Karácsony
Elemző vizsgálódás csak Magyaroknak.
Mielőtt bármilyen gondolatmenetbe kezdenék, a legfontosabbnak tartom, hogy minden magyar honfitársamnak, szeretetben teljes, Isten tiszteletétől áthatott, boldog kiegyensúlyozott karácsonyi ünnepeket kívánjak. Fontos tudni, hogy ehhez nem kell pénz, legalább is, nem több mint a mindennapok életéhez. Elegendő a megnyilvánuló szeretet. Elég tudni, hogy vannak, akik jó szívvel gondolnak rám, akik velem együtt örülnek a sikereimnek, és fájlalják a vesztességeimet. Elég tudni, hogy tartozom egy szerető közösséghez, családhoz, rokonsághoz, baráti körhöz, országhoz, nemzethez. Akinek emellé még hit is van a szívében, az tudja, hogy ezzel az egész kapcsolatrendszerrel együtt, Isten, gondoskodó szeretetében él, és ez elég, a kiegyensúlyozott boldog ünnephez.
Mit tudunk a karácsonyról?
Sokan, nagyon keveset. Legtöbben annyit, hogy mit szeretnénk kapni ajándékba, és mit kell adnunk, hasonló címen másoknak. Ez sajnálatosan kevés, és torz ismeret. Aki tájékozódás okán beírja a szót a keresőbe, az sem fog sokat megtudni az igazságról, mert ezt találja:
-A karácsony egy keresztény ünnep, amelyen Jézus Krisztus születésére emlékeznek.[1][2] Minden év december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Feltehetőleg vagy azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése azaz a húsvét illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt.[3], vagy azért, mert ekkor kezdődött el a téli napforduló a Föld északi féltekéjén.[4] A karácsony a karácsonyi- és ünnepi szezon közepén van, a kereszténység ettől az ünneptől kezdi számolni a karácsony hetét, amely tizenkét napból áll.[5]
Annak ellenére, hogy a karácsony egy tradicionális keresztény ünnep, sok nem-keresztény ember ünnepli világszerte a szeretet ünnepeként.[6][7] A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, a különböző mintázatú üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, girlandok, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése….
Ez a pol korrekt magyarázat, több súlyos sebből vérzik. Bár megemlíti a téli napfordulót is, de mélyen hallgat, annak jelentőségéről. Már első mondatában, súlyos csúsztatást tartalmaz, mikor keresztény ünnepként beszél a karácsonyról. A magyarság, több ezer évvel Jézus születése előtt, csillagászati ismereteinek birtokában, a téli napfordulót, a folyamatosan nehezedő életfeltételek végeként, Isten megnyilvánuló szeretetének, évenkénti kezdeteként, nagy tisztelettel ünnepelte. Ünnepelte, hogy az Úr gondoskodik arról, ne legyen egész éven át tél, hogy az Istenáldott nap, egyre hosszabb időn át sugározza az életet adó fényét a Földre. Hogy az ünnep fényét emeljék, erre a napra hagyták és tették, vadászsólymaik évi szaporulatának első reptetését, amit kerecsen-reptetésnek neveztek. Annyi biztos, hogy ebben az ünnepben semmi helye nem volt a kalmárszellemnek, a haszonszerzésnek. Egyedül, és kizárólag Isten szeretete, tisztelete, és egymás kölcsönös megbecsülése és szeretete hatotta át. Sokak szerint, a Jézus meggyilkolásának misztifikálására, az ebben való felelősség elkendőzésére, folyamatosan alakított, és tűzzel-vassal terjesztett zsidó-keresztény vallás, el akarta törölni ezt az ünnepet. Végleg ki akarta törölni az emberek, leginkább a magyarok emlékezetéből. Mivel ez lehetetlen volt, elővették pusztító stratégiájukat, - ha valamit nem akarsz, állj az élére, és onnan szétverheted – kitöltötték egy új tartalommal. Noha Jézus születésének pontos idejét nem ismerték, hiszen nem náluk született, ezt a napot nevezték ki a születésnapjának, és ezt annyiszor, és olyan egyformán elmondták, hogy mára már legtöbben igazságnak hiszik. Istent, a gondoskodás és szeretet fontosságát, nem tudták/merték kihagyni, de az utóbbi száz esztendőben, ezt, az általuk legfontosabbnak tartott kalmárszellemmel, a haszonlesés egoista hangsúlyozásával, egyre inkább sikerül kiszorítani. Mi magyarok, legalább a magunk vonatkozásában ne szálljunk be ebbe a hintába. Emlékezzünk Isten napjának egyre növekvő gondoskodására, a teremtő egy igaz Isten tiszteletére, és arra, a mérhetetlen ajándékra, amit Istentől évről évre megkapunk. Nem egymástól, Istentől. Nem mindenféle fontos, vagy jelentéktelen tárgyak formájában, de az életünket fenntartó áldott napfény formájában. Ezt akkor is tehetjük, ha bármennyire lefosztottak minket. Ha a szeretet megmarad közöttünk, a legszegényebb házban is jelen lesz a teremtő, és hittel, és boldogsággal tölti el, a becsületes emberek szívét.
A szó etimológiája.
A karácsony szó a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba és valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban a kracsun szó a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. Macedón nyelvjárásokban a kracsun kifejezetten karácsonyt jelent.
A kracsun szó az (át)lép jelentésű korcs- igei tőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig.[8]
Ahogy azt régészeti, etimológiai, és grafológiai kutatások és leletek igazolták, a magyarság, jóval Jézus születése előtt, jelentős kultúrával, írásbeliséggel és hagyományokkal élt. A téli napforduló ünneplésének fényét emelő kerecsen- reptetés, az éves munka eredményének felmutatása, Isten áldásának kérése a következő évre, több ezer éves hagyomány. A magyar nyelv, nem köti a karácsonyt Jézus születéséhez. Az angol Christmas, a holland Kerst, a latin Christmas, arra utalnak. A német Weih, a szerb Божић, az ukrán Різдво, a török Noel, a finn Joulu, vagy az olasz Natale sem utal arra, hogy a magyar nyelv ezt a szót bármely más nyelvből vette volna át. Ez egy ősi magyar elnevezés, amit a monarchia idején kitalált töreténelemhamisítások, a magyar történelem eltörlésének szándékából, idegen eredetűnek hazudnak. Szerintem a kerecsen átalakulásából kialakult karácsony elnevezés, sokkal valószínűbb, mint az áltudományos korcs érvelés.
De az, hogy ki hogy nevezi, hogyan alakult a nyelvi környezete, ki kezdte el, és ki mihez köti, szinte teljesen közömbös. Fontos, hogy ezt a csodás ünnepet,
Isten tisztelete, a Föld, és a többi ember szeretete hassa át, és soha el ne uralkodhasson felette, az egész ünnepet sárba húzó, gusztustalan egoista kalmárszellem.
Béla László
