Ismét ráfogták a magyar föld, ház és
telektulajdonosokra, a parlagfű fegyvert.
Amit a parlagfűről tudni érdemes, az megtalálható ezen a linken:
http://internetfigyelo.wordpress.com/2010/05/24/a-parlagfu-vedelmeben/
megfelelő, tudományos alapossággal kitárgyalva. Kicsit hosszú, de akit érdekel, sokat profitálhat belőle.
Ez az írás nem erről szól, hanem arról, miért lett a parlagfű, a kiválasztottak által kiválasztva, irtásra, súlyos bírságok terhe mellett.
Pénzügyi vonatkozások.
Aki egy idő óta, már a pénzhatalom irányította országok fennhatósága alatt él, mint a Magyarság, az már tudja, minden intézkedés arra irányul, hogy a munkát végző emberek pénzét elvegyék, és odaadják a semmirekellő, munkakerülő, élősködő embereknek. Szerintem ez régóta így volt, ma is így van, és így is lesz, ameddig az emberiség, hazánkban a magyarság hagyja.
Mitől, ez a sommás megállapítás?
Egyszerű logikából, és némi ismeretből kovácsoltam. A parlagfű, a nevéből is kihallhatóan, a parlagon hagyott területek növénye. Ezeket a területeket a régi magyar gazdálkodásban, pihentetett területeknek is nevezték, hiszen föld volt bőven, és a gazdálkodás, nem profit, hanem elsősorban természetbarát módon folyt. Nem voltak méregdrága, a földet mérgező műtrágyák, de volt tehén, disznó, és más trágya, ami természetes úton pótolta a talajerőt.
Tette ezt még sokáig akkor is, amikor a „gazdaságosság” (profitéhség) erőszakot kezdett venni a természeten, és nem lehetett pihentetni a földeket.
Ám a pénzemberek, sanda szemet vetettek a gazdák hasznára.
Cion bölcsei összedugták fejüket, miként lehetne elvenni a magyar gazdák hasznát. Ehhez kapóra jött a vadprivatizáció, amikor a magyarság 50-70 éves munkájának, milliárdos értékeit egy Ft. jelképes áron is eladták, csak ne legyenek. Akkor találták ki a bölcsek, hogy rátegyék kezüket a raktárakra, és a terményforgalmazásra. Ennek már a következő évben is mérhetetlen haszna volt. A betakarítási dömpingben, a tárhellyel nem rendelkező gazdáknak, a korábban sem magas, állami felvásárlási árak helyett, olyan pofátlan árakat kínáltak, ami nem fedezte a ráfordításokat, üzemanyagot, gépköltséget, műtrágyát. A gazdák egy része, adóság csapdában így is eladta terményét.
Ezt a kirablók, többszörös áron adták tovább. Volt egy másik rész, aki nem adta el. Igaz, nem méltó körülmények között, de eltárolta. Később, a rabló áron árult gáz helyett, ezzel fűtött, de még így is megtakarítást ért el. Az, hogy őseink giroszkóp módjára forogtak sírjaikban, a torka-szorított gazdákat, nem tartotta vissza a termény-égetéstől. A következő évben, sok, visszatért az ősi módszerhez. Földterületének, csak egy részét vetette be. Arra sem szórt műtrágyát, és nem költött pénzt a parlagok művelésére sem.
Jájjj! Gondolták a bölcsek. Elqrtuk! Nem fogy a gázolaj, a műtrágya, és nincs felesleg, amit lenyúlhatnának. Oda a bussines! Lőttek az extra-profitnak, amiért más dolgozott.
Némjóó! Aztán, egy szuperkiválasztottnak mentő ötlete támadt. Ahogyan ők, a kiválasztottságuk hirdetésével, végigrabolhatják a világot, miért ne lehetne, egy kiválasztott növénnyel végigrabolni egy országot. Nosza, törvényt hoztak, hogy a parlagfű a gonosz, mert bántja, a méretes, még inkább a görbe orrokat. Ki kell irtani! Kötelező! Aki nem teszi, lakolni fog. Mi meg? -nem tettünk semmit.
Mi lett a következmény? Akinek pénze volt rá, a parlag-pihenő földjére is fizette a művelési (parlagfű irtási) költséget. (gázolaj gépóra stb.) Akit már olyan szinten sikerült tönkretenni, hogy nem volt kerete erre, azt példásan, milliókra büntették. Nem tudta kifizetni? Sebaj! Rátáblázták a területére. Néhány ilyen húzás után, már bagóért elárverezték, a számos „magyar” jelentkező között. Így visszajött valami a gázolajüzletből, és lehetőség nyílt a föld szabadrablására. Ez csak, a cionista három csapás egyike. Egyben, nyitott ez a törvény, lehetőséget, a városi polgárság szégyentelen fosztogatására is.
Ismerek olyan embert, aki egy kertvárosi házának utcai árkában nőt, három szál hormonzavaros, termetes parlagfűért, negyvenezer Ft. bírságot fizetett.
Mint tudjuk, a kertvárosokban és üdülőterületeken, az utca, az a terület, amit a tulajdonosoknak kell rendben tartani. Ekkor az ő tulajdonuk része. Ha valamire igénybe akarják venni, (anyag, vagy konténer tárolás, utcai homlokzat felújításához kapcsolódó állványozás, stb) akkor, abban a pillllanatban válik közterületté, amiért szintén fizetni kell. Egészen addig marad közterület, ameddig a parlagfű ki nem nő rajta, de akkor már ismét az ingatlan része, hogy büntethető legyen a gaz parlagfű tenyésztő. Ez a cionista törvénykezés igazságossága. Úgy e milyen bájos? Mindannyian, mosolyogva, és megszavazva!!!, gyönyörködünk benne, amíg még vagyunk, utána úgy is alulról irtjuk a parlagfüvet.
Egészségügyi vonatkozások.
A parlagfű, Isten csodálatos adománya, a leggazdagabb, de a legszegényebb embernek is. (Ezért akarják elvenni!) Csodálatosan kellemes illata tette vonzóvá, a régi magyar udvarházak levegőjét. Persze, a növény, nem tesz különbséget, mint az ember. Képes, és hajlandó, a szegényparaszt, vagy a városi munkás hajlékát is beillatosítani, INGYEN.
Hol van ebben a vegyipar profitja? Szííívááás.
Ez, csak a dolog egyik fele. Ez a növény, általános, mellékhatások nélküli, és patikaárnál olcsóbban, ingyen beszerezhető gyógyszer. Minden elváltozást képes a szervezetben visszafordítani, kutatások szerint még a rákos daganatokat is. Csodás hatása, abban nyilvánul meg leginkább, hogy őssejt termelést indít be.
Ezek viszont, a véráramban bárhova eljutva, tudják, hol van rájuk szükség, és mivé kell válniuk.
Ez ellensúlyozhatja, a szétvert orvosi ellátás hiányát, és az egekig emelt gyógyszerárakkal okozott, gazdasági ellehetetlenítés szándékát.
Elmarad a gyógyszergyárak extraprofitja, nem lehet tovább mérgezni a lakosságot, és nem fog belepusztulni a nyavajáiba.
Naná, hogy ki akarják pusztítani. Úgysem sikerül.
Közutaktól, és ipari üzemektől távoli helyen leszedve, helyben, akár mosatlanul is fogyasztható, (nem permetezett vidéken) és mindenkire áldásos hatással van.
Elgondolkodhatunk azon, mitől tudják a kutyák, macskák, vagy a vadon élő állatok azt, amit az emberek nem? A válasz egyszerű. Sem kutya, sem macska, nem érti, mit beszél a TV, vagy a rádió, nem olvassa el, mit ír az újság. Jó. Néha ezek az állatok, lepisilik az újságokat, de ettől még nem fogják fel, mi van rajtuk, a pisin kívül. A természet vadjai, nem is találkoznak, még érintőlegesen sem, ezekkel a civilizációs ártalmakkal. Egyedül az ember, az a szerencsétlen élőlény, akit éppen a civilizáltsága segítségével, el lehet hülyíteni. Ezt sokan, sokszor, jó pénz reményében, meg egy kis gyilkos ösztönnel meg is teszik.
Nem kell hozzá más, csak egy kis urhatnámság, csipetnyi kiválasztottság, és mérhetetlen gyűlölet, az élettel, a mások életével szemben.
Az agrár-geológiai hatás.
A parlagfű tudja, hol van rá szükség. Ahol kell, ott megjelenik, és mikor már nem kell, magától eltűnik. Nem olyan, mint némelyik fajta az emberek között.
Persze, egyiket sem kell irtani. Amelyik eltűnik, hát Isten vele, amelyik nem, azzal együtt kell élni.
Ez a gyom, ami valójában nem gyom, a műveletlen földeket lepi el azonnal.
Megóvja, a túlzott kiszáradástól, de önként adja át a helyét, más növényeknek.
Ez csípi legjobban a szemét ellenségeinek, a pénz, ami ennek kapcsán kizsarolható, az meg a gonosz lelküket simogatja. Remélem, a Jobbik, él a lehetőséggel, és indítványozza a rablótörvény eltörlését.
Elfogadni úgysem fogják az ötletét, de a negatív tapasztalat is tapasztalat.
Ha színvallásra kényszerítik a (meg)vezetőket, akkor később, kevesebb lehet a (meg)vezetettek száma. Ha nem tanulunk, akkor a vezetettek száma fog súlyosan, és pokoli gyorsasággal csökkenni. Az irtás, nem csak a parlagfűre, de a Magyarokra is kimondatott. No nem most, már 906-907ben, a pozsonyi csatában, és azóta folyamatosan. Összeszedhetnénk már végre magunkat, mint ott és akkor, ahol, és amikor, Árpád,és fiai vezetésével, a magyarság, szine kiirtotta, a kiirtására elindított egyesült európai haderőt.
Béla László
