kapták. Innen számítható a Német „antiszemitizmus”, mint válaszreakció.
A dolgok a tervek szerint mentek végbe, a jelentős befolyásuk alatt álló Amerika segítségével. Másodlagos apró haszonként, elérték, hogy feldarabolják hazánkat, meggyengítsék Nemzetünket.
Magyarország Horthy vezetésével talpra állt. Németország is kiheverte a háborút, de nem hódolt be. Ezt nem tudták elviselni. Világszövettségük, nemzetközi embargót szervezett a németek ellen. Ekkor kezdett Hitler fegyverkezni, és nyíltan ellenségessé válni velük szemben.
Elhibázta. A fél világot ellene fordították, mert világuralmat akart.
Ők most ugyanezt akarják, és a háromnegyed világgal találják majd szembe magukat. Vagy máris szembe találták?
Nekünk a hazai dolgainkat kell rendezni. Függetlenül tőlük, önállóan, magyar módra, és a lehetséges legnagyobb szeretettel.
Ilyen előzményekkel, ismerve az utóbb eltelt húsz év eseményeit és következményeit, egészen természetes önvédelmi reakcióként, van a magyarságban egy elutasítás, ami semmiképp nem nevezhető antiszemitizmusnak. Sajnálatos, hogy ezeket a negatív eseményeket a fajtán belül, egy szűk csoport generálja, az elutasítás mégis csaknem miden, ide tartozóra kiterjed, mert nem határozható meg, hogy ki tevőlegesen, ki hallgatólagosan, ki pedig hozzánk hasonlóan elszenvedőként éli meg az eseményeket.
Öntsünk tiszta vizet, vagy jó magyar bort a pohárba, és végleg eltűnik az antiszemitizmus kérdése Magyarországról.
Béla László
