Sokan, kiválóan szórakozunk.
Igazán megindító, az a mélységes együttérzése, azoknak a valódi, és kitömött kedvenceknek, vagy ma, „magyaros” elszólás szerint celebeknek, akik felszabadultan mutatják fel, az éhező, sok mindenben nélkülöző magyar népnek, a fényűzés magasabb szintjét.
Ja, hogy egy étkezés nem számít fényűzésnek?
Valóban nem, annak, akinek minden nap, igénye szerint része lehet benne, akit nem fenyeget az árverés veszélye, aki étel helyett nem bankrészletet „vesz”,
akinek nem rabolták szét a gyárát, ahol korábban a kenyerét kereste, akinek nem vitte el a házát a víz, mert a védelmi előkészületek árát vidáman megzenésítették, azoknak valóban nem fényűzés egy étkezés.
Nem fényűzés még akkor sem, ha hivalkodóan drága ház, úgyszintén milliós konyhájában készül a „menü”. Kiváló színészi teljesítményre, tehetségre utal, az a könnyedség, amivel ezek a derék emberek, felül tudnak emelkedni, a szenvedő nemzettársakkal való, tagadhatatlan együttérzésen.
Vagy talán a tehetség, és az együttérzés teljes hiánya okozza a jelenséget, és semmilyen színészi teljesítmény nem kell hozzá?
Kinél így, kinél úgy, nem tudni.
Válámi ván’’’ de nem áz igázi. -Mondaná Rajkin, a világhírű „magyar” humorista.
Mi tagadás, a júdáspénzért keményen meg kell dolgozni. Nincs fenntartás, nincs önmérséklet, és nincs visszautasítható megbízás. A pénz, a pénz, és nem utolsó sorban a pénz, mindenek felett.
Emelkedett világunkban, az emberi értékek elvesztek. Ma újra egyértelmű az értékrend. Kicsit már hasonlítunk álmaik Amerikájához, amikor azt mondjuk,
-már, aki így gondolja- ez az ember, havi X Ft.-ot ér.
Mások szerint meg annyit, amennyi tudás, együttérzés, tehetség, és szeretet szorult bele.
Úgy gondolom, nem is ezek a derék emberek felelősek az események alakulásáért. Az a „nemzetbarát” médiacsatorna, aki ilyen mély együttérzésről tesz tanúbizonyságot, belekényszeríti ezeket az embereket, a pénz hatalmával, bármibe. Lelkük rajta. Nincs is ezzel baj.
Azok a magyarok, akik verejtékes munkájukkal, biztosítják mindennek a hátterét, tiszteletre méltó önuralommal nézik végig, az ilyen kutyakomédiákat.
Az a nemzetgyalázás sem ingerli őket, amit ez a kiváló csatorna, művészi csúcsként, anyázó, hajtépő, …könrúgó, kisebbségi „sztárok” szerepeltetésével tesz a világ elé. Végül is, a magyarság kivételes kultúráját, valahogyan reprezentálni kell.
Hogy is venné az ki magát, ha, holmi kiváló alkotókkal, Nobel-díjas kutatókkal, műholdak pályáit meghatározó csillagászokkal szégyenítenék nemzetünket.
Oda kell tenni, fehéren-feketén, ilyen ez a magyar nemzet.
Az a néhány deviáns magyar, akinek ez csípné a szemét, netán a guta kerülgeti, vastagon megérdemli a sorsát. Nincs meg benne az a szeretet, amivel el lehet fogadni az ilyesmit. Csak a gyűlölködéshez ragaszkodik. Az a nyomorult versenyszellem hajtja, amellyel utolérni, netán megelőzni szeretné ennek a helyzetnek a kialakítóit. Kár a gőzért! Abban ezek verhetetlenek.
Ettől olyan beképzeltek, hogy nem veszik észre, ez viszi őket a megsemmisülésbe. Csak már vinné!
Béla László
