Kiegészítés egy komment kapcsán
Korábbi, „Hús a nyereg alatt” című posztommal kapcsolatban, melyben állítottam, hogy az ősmagyar harcosok, lovaik nyerge alá, nem élelmezési, hanem állategészségügyi okból tettek hússzeleteket, egy kedves kommentező, más lehetőségről tájékoztatott.
Ime: Jó a cikk, csak azt a húst mégiscsak eszegettük. Bizony, volt, amikor a hadtáp lemaradt :) Szidtuk is őket rendesen :)
A kedves kommentező, életélményként élt meg ilyet, tehát biztosan nincsen benne semmilyen tévedés. Amit ír, az maga a nyers valóság. Ezzel együtt, nem mond ellent a történeti tényeknek. Ez az úr, teljes bizonyossággal nem idősebb 100 évnél. Ő maga, úgy tapasztalhatta meg, amit írt, hogy személy szerint tagja volt/lehetett egy huszár-alakulatnak. A huszár alakulatokat a magyar hadseregben, mindössze néhány évtizede számolták fel. Legjobb tudomásom szerint, a II. világháborúban is volt még harcoló magyar huszár alakulat.
Ez viszont, már a modern hadsereg része volt, egészen más felállásban, mint a honfoglalás/hazatérés időszakában létező magyar haderő.
Ezerben, és az azt megelőző időkben, a „hadsereg” egészen más volt, mint Szent István után, vagy Mátyás király idejében, de kiváltképpen, a monarchia idején.
Az eredeti magyar hadsereg, önkéntesekből állt. Leginkább szántó-vető, vagy iparos emberekből. A Kagán, a Lófő, vagy a Gyula, mint régi magyar vezető méltóságok, sem Isten kegyelméből, de az adott ember példamutató magatartásából, és Isten kegyelméből következtek. Aki a polgári életben, vagy az esetleges harcokban, kivívta környezetének elismerését és tiszteletét, azt minden választás nélkül, vezetőnek fogadták el. Soha senkinek nem parancsolt, mégis mindenki vakon követte, mert értelmes, becsületes dolgokat tett, és mondott.
Ezekben az időkben egy sereg, nem úgy alakult, mint pl. a monarchiában, hogy kötéllel fogták volna hozzá a legényeket. Abban az időben, ez egészen másként ment végbe. Ismeretes, hogy valamikor 450 táján Attila hun (magyar) király, tragikus hirtelenséggel, máig tisztázatlan körülmények között elhunyt.
Ezt követően, szuggesztív, karizmatikus személyiségének hiányában, az akkori legnagyobb, a hun birodalom, összeomlott. Kihasználva a hirtelen támadt fejetlenséget, a környező kiskirályok, apró területek hadurai, lerohanták a birodalom hajdani központjait, és elrabolták a birodalom, Attila király kincseit.
A történeti feljegyzések szerint, mintegy tizennégy társzekérnyi aranyat, drágakövet. Hogy is nézhetett ki, egy olyan hadjárat, amit a történelemhamisítás, kalandozások korának minősít, Mária-Terézia óta. Attila halála után, a magyarság nagyobb része, a Kárpát-hazába húzódott vissza.
Fejedelmeink, a régi, biztonsági stratégiával megegyezően, hírszerző hálózatot tartottak fent. Ebből a hálózatból érkeztek hírek, az elrabolt kincsek hollétéről.
A magyarságot, nyilvánvalóan felháborította, hogy ilyen durván elrabolták ősi,
sok esetben, szakrális értékeket is jelentő kincseit. Amikor egy kagánnak tudomására jutott, hogy ezt vagy azt a kincset mely kolostorban, vagy hol őrzik, tárolják, elmondta ezt a területéhez tartozó magyaroknak. Valószínűleg azt is hozzátette, hogy ő, visszaszerzi ezeket a javakat, ha lesz elég magyar harcos, aki segít ebben. A közös érdek miatt, számos földműves, és iparos támogatta, és követte, önként. Ezek a kisebb hadseregek, egyesültek a fejedelem vezetése alatt, és vívták ki az akkori világ elismerését.
Éppen, mert önkéntes haderőről volt szó, saját fegyverzetéért, ellátásáért, ruházatáért, mindenki önmaga felelt. Nem volt hadtáp. Otthon, a család „feltarisznyálta” a harcost, ellátta szárított tarhonyás hússal, (instant gulyás)
füstölt húsokkal, zabbal a lovaknak, váltás fehérneművel a higiéniához, és így indította útnak. Mindezeket, a harcos, vezeték (tartalék) lovai szállították.
Így, a magyar seregnek, nem kellett utánpótlás, hadtáp. Nem kényszerült fosztogatásra, rekvirálásra. Ott harcolt, ahol ellenállásba ütközött, egyébként vonult a kitűzött céljához. Ott, visszakövetelte az elrabolt javakat. Ha kellett, megharcolt érte, de jó szerével vissza is szerezte azokat, majd visszavonult a Kárpát-hazába. Leginkább nem ette meg, a ló kímélő, nyereg alatti húst, hisz nem volt rá szüksége.
Talán ennyit lehet tudni, a felvetett kérdéssel kapcsolatban. Ha valaki többet, vagy mást tud, örömmel veszem, ha tájékoztat erről, hogy összevethessem saját ismereteimmel, a régészeti, és írott adatokkal, és beillesszem, ha illeszthető, saját szerény ismereteim közé.
Béla László
Addition of a comment in relation
Earlier, "the meat under the saddle" on posztommal connection, which argued that the ancient Hungarian warriors, horses under saddle, not food, but health reasons have chops, a nice uncomment, another possibility is advised.
Ime: Good article, but it is still eating the meat. Verily, when he was behind the hadtáp:) He blamed them properly as well:)
The nice uncomment, életélményként experienced such a thing, so it certainly is not in any mistake. What I write is itself a crude reality. At the same time, does not contradict the historical facts. This gentleman, certainly not older than 100 years. He himself, he experienced what you wrote, according to a person he was / could be a knight-formations. The hussar, the Hungarian army units, just a few decades ago eradicated. Best of my knowledge, II. World War I was still fighting the Hungarian hussar corps.
This, in turn, has a modern army was part of a very different lineup than the conquest / return period of the existing Hungarian armed forces.
Therefore, and in previous times, the "army" was very different than St. Stephen's, or after the time of King Matthias, but in particular, at the time of the monarchy.
The original Hungarian army, stood volunteers. Most arable land, seed, or artisan of people. A Kagan, a Lófő or Gyula, Hungary as the leading dignitaries of the old nor the grace of God, but the exemplary conduct of the people, and God's grace to follow. Who in civilian life, or for any fights, earned the recognition and respect for the environment, it is without any choice, the driver was adopted. No one has ever commanded, but everyone blindly followed because intelligent, honest, things did and said.
In these times of an army, it was not like. the monarchy, would have caught that rope to the lads. At that time, it has been made very differently. It is known that sometime around 450 Attila the Hun (Hungarian) King, tragically, still died under suspicious circumstances.
Subsequently, suggestive, the absence of charismatic personality, then the biggest, the Hun empire collapsed. Taking advantage of the sudden chaos of the surrounding king, small areas of warlords, invaded the former empire centers, and kidnapped by the Empire, the treasures of King Attila.
The historical records, about fourteen társzekérnyi gold and precious stones. It also looked like, in a campaign, what of history, adventures age classified, since Maria Theresa. After Attila's death, the majority of Hungarians in the Carpathian homeland retreated.
Princes, old, security strategy, the same way, the intelligence network of the above took place. It came from the network news, the whereabouts of their treasures stolen.
The Hungarians, apparently outraged that such a rough old was abducted,
In many cases, also presenting the treasures of sacred values. When a kagánnak aware that this or that treasure in a monastery, where, or kept, stored, said this area of the Hungarians. Probably also added that he recover these assets, you will have enough Hungarian fighter who can help. A shared interest, many farmers and artisans supported and followed voluntarily. These small armies, united under the leadership of the prince, and then fought off the world's recognition.
Just because it was voluntary haderőről own fegyverzetéért, care, clothing, everyone did themselves. There was no hadtáp. At home, the family "feltarisznyálta" a warrior, provided him with tarhonyás dried meat (goulash instant)
smoked meats, oats for horses, a change of underwear sanitation, and so started their journey. Against this background, the warrior line (reserve) and his horses have been shipped.
Thus, the Hungarian army, had no reinforcement, hadtáp. Not forced to pillage, requisitioning. There, where he met with resistance, moreover, went to the set goal. There, to repay the stolen goods. If you had megharcolt for it, but it also got them back munity, and then retired to the Carpathian homeland. Most did not eat it, a gentle horse, saddle below the meat, because there was no need.
Maybe you can tell this much, raised the issue. If more than one, or else knows, I am pleased when informed about it, to compare their own ismereteimmel, archaeological and written data, and the incorporation, if incorporated, its own knowledge are modest.
Laszlo Bela
