A buszokra, jobb, ha vigyázunk!
Aki nem munkanélküli, és nem hozatja, hozathatja házhoz a szükséges dolgokat, azok az embertársaim, valamennyien közlekednek. Ki gyalog, ki kerékpáron, ki BKV. Járműveken, ki motorral, ki autóval. Ez a téma, valahogyan mindenkit érint. Nem szándékom senkit semmilyen színben feltüntetni. Történeteket írok le, melyeket nem is első kézből ismerek, de érdekességük okán, talán mások érdeklődésére is számot tarthatnak. Azt sem állítom, hogy amit a történetek leírnak, igaz. A szerző nem én vagyok, csak, mint íródeák, papírra/monitorra vetek néhány mesét. Ha igazak, sokan tanulhatnak belőlük, ha nem, sokan ügyelhetnek rá, nehogy igazzá váljanak.
Történt, hogy egy ismerősöm barátjának, szabálysértés miatt, bevonták a jogosítványát. Így került be, a Nemzeti Közlekedési Felügyelet, vagy valami hasonló nevű hivatal által szervezett után képzésnek nevezett foglalkozására, amin a részvételi díja hatvankilencezer magyar forint volt. Ez a legszolidabb kategóriák közé tartozik, mert van ebből, sokkal költségesebb is.
A társaságban, ahol a történeteket megismertem, néha jókat derültünk, néha nagyokat bosszankodtunk, de mindenki hasznosnak találta az elbeszélést.
Talán néhány szó, magáról a foglalkozásról. Az egész tematika, korábban Amerikában bevezetett gyakorlatként, Európába exportált módszer. Olyasformán működik, teljesen parlamentáris alapon, ahogyan egy névtelen alkoholisták klubja, vagy más leszoktató csoport. A résztvevők, önmagukat adják, őszintén, kendőzetlenül, egyenesen. A foglalkozást két ember vezeti.
Egyik, közlekedési szakember, a másik pszichológus.
Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen csoport, valamiféle alkoholisták gyülekezete, akik ittas vezetéssel vesztették el jogosítványukat.
Szerintem, nincsen tanulság nélkül, hogyan lehet egy ilyen csoportba bekerülni.
Ezekből a történetekből írok le néhányat, a teljesség igénye nélkül.
A kanyarodó esete:
Helyszín:
Többsávos nagyvárosi védett útvonal, két szélén buszsávval, betorkoló alárendelt utcákkal.
Esemény a szgk. vezető szerint:
Busz, halad a sávjában az út szélén. Neki, baloldalról, személygépkocsi kanyarodik balra, több üres sávon áthajtva, a buszsáv melletti, azonos irányú sávot kitűzve céljául. Amikor a szgk. Közelebb kerül a busz orrához, a busz, vészfékezéssel megáll. Megáll a szgk. is. Vezető kiszáll, megállapítja, érintkezés nem történt, beül, és továbbhajt. Másnap a rendőrség állítja elő
Esemény a buszvezető szerint:
Busz, halad a sávjában az út szélén. Neki, baloldalról, személygépkocsi kanyarodik balra, több üres sávon áthajtva, a buszsáv melletti, azonos irányú sávba. A szükségesnél nagyobb ívű kanyarodás miatt, a szgk. belóg a busz elé.
Busz nekiütközik, és vészfékezéssel megáll. Szgk. mint ha nem észlelte volna az eseményt, megállás nélkül továbbhajt.
Következmény:
A buszon utazó két személy kisebb zúzódásokat, egy személy, egy karján csuklótörést szenved.
Ítélet első fokon:
Szgk. vezető, súlyos személyi sérüléssel járó közúti baleset gondatlan okozásában marasztalva, segélynyújtás elmulasztásával súlyosítva.
Két év szabadságvesztés, három évre felfüggesztve, járművezetéstől egy évre eltiltva, után képzésre utasítva.
Ítélet másodfokon:
Mivel a fizikai érintkezés, az eseményben résztvevő egyik járművön sem mutatható ki, szgk.vezető, a cserbenhagyásos gázolás bűntette alól, bizonyíték hiányában felmentve, helyette pénzbírsággal sújtva. Eltiltás, után-képzés maradt.
Lehetséges igaz verziók:
a) Szgk. vezetője hibázott, de rendelkezett olyan kapcsolatokkal, hogy a BKV garázsban a buszról, más kiváló műhelyben a szgk.-ról a fizikai érintkezés nyomait, kideríthetetlenül eltűntessék (nem valószínű, a mai technikák mellett)
b) A buszvezetőt, napok óta hergelte, egy a járatán rendszeresen utazó utas. Ez az utas, épp állva utazott a buszon. A sofőrt, a felgyülemlett indulatok bosszúra sarkalták, és ezen bosszú, kockázat nélküli megvalósításának lehetőségét látta meg, a közeledő szgk.-ban.
c) Vagy, a buszvezető egyszerűen hibázott, megijedt, ok nélkül fékezett, de a következményeket áthárította.
Lehet, hogy egyik verzió sem igaz, hanem egy n.-edik, ennél sokkal bonyolultabb. Nem is ezért írtam le. Kizárólag gondolatébresztőnek.
A közlekedési szakember tanácsa ilyen, vagy hasonló esetre:
Egy busz, a közelünkben, esetleg ránk lehetséges hivatkozással erőset fékez, meg kell állni. Megállást megelőzően az utolsó decimétereken a jármű kerekeit állóra/lassan fordulóra fékezni, hogy legyen a helyzetet rögzítő féknyom. A megállt buszra fel kell menni, az utasokat fennhangon, jól érthetően megkérdezni, szenvedett e valaki sérülést. Ha csak egy is, a legkisebb sérülést szenvedte, helyszínelést kell kérni a 112-n. A helyszíni szemlét megvárni, a jegyzőkönyvből másolatot kérni. Ez védhet meg, az indokolatlan bajoktól.
Vannak más furcsaságok is.
Legénybúcsú:
Több fiatal, egy ilyen alkalommal, átment a szomszéd falu kocsmájába az ottani haverokkal ünnepelni. Közben szóváltásba keveredett, a helybeli kisebbség néhány tagjával. A vita hírére a kisebbségi csoport gyorsan megszaporodott, és a dolog tettlegességbe csapott át. Ebből, a vendég fiatalok jobbnak látták elmenekülni. Voltaképpen két legény volt érintett célpontja a tettlegességnek. Ők, feladván az egyenlőtlen küzdelmet, elmenekültek, de az ellenfél csapata azonnal üldözőbe vette őket. Egy harmadik barátjuk, aki gépkocsival érkezett, aggódva a testi épségükért, kocsiba ült, és követte az üldözőket. A két üldözött, egy zsákutcába menekült. Utánuk az üldöző csapat. Mire a harmadik barát a kocsival odaért, ezek már messze bent jártak az utcában, az utca eleje viszont megtelt a házakból előáramlókkal. Pechjükre,
ez nem csak zsák utca, de a kisebbség zsákutcája volt. Ahogy az újszerűre felújított zsiguli bekanyarodott, az összegyűlt „véderő” (nem gárdisták voltak)
azonnal, csépelni kezdte, botokkal, csődarabokkal. Viseltesen bár, de átjutott.
Néhányszáz méter után döbbent rá a vezető, hogy megszorult barátai, a kerítésparancsnokságon át a kertek aljára távoztak, ezzel egérutat nyerve.
Ekkor döbbent rá, a zsigulis fiú, hogy most meg ő került egérfogóba. Előtte a barátait kergető hat-hét felbőszült törvénytisztelő, mögötte vagy húsz hasonló, ő teljesen egyedül, és csak az autója erejére, védelmére számíthat.
Egyből felrémlett benne Olaszliszka „idilli” képe, és eldöntötte, megkísérli kimenteni magát a helyzetből. Rutinos y-nal megfordult, és menekülő egy, padlógázzal, jó kis földzáporral lassította le üldözőit. Megcélozta az utca túlsó végét (egyetlen ki és bejáratát), és eldöntötte, megállni csak akkor fog, ha félre nem áll a derékhad sorfala. Így, forgázzal, vagy 30-al „száguldott” az alabárdosok felé. Szerencsére, a félelem, mindig nagyobb bátorságot generál, mint a gyilkos ösztön. Már épp levette a gázról a lábát, hogy fékezzen, megadva magát sorsának, mikor reflektorának fényéből kiugráltak az úton állók.
Igaz, egy két ütés, meg kő, még eltalálta, de mozgásképesen túljutott a vesszőfutáson.
Következmény:
Másnap a rendőrség letartóztatta, nagy létszámú kisebbség feljelentése alapján, gyilkossági kísérlet alapos gyanújával. A rendőrségi nyomozás során, csak a szándékos veszélyeztetés állt meg.
Ítélet:
Vezetői engedély egy évre történő bevonása, pénzbírság, után-képzés elrendelése.
Viszontkereset alapján, a rongálóknak, az okozott kár megtérítésére kötelezése.
A krétás csóka esete:
Volt a csoportban egy srác. Harminc és negyven között, amolyan „melós” alkat, ehhez képest, jó humorral, szokatlan toleranciával, és a körülményeihez, egyáltalában nem illeszthető tájékozottsággal. Több mint tíz évig küzdött a jogosítványáért. Gigászi küzdelem után megszerezte, de néhány hónap után bevonták.
Az esemény:
Két jólszituált üzletember, (egyik a krétás testvérbátyja) qvadozni ment az alföldi pusztába. Emberünk nagy gyakorlattal javít/üzemeltet gépeket, így a tesó, meg a másik srác meghívták a buliba. Adtak neki egy kisebb teljesítményű gépet, és együtt barangoltak hárman. Néhány óra után, a járgányok megszomjaztak. Sebaj, a GPS-el megcéloztak egy közeli benzinkutat.
Néhány száz méterre a céltól, kénytelenek voltak felhajtani az épített utra, de ott állott a közeg. Jó napot kívánt, aztán szabálysértés, feljelentés, annak rendje és módja szerint. Ezeket, a lakóhelyek szerinti, három különböző hatóság bírálta el.
A két üzletembert pénzbírsággal sújtották, a szerelőt, pénzbírsággal és hat havi eltiltással. A krétás úgy gondolta, talán nem indokolt az eltiltás, a diszlexiája terhével, nehezen megszerzett jogosítványának visszavonása. Megfellebbezte a határozatát. Kiosztották az ügyét egy bíróra, kitűzték a tárgyalását, de mint utóbb kiderült, az ügyet egy másik bíró magához kérte, és „tárgyalta”.
Voltaképpen, elmondta, hogy a hatóság törvényesen járt el, felesleges pattogni, de ha már így elé került az ügy, akkor elrendeli az után-képzést is.
Így is be lehet kerülni egy ilyen csoportba.
Ezt hívják népiesen posztszocialista liberális lehúzásnak. Nincs más cél, csak a profit, amit válogatás nélkül. mindenkiről lehúznak, akár vétkes akár nem.
Olyasmi, mint a parlagfű. Biológusok ellenőrző kutatások alapján állítják, hogy a parlagfű pollenje, semmivel sem fejt ki nagyobb hatást az élő szervezetekre, mint bármely más, nélkülözhetetlen haszonnövény pollenje. Vajon miért tüntették ki a liberális környezetvédők. Mert kiirthatatlan, az ország egész területén bármikor képes megjelenni. A mentesítésre hozott törvénynek, nagyjából annyi a realitása, mint ha törvénnyel tiltanák, a pollentartalmú levegő belélegzését. Persze, itt a szabálysértés „bizonyítása” nehezebb lenne, de végül is, bárki büntethető, aki Magyarországon, áprilistól októberig, klimatizált helyiségen kívül levegőt merészel venni. És csak ez a cél.
A lehúzás, és a profitéhség szégyenletes példái.
Egy ilyen után-képző csoport tizenkét fővel megy, két délutánt jelent, kétszer hat tanórát. Erre, az „elítéltek” személyenként egyenként hatvankilencezer Ft-ot fizetnek. Ez összesen, nyolcszázhuszonnyolcezer Ft. ebből terembér alkalmanként 10 tehát húszezer. Előadói tiszteletdíj alkalom/fö max 20 tehát nyolcvanezer. Az egész hercehurcát lebonyolító irodisták, erre fordított bérköltsége sem lehet több, tehát a valószínűsíthető maximális ráfordítás kettőszázezer Ft. így, a ráfordításnak, több mint négyszeresét zsarolják ki a néha teljesen vétlen, vagy épp csak tenyérbe tüsszentő áldozatoktól.
A hab a tortán, hogy ehhez az oktatáshoz 3 cm. iskolai táblakrétát biztosítanak.
Ezért nevezték el a csoportbeliek krétásnak a csókánkat. Történt ugyanis, hogy első alkalommal, nem igazán tudott közlekedési helyzetet felvázolni az előadó, mert elfogyott a 3 azaz három cm. kréta. A következő alkalomra, emberünk, egy papírzsepibe tekert krétát (egészet) tett az asztalra, mint a közösségnek szánt ajándékot. Az, az édes-keserű hahotázás, ami ezt az aktust követte, sok ezerszer ért többet, mint a kréta tényleges értéke. Magyar ember, magyaros tréfáján, ma nagyon ritkán kacaghatnak a magyarok.
Úgy tűnik, ez a mai Magyar jogállamiság, ennyit jelent ma a jogbiztonság. Régebben, mondjuk Horthy alatt, volt itt nagyobb rend is, de az a múlt. Szerintem a jövő ismét kiköveteli, és kiharcolja a rendet. Lehet hogy nem Horthy-val, biztos nem Szállasival, de elszánt, becsületes vezetőkkel, hazai érdekek mentén, magyar összefogással.
Béla László
