A két párti demokráciáról.
Ha szétnézünk a világban, tapasztalhatjuk, milyen körültekintően, milyen átgondolt alapossággal szervezi, tervezett világuralmát, a globális fasizmus. Közben a hátterében működők, mindenki mást fasisztáznak, aki bármely nemzet ügyéért ki mer állni, szót mer emelni.
A dolog világszerte jól működik. Nem kell egyéb, mint megosztani a nemzeteket, legalább két táborra. Na és persze, a dolog fontos része, hogy minden megosztott rész vezetése, irányítása a globálfasiszták kezében összpontosuljon. Minden párt, csoport, vezetésébe megfelelő szinten beépüljenek. Később már a dolog magától működik. Mindegy, hogy a nemzet polgárai kit választanak, hiszen az irányítás, a nemzetek elszegényítése, rabságba kényszerítése, semmit sem változik. Egyik párt elnyeri a hatalmat a vezetéshez, a másik, vagy a többi, látványosan harcol a nemzeti érdekekért.
Ez a mindenkori álellenzék. Egy ciklus végére, a nemzet észrevéve, hogy becsapták, egy másik pártot juttat hatalomra. A választópolgár megnyugszik,
Várja a kedvező változásokat, de néhány látszatintézkedés kivételével tovább folyik az adott nemzet lerablása. Ilyenkor a korábbi kormánypárt kezd el nemzeti jelszavakat harsogni, hogy a következő választásra ismét ő legyen a nyerő, és ez a végtelenségig folytatható. Mi sem jellemzőbb az effajta politika tisztességtelenségére, mint az, amikor politikai szitokszóként kitalálták, és bevezették a populizmus fogalmát. Milyen értelemben is használják?
Kit neveznek a „becsületes” politikusok populistának? Azt a pernahajdert aki a kitűzött állami célok helyett, a választó polgárok, és az adott ország pillanatnyi és távlati érdekei szerint hozza meg döntéseit. Ilyen politikus, egy globálfasiszta irányítás alatt álló pártban, döntési pozícióba nem kerülhet. Nem is kerül.
A nálunk megszervezett „rendszerváltást” is hosszú szervezkedés előzte meg.
Nálunk, ez nehezebben ment, mint száz évvel ezelőtt Amerikában. Itt egy nemzetet kellet tudni megosztani, mint korábban, Európa számos más országában. Ez egyszerű okból jól lemérhető, a világ mely országában/államában a legerősebb a globálfasiszta befolyás.
Mint már említettem, a pártok közötti mérleghinta a végtelenségig folytatható.
Folytatható addig, amíg egy tudatára ébredt nemzet, nem szervez egy pártot, amibe még nem volt ideje a globálfasizmusnak elhelyezni az embereit,
Ha egy ilyen létrejön, az véget vethet a globálfasizmus akadálytalan pusztításának.
Nálunk a Jobbik köpött bele a fasiszták levesébe. Gyalázzák is, ahogy csak bírják, minden oldalról. De a Magyar Nemzet már lát. Remélem, nem hagyja magát ismét megvezetni. Kidobja a hatalomból valamennyi kirablóját. Nem tűri tovább a tolvajlást, megalázást. Ehhez mindössze, személyenként két, jó helyre tett X-re van szükség. Meglesz.
Béla László
