Vajon mi áll a dolgok hátterében?
Beszélgettünk barátaimmal a fokozott ellenőrzések kapcsán.
Mármint arról, milyen büszkén hirdeti a hatalom, hány tonna élelmiszert, elsősorban húsárut foglaltak le, az ellenőrzési kampány keretében.
Még közöttünk sem alakult ki teljes egyetértés, ezért úgy gondolom, magát a vitát, pro és kontra érveivel teszem a nyilvánosság asztalára, ítélje meg mindenki, a saját értékrendje szerint, ugyan miről is lehet szó.
1, Az élelmiszerbiztonság.
Vannak/lehetnek, lelkiismeretlenül, a mások egészségét veszélyeztetni is hajlandó pénzhajhászok, akik emberi fogyasztásra alkalmatlan dolgokat is forgalomba hoznának. Ezek kiszűrése valóban fontos. Ezt az állategészségügyi ellenőrzési bélyegző, jól támogatja.
Kérdés, az ilyen bélyegző megszerzése, az elvégzett vizsgálatokon kívül, vonja e maga után, az árunak egyéb nyilvántartásokba való bekerülését. Valószínűleg igen.
Ha ez így van, lehet e, a megkerüléseknek, gazdasági/pénzügyi oka?
Ha pénzügyi oka van, biztos e, az elkobzott áru egészségtelen volta?
Van e, arra valami biztosíték, hogy az így elkobzott áru, más érdekkörhöz tartozó kereskedelmi egységek közvetítésével, nem kerül az asztalunkra.
Ezek mind önmaguktól felvetődő kérdések, amikre az elmúlt évek tendenciáinak ismeretében, nem adódik első kézből a válasz.
Halvány fogalmaink azért vannak.
A rideg tartásban nevelkedett jószág, lehet betegséggel fertőzött, de az esély erre nem túl nagy. Saját életképes immunrendszere, leginkább legyőzi a betegségeket, vagy elhullik. Az ilyet a magyar gazda nem vágja le, ameddig a kérdés nyitott. Azt viszont mindenki tudja, hogy az EU. ketrecben nevelt, megfordulni sem tudó malac, vagy az egymást taposó, napfénytől védett baromfi, életében annyi gyógyszert eszik meg, ami képtelen kiürülni a szervezetéből. Lehet, hogy egy jó vasárnapi rántott szelettel, egy fél doboz antibiotikumot is megeszünk, csak épp nem tudunk róla.
Az ilyen módon nevelt jószágnak, nincsen működő immunrendszere. Nagyjából olyan messze áll a természettől, mint a profithajhász szándék, ami ilyen sorsra vetette, a becsületességtől.
Mindezek ismeretében, nehéz eldönteni, mi a veszélyesebb.
Mondjuk vagy nem, elismerjük vagy nem, Magyarországon az adószedők átverése/megkerülése 40/60 év alatt, népsporttá nőtte ki magát. Nem azért, mert az emberek becsülete, ezt gond nélkül veszi tudomásul, de azért, mert a gátlástalan adóztatás pontos megfizetése mellett, egy gazdának, vagy iparosnak, valamennyit még hozzá kellene tenni a bevételeihez, hogy saját költségeit, adóját, és önön fenntartását fedezni tudja. Ez elég rég így van, ezért a felhasználható tartalékok elfogynak/elfogytak. Csoda e, ha a magyar gazda úgy próbál pénzt csinálni, hogy annak nagyobb részére, az egyébként „rossz gazdának” minősített állam, a szőrös mancsát rá ne tegye.
Kiváltképp igaz ez akkor, ha az így keletkező kár, messze elmarad a többszázmiliós, vagy többmilliárdos hűtlen kezelésekből, lopásokból és sikkasztásokból keletkező kártól. Ezek komolyságát jól mutatja, hazánk jelenlegi helyzete.
A nemzetek tönkretételében, a nemzetállamok gyarmatosításában, rég meghirdetett forgatókönyv szerint, fő helyen áll, az élelmiszer önrendelkezés megtörése, az önellátási képesség felszámolása, a gyarmatosító hatalom kezében összpontosuló élelmiszermonopólium kialakítása. Ha ez már sikerült, akkor a gyarmat lakosságát, tetszés szerint éhhalálra lehet kárhoztatni.
A húskampány, a régiós malmok bezárása, a tanyagazdaságok bűnözésnek való kiszolgáltatása, ugyanerről a tőről fakadhatnak. Kérdés, vagy tán nem is kérdés, valóban innen indulnak e?
Minél többször, és minél nagyobbat sikerül ütni a termelőkön, annál hamarabb, és könnyebben lehet, ezt, a később már elháríthatatlan, monopóliumot kialakítani.
Nem várhatjuk meg!
Meg kell állítanunk, és vissza kell fordítanunk ezeket a támadásokat.
Még lehet! Menjünk/merjünk VÁLASZTANI!
Béla László
