Kedves Magyar Honfitársaim!
Előző bejegyzésemhez, a vendég anyaghoz, néhány saját gondolatot hozzáfűzök.
Teszem ezt azért, hogy olvasóim előtt nyilvánvalóvá váljék az, az értelmezés, amit, a „kis vendéganyagból” magamnak le tudtam szűrni.
Ezek szerint, egészen közömbös, hogy az egyes magyarok, kifelé, milyen módon harcolnak felemelkedésünkért. Lehet valaki forradalmár, üzletember, munkás, kutató történész, író, vagy költő, vagy gazdálkodó, az ország élelmezését megteremtő fő erő alkotója, ezek mind lehetséges jó irányok, a felemelkedés megvalósítására, de a mai időkben ez mind kevés.
Ahhoz, hogy a magyarság, a teremtésben kijelölt, és sok évezreden át be is töltött helyét ismét betölthesse, a magyaroknak befelé is kell fordulni.
Önmagukban kell megtalálni azt az Isteni igazságérzetet, azt a megrendíthetetlen összetartozást, azt az egymásért való feltétlen kiállást, ami mindig is benne volt, van és lesz, a magyar tudatban, és amit, az idők során a történelem sötét erői, oly módszeresen és eredményesen meggyengítettek.
Ehhez nem kell semmilyen politikai állásfoglalás. Ez toronymagasan, a politika felett áll. A politika sötét, kicsi, és erőtlen pont ahhoz, hogy ellenállhasson az igazság érvényesülésének, a szeretet erejének.
Bármilyen tevékenység, vélemény, vagy élethelyzet mellett, elegendő a változások kikényszerítéséhez, ha az igaz magyarok látják, és lelkük mélyén, egységesen, és őszintén akarják az igazságot.
Ez nem mindig egyszerű. A rajtunk elhatalmasodott gonoszság, sokunkat hozott olyan helyzetbe, hogy tudván tudjuk, az igazság érvényre jutása, ebben a pillanatban, bennünket rosszabb helyzetbe hozna. Épp ez a gonosz fő fegyvere.
Elé helyezni az egót, a közös érdekeknek, egymás farkasává tenni a bárányokat.
A mai időkben, ha egy ember dolgozik, legalább tíz van állami fizetésben kirendelve arra, hogy a munkáját akadályozza, eredményét elorozza, a dolgozót ellehetetlenítse. ( Közterület felügyelők, parkoló őrök, rendőrök, segélyből szaporodók, apeh alkalmazottak, hogy csak a lényegesebbeket említsem)
Az akadályozóknak legalább 5 százaléka ráadásul magyar. Nincs ebben semmi rossz a magyarokra nézve. Értelmetlen lenne, akár egynek is, hanyatt-homlok elmenekülni ezekből a testületekből, hiszen attól még a testületek meg nem szűnnének, viszont a megvilágosodottak helyzete, feleslegesen romlana.
Tegye mindenki a dolgát, ahogy eddig, csak lelkében azonosuljon az igazság utáni vággyal. A rá osztott feladatok ellátásában, a lehetőségeken belül, támogassa, és ne gáncsolja honfitársait, akadályozza az igazságtalanságok megvalósulását, és akarja szívből, és őszintén, a magyarság felemelkedését.
Ez lesz a hatalmas erő, aminek képtelen lesz ellenállni bármilyen gonosz birodalomépítő szándék.
Nekem nagyjából ezt mondják, a vendégszövegek.
Remélem, rajtam kívül, még sokaknak mondják ugyanezt,
Sokan várják azt tőlem, hogy leírjam az ehhez vezető utat. Nehéz lenne leírnom azt, amit magam sem ismerek. Tudom, hogy az önzetlenség, a szeretet, a belső lelki egyensúly, mind ezen az úton található. Azt is tudom, hogy az önzés, a káröröm, irigység, erőszakosság, és a félelem, mind olyan kátyúk, amik kivetnek bennünket erről az útról. Szabaduljunk meg ezektől, hogy elérhessük a bennünk rejlő Isteni erőt. Vonuljunk el, néha, egy csendes zugba. Távolítsuk el magunktól a mindennapok gondjait, és kitisztult elmével keressük saját énünket.
Azt hiszem, így meg fogjuk találni.
Béla László
