Szét kell zúzni a mátrixot.
Évszázadok alatt, az emberi önzés, lustaság és munkakerülés, észrevétlenül egy mátrixot épített, a civilizált, szorgalmas becsületes emberek köré.
Ezzel lassanként úgy befonta őket, hogy sikerült elrejteni előlük a világ valódi, élhető, és becsületes felét. Félretéve a valódi értékeket, hamis értékrendet állított fel. Piramisjátékot csinált a világból, amelyben mindenki veszít, ki többet, ki kevesebbet, de nyerni, csak a csúcson álló nyerhet.
Egyre többen látják már, ennek tisztességtelen voltát. Szinte alig van ember, aki még az álomvilágban él, a mátrix mégis, még mindig tartja magát.
Gátlástalanul elszedi az emberek munkával teremtett javait, hogy mint a „jó atya” újra elossza, azt a részét, amit saját, pazarló, fennhéjázó életének fenntartására fel nem használ.
Ha ez olyan nyilvánvaló, hogy lehet, hogy még szét nem zúztuk.
A magyarázat egyszerű. Valamilyen szinten, mindenki részévé vált. Hazudják, és el hisszük, hogy a mátrix nélkül élni sem tudnánk. Megesszük a mesét, hogy a mátrix lát el bennünket, gondoskodik az igényeinkről, vigyáz az egészségünkre, és szervezi az életünket. Ezeknek a hazugságoknak a sűrű szövedékén át, már nem látjuk, milyen is az igazi élet, ahol a csalás helyett a munkának, az erőszak helyett a támogatásnak, a tolvajlás helyett, a becsületnek van értéke.
Mindenki félti a kis biztonságát. Balgán azt hiszi, ha összedől a mátrix, meghal az élet. Olyanok vagyunk, mint a befőttes üveg alá tett növénypalánta.
Egy keveset kapunk a szűrt napfényből, a búra őrzi ugyanazt a párát, ami tegnap volt, nem ér bennünket a szél, de nem élünk, csak vegetálunk. Ha valaki összetöri az üveget, azt ellenségnek hisszük, és csak, ha megtörtént, döbbenünk rá, milyen az élet valójában. Igaz, dacolnunk kell a széllel, de érezhetjük a természet szabadságát. Elpárolog a vizünk, de élvezhetjük az eső felüdülését.
Fejlődhetünk természetünk szerint. Maradhatunk kicsik, de nőhetünk nagyra is.
Megvalósíthatjuk, amit az Isteni teremtés tulajdonságunkul rendelt. Termésünket, megtermelt javainkat, fordíthatjuk arra, amire a természet rendelte, utódaink létrehozására, életük biztosítására. Most ez csak vágy, amelyet az ösztön diktálna, de jön a mátrix kertésze, leszedi a termésünket, és elviszi a csúcson állónak, hogy az, felzabálhassa. Mi pedig elfogyunk, elkorcsosulunk, és el hisszük, hogy a mátrix nélkül, már nem is élhetnénk.
Szét kell zúzni a mátrixot, még időben, hogy meglássuk, és végre újra birtokba vehessük a valódi életet.
Béla László
This means smashing the matrix.
Over the centuries, human selfishness, laziness and contact work, seamlessly constructed a matrix, the civilized, hard-working honest people around.
By slowly I braided them, managed to hide from them in the real world, livable, and half honest. Setting aside the true values, set up a false set of values. Pyramid made of the world in which everyone loses out more from less, but to win, just standing at the top to win.
More and more people have seen, this unfairness. There are hardly any people, who still lives in the dream world, the matrix, yet still abides.
Unscrupulous people to come and take my work created assets that, as a "good father" re-allocate them, that part of my own, wasteful, arrogant in not being used to maintain life.
If this is so obvious as that may or may not have smashed apart.
The explanation is simple. At some level, everyone has become. Lie, and it is believed that the matrix could not live without. We'll eat in the story that provides us with the matrix, provides the igényeinkről, taking care of our health, and organize our lives. These lies through the thick of the web, we do not see what it's like real life, where instead the work of the fraud, violence, instead of aid, rather than the thievery, the value of honor is.
Everyone is afraid for the safety of small. Fool thinks, if the matrix collapses, dies of life. We are like a glass jar under their seedling crop.
We get a little bit of filtered sunlight, keep the same shade of mist, which was yesterday, does not come to us from the wind, but we do not just vegetate. If someone breaks the glass, I believe the enemy, and only if it happened, did he realize what life really is. That said, defy the wind, but we can feel the freedom of nature. Our water evaporates, but enjoyed the rain shower.
Develop according to our natures. Stay small, but grow very well.
Realize that the Divine creation is assigned to us. In our own fruit, produced possessions, to be translated, what the nature is ordered, the creation of our descendants, to ensure their lives. Now it's just lust, which dictate the instinct, but it is a horticulturist matrix, removes the fruit, and take a topping, that is, to eat. We will run out, degenerate, and it is believed that, without the Matrix, can not live any longer.
This means smashing the matrix, in time to see, and finally re-take possession of real life.
Laszlo Bela
