Hogyan újulhat meg a világ?
Az elmúlt évszázadokban, különösképpen a XX. Században, az emberiség, a bőrén tapasztalhatta meg, miként terjeszkedik a pénz, milyen módon veti alá az emberiséget, egyre nyíltabban gonosz, és egyre gátlástalanabbul önző hatalmának. A közelmúltban végbement technikai/technológiai ugrások, lehetővé tették volna, hogy az emberek, a korábbinál sokkal kevesebb munkával, sokkal magasabb szinten éljenek. A helyzet ennek éppen ellenkezőjét mutatja. Minél nagyobb könnyebbség keletkezik, a technológiai előrelépésekből, annál kevesebb jut abból, a létrehozó, és alkalmazó embereknek.
Miért?
Mert az új létrehozása, jelen felállásban, olyan szinten kerül pénzbe, amit az alkotók, jobbára képtelenek munkájukhoz előteremteni. Itt rakja be magát a pénz, a fejlődés kerekének küllői közé, és befolyásolja annak haladását.
Válogat, minősít, „racionalizál”. Sajnálatos, hogy ez a racionalizáció, egyben kontraszelekció is. Minden olyan változást támogat, ami a pénz, indokolatlan hatalmát növeli, és mindent akadályoz, ami az embereknek, a pénztől való függőségét csökkenthetné. Ettől halad rossz irányban a világ. Ettől teremtődik meg a lehetőség, az emberiség egyre fokozódó elnyomására, az ezzel szemben megnyilvánuló ellenállás, módszeres felszámolására.
A pénzvilág részéről, folyamatos a titkolózás. Nem nyilvános a pénzek felhasználása, titkosak a szerződések, a még meglévő, nemzeti gazdasági mérlegek. Vajon miért? Azért, mert ha a széles tömegek ismernék a pontos helyzetet, sokkal nagyobb ellenállás alakulna ki a negatív tendenciákkal szemben. Sokkal eredményesebben érvényesítenék, a szeretet, és egymás iránti felelősség szempontjait, a világ életvitelében. Ezért titkolóznak. Ugyanakkor, mindazok, akik kézben tartják a szálakat, mindenkiről mindent tudni akarnak.
A legtisztességtelenebb módon gyűjtik rólunk az adatokat, amit azután rendre felhasználnak ellenünk. Nem véletlenül erőltetik minden eszközzel, a bankkártyák használatát. Minden fizetési akciónkról számítógépes adatbázist készítenek. Ez összefuttatható más adatbázisokkal, és olyan szintű információkat ad, melyeknek alapján, könnyen meghatározhatók, a legeredményesebb kifosztás módszerei.
Ne higgyük, hogy a készpénz használatával minden ilyen törekvést kivédhetünk. Különböző egységeik segítségével, az emberek takarékossági törekvéseit kihasználva, „pontgyűjtő” akciókat folytatnak, valami jelentéktelen százalékú visszatérítés ígéretével. Ezek a kártyák, ahogy beteszik őket a gépekbe, olvasnak a legbelsőbb dolgainkban. Mikor, hol voltunk, mit vettünk, mennyiért. Ezt hol, és milyen gyakorisággal tesszük, stb.
Úgyszintén kevés sikerrel kecsegtet, a „ne vásároljuk multinál”,hiszen, nagyon korlátozottan kivihető. Gondosan ügyelnek arra, hogy az ilyen törekvések, ne okozzanak jelentős forgalomkiesést. Elsődlegesen azzal, hogy jövedelmeinket megfaragják, ezzel, szabad döntéseinket súlyosan korlátozzák. Túladóztatják a kistermelőket, és támogatják, a földet kirabló, iparszerű mezőgazdasági termelést. Ezzel olyan árkülönbséget létrehozva a termékek között, hogy a minőségi, egészséges termékeket, terményeket, csak az ő köreik legyenek képesek megvásárolni. A széles tömegek, kényszerüljenek a harmadárú, de egészségtelen termények megvásárlására. Később, még arcátlanul sajnálkoznak is rajta, mennyivel nagyobb a halandóság, az általuk uralt térségekben, mint a világ, még szabad részein. Ilyen az élet. –mondjuk, mi-. Ilyenné akarjuk, és tudjuk tenni. –mondják ők.
Sokan vélik úgy, hogy a pénzvilág meghatározó haszonélvezőit, el kell tüntetni. Le kell váltani, bebörtönözni, megölni, vagy bárhogyan, de kiiktatni.
Ez, a legrosszabb reakció, ami létrejöhet.
Miért?
Mert erre számítanak, ezért eleve kivédik.
Mert nincsen benne, a világot egyedül fenntartani képes, megbocsátó szeretet.
Mert nem csak a felelősöket büntetné, hanem velük együtt, számos sorstársunkat, akik kényszerűségből állnak a szolgálatukban.
Olyan ez, mint egy világháború, amiből már kettőt is akasztottak az emberiség nyakába. Ha elkergetnék a seregek vezetőit, a hataloméhség, azonnal újakat generál a helyükbe. Ha megsemmisítik a közkatonákat, az kegyetlen mészárlás, és a háttérben a vesztességek miatt elkeseredő hozzátartozók, sokkal elszántabb közkatonákká válnának. A fegyverek megvannak, csak más kézbe kerülnének.
A fegyvereket kell megsemmisíteni ahhoz, hogy béke, igazság, és szeretet lehessen elterjedté a földön. Nem az atomfegyverekre, géppisztolyokra és hasonlókra gondolok. Ezek veszélytelen fegyverek. Az atom, nem válogat, egyaránt megöli a szorgoskodókat és élősködőiket, tehát nem szelektív. Nem használhatják az emberiség ellen. A géppisztoly és „társai” egyértelműsítik a támadó helyét, személyét, és szándékát. Az elsöprő túlerő, hangyaként taposná el az ilyen támadást. A legveszedelmesebb, igazi tömegpusztító fegyver a pénz.
Az a pénz, amely egy kézben összpontosul, hatalmi tényezővé avanzsál, és onnan, valódi szándékait, mozgatóinak személyét elrejtve, viszontválasz kockázata, és lehetősége nélkül, akadálytalanul pusztíthat.
Lehet, hogy ez első olvasatra badarságnak tűnik, de ha jobban átgondoljuk, talán az egyetlen járható út. A pénzt kell megszűntetni. Nem gyakorlati értelemben, mert az lehetetlen, de hatalmi viszonylatokban. Azokat a pénzeket kell megszűntetni, amiket tőzsdei, banki, és bármiféle spekulációkkal felhalmoztak. Létre kell hozni, a területek független, önálló pénzeit, és gondoskodni kell arról, hogy a lopott pénzek, ne legyenek átválthatóak ezekre a pénzekre. Ez nem egy hirtelen változás. Lassú, kitartó törekvésekkel érhető el a hatása. Közben, a rablópénz kiszolgáltatott kiszolgálóinak, bőven lesz ideje arra, hogy valódi, becsületes munkát keressenek, és találjanak. Nem véletlenül igyekszik a globalizmus, minden pénzt egységesíteni, a pénzek, területi, nemzeti jellegét végképp eltörölni. Ennek az emberiség szabadsága, önrendelkezése az ára. Ahol a nemzeti pénzek még megvannak, azokat kell a nemzetek önrendelkezésébe tartani, vagy abba visszavenni. Kizárólag belső piacon használni, és értékét az adott nemzet, árú, és munkalehetőségek szerinti szinten tartani. Egy ilyen esetben, a pénznek, ismét valódi értéke lesz. A fejlődés iránya ismét a területek önellátó képességének kialakítása irányába fordul. Nem lehet majd egy-egy területet, népet, nemzetet, egy globalista tollvonással kiéheztetni, nélkülözésre kényszeríteni. Az adott területek államainak, szigorúan a lakossággal együtt érző, annak többségi köréből származó, egyenes, becsületes emberekből kell állnia. Adót, csak az adott terület pénzéből szabad szednie, és azzal az utolsó századegységig (magyar vonatkozásban fillérig) a terület lakossága előtt, el kell számolnia. Nem lehet olyan rész, amit nemzetbiztonségi, vagy egyéb ál indokkal, meg nem határozott célra fordítottak, ez ugyanis hazugság. Mindenki tudja a világban, hogy egy-egy terület, a saját hatékony védelmében, erőket tart fent erre a célra. Ezek az erők pénzbe kerülnek. Nem feltétlenül áll viszont arányban az ütőképesség, a ráfordítással, tehát nem kockázatos, a ráfordítás publikálása. Lehet, alig valami ráfordítással, végtelenül erős védelmi rendszere annak a területnek, amelynek lakossága, önként és dalolva, ráfordítás nélkül tanulja meg az ehhez szükséges ismereteket. Él és dolgozik bárhol, de ha szükséges, órákon belül védelmi erőt képez.
Nem kell fegyvereket vásárolni. Lehet gyártani, fejleszteni bárhol, de ez a globalista hódító szándék megsemmisülésével feleslegessé is válik.
Ilyen és hasonló módon gondolkodva, úrrá lehetünk a bajokon. Ehhez viszont szeretetre, az ellenségesség megszűntetésére, nemzeti egységre van szükség.
Béla László
