A jájem sok pénzt hozó nagy áldozatáról
Egyre többen látják jájem sötét tervét,
Nem nagyon szeretik viselni a terhét.
Ezért az’tán sokan öt magát utálják,
Csírájában az új terveit meglátják.
Nem lesz akkor nehéz, megakadályozni,
Nem tud a program majd jól megkapaszkodni.
Visszaverik jókor minden támadását,
Világuralmának gyors megvalósítását
Közben, a levert sas egyre tollászkodik,
Forr benne a méreg, de még nem veszekszik.
Próbálja feledni sanyarú balsorsát,
Hiába megvívott sok elvesztett csatát.
Kikerül közülük, egy akarnok alak.
Tudja, mire ugrik, akit megbántanak.
Tüzeli a népet, és nem is hiába,
Sokan támogatják eltökélt harcába.
Van, aki méregből, puszta bosszúvágyból,
Van, ki parádézva, fényes csillogásból,
Sokan, félelemből szegődnek melléje,
Ezeknek a végén, golyó lesz a bére.
Döcög már az élet, csak úgy pianóba’,
Munka is van elég, nem csak hébe-hóba.
Fakul, a háború szörnyűséges képe,
Lassan magához tér, a sas levert népe.
Látja ezt a jájem és gondol egy nagyot,
Könnyed mozdulattal elzárja a csapot,
Mármint, a pénz csapját, mert annak folyása,
Az ő kezében van, szerte a világba’.
Lesz is ebből az’tán, szörnyűséges válság,
Szinte, valamennyi gyárat be is zárják.
Elfogy mind a munka, megáll minden élet,
Sok ember reménye, így a kutyáké lesz.
Hogy ez mit is jelent, nem mondom hiába,
Láttok ti majd ilyet bergengócziába.
Sírnak az emberek, éheznek a barmok,
Reményvesztett a nép, nem így az akarnok.
Elkezd majd, sebtében sok fegyvert gyártani,
Üvöltve, hogy népét nem hagyja bántani.
Mivel mindenkinek, egyből lesz munkája,
El is hiszik neki, igazat mond szája.
Azt gondolja a sas, ellenség a jájem,
Közelről árthat csak, de messziről már nem.
Meghirdeti köztük, aki elmegy messze,
Útiköltségét az ország fizesse.
Kaphatnak még mellé pénzt az új kezdéshez,
Tűnjenek el onnan, amíg csak kérés ez.
Sokan el is mennek, de sokan maradnak,
Dacolva a néppel, amely között laknak.
Amikor a jájem érdekeit óvja,
Saját testvérét is koncnak oda dobja.
Azért, hogy népéből megszánt mártír legyen,
Nem sok haja hullik, hogy ő mit is tegyen.
A sas ősi földjén, ott hogy útban vannak,
Egy hatalmas hajót velük megpakolnak.
Elküldik szabadon, menjen jobb világba,
Ki sem hagyják kötni, nagy Amerikába.
Nehéz ez a döntés, vajon ki akarja?
Nagy annak veszélye, nem látszik a haszna.
Van rengeteg fegyver, és aki használja,
Rá is ront a bősz sas gyorsan a világra.
Dühödt katonái mennek, mint a gepárd,
Nincs is egy előttük, ember, aki megáll.
Hetek alatt megnő a sas birodalma,
Fél Európára majd kiterjed hatalma.
Néhány hónap alatt, becserkészi frank hont.
A kisebb népeknek, még esélye sem volt.
Diadalittasan ünnepel az árja,
Nagy lesz a kezdeti sikerének ára.
Nem tudja még akkor, lőttek a tervének,
Bőszen nekiesik az orosz medvének.
Sikerei csúcsán, nagyvezér képében,
Meg akar fürödni Ánglusok vérében.
Ki is ont ott sokat, el is bízza magát,
Meg akarja vívni majd a „végső” csatát.
Neki, az ember csak addig lesz valaki,
Amíg a fegyverét győzelemre viszi.
Nem ad ő majd fegyvert, ottmaradt jájemnek,
Lapátot ad az csak belső ellenségnek.
Küldi, tűzvonalba, lövészárkot ásson,
Nehogy terveinek valahol is ártson.
Sokan el is esnek, mert, hogy el nem mentek,
Ottmaradva túszként, e nehéz embernek.
Neki nem lesz elég, világnak csúfjára,
Összegyüjt sok embert fogolytáborokba.
Ott mi fog történi, lesz majd vita erről,
Sok-sok kutatásnak, más eredményéről.
Ami tény lesz, biztos, a vonat kereke,
Melyen a sok ember került sas földjére.
Úgy látom a jájem eredete zsidó,
De van janicsár közte, ki nemzetáruló,
Népe bizalmából vele munkálkodik,
Jájem hálapénzből gyorsan gazdagodik.
Ahol kitör a baj, elszakad a spárga,
Jájem a zsidókat maga elé rántja.
Elfedve vele azt, ő fosztott és rabolt,
Ezért gyűjtenek be, sok ártatlan zsidót.
Az igazi vétkes, mindezt elkerüli,
Mikor a rablásért a nép elítéli,
Erőszakkal őket nem lehet legyűrni.
Szeretet lesz képes végüket megírni.
Súlyos nehéz hírek kelnek onnan szárnyra,
Valóságát akkor senki sem vizsgálja,
Az tudja, ki ott lesz, mit kell elszenvedjen,
De ez erőszak lesz, védtelenek ellen.
Hallva, hogy sok embert kiszolgáltatának,
Az együttérzőek majd mind összeállnak,
Nem sokat számít az, igaz e vagy mese,
Megváltozik tőle a harcnak szelleme.
Amíg a sasban csak ellenséget látnak,
Van valami részvét minden katonának.
Parancsra teszi azt, mit tétetnek vele,
Neki is tűhegyen táncol az élete.
Egész világ ellen nem lehet harcolni,
Sast, az ellensége sok helyről kiveri.
Ha utolsó csepp vérig meg nem adja magát,
Már eredmény nélkül osztja csak a halált.
Temérdek ember lesz áldozata ennek,
Mindannyian tudják, a halálba mennek.
Mégis egy marad fent örök tanulságra,
Sok elhurcolt ember nagy kálváriája.
És jó, ha tudjátok, baj nem jár egyedül,
Erre az időre súlyos járvány kerül.
Tífusz tizedeli majd a katonákat,
És mindenki mást is, a baj nem válogat.
Járványtól, golyótól hullik majd az ember,
Senki ilyen előtt megállani nem mer.
Bátyám, fiam halott, ez jár a fejében,
Közben halálosztó fegyver a kezében.
Szörnyű vesztességért elégtételt venni,
Ember mivoltából kezd már kifordulni.
Embert a háború csak lealjasítja,
De nem ő felelős, hanem aki szítja.
Lesz is aztán ennek hosszú krónikája
Nagy embervadászat szerte a világba’
Mind előkeresik, aki felelős volt,
Iszonyatos módon elverik rajt’ a port.
Később is lesz közülük magatehetetlen,
Vén elaszott csontváz, ki már rejthetetlen.
Elkövetett bűnét réges-rég megbánja,
De soha sem lesz az, neki megbocsátva.
Jájem fiskálisok rajtuk törvényt ülnek,
Meg a hős nemzetek, akik megsérültek.
Fejükre olvassák mind az összes vétkük,
Mielőtt halál lesz nekik ítélt végük.
Ékesszóló jájem hosszan ecseteli,
A sok ocsmány vétket, mi a sast terheli,
De meg sem említi, az ármányok sorát,
Ami, a világot miattuk szövi át.
Félszázadig húzzák, zsíros hasznát ennek,
Ők az ártatlanság, mártírokká lesznek.
Fizessen keményen ez az aljas világ,
Aki képes erre, hisz ő csak provokált.
Az a kis embargó, nép éheztetése,
A pénz-szülte válság, csak egy tréfa része,
Nem is gondolták ők, tréfájuk nem értik,
És így a jájemet gonosznak ítélik.
De ha csak egy kicsit nézünk a mélyére,
Hogy vannak a dolgok bent a sas fészkébe,
Kiderül, hogy oda nagy jájemek járnak,
És ott mindegyikre jó üzletek várnak.
Sas, rengeteg pénzét fegyverekkel veszi,
De ennek egy részét jájemtől rendeli,
Így eshet meg az majd, amit fia gyártson,
Autó kereke az apára hágjon.
Mikor bergengóczok háborúban lesztek,
A sas elvei mellett tanúságot tesztek,
Későn jöttök majd rá, mily nagyot hibáztok,
Olyanba visz bele, mit nem is akartok.
Sok hiba közt az lesz az egyik legnagyobb,
Hogy saját zsidóid durván megtámadod.
Mindenféle jellel jelölöd meg őket,
Külön városrészben elválasztod tőled.
Évtizedekig fogod majd hallgatni,
És kőkemény árát nap-mint nap megadni.
Mondják fasiszta vagy, bár ők rád nem varrják,
Gonoszság van benned, ezt rád kiabálják.
Sokatokban lesz is, nem lehet tagadni,
Kicsinyes bosszúknak nagy kár lesz helyt adni.
Mert nagyobbra készül, mint azt elképzelnéd,
Önként teszi mindazt, mire kényszerítéd.
Önként, de jó okkal, ha netán meglátod,
Egyből megértenéd, miért kiabálok.
Építtet veletek luxus negyedeket,
Onnan mindenki mást el kirekesztenek.
Szigorú őrséggel, portaszolgálattal,
Mikor befejezted, az utolsó nappal.
Attól kezdve ott él a jájem eleje,
És vele mellette sok segítő keze.
Szörnyű sorsot szánnak védtelen hazádnak,
Azért építtetik maguknak a várat.
Kapun kívül nyomort, bűnözést terveznek,
Elárvult hazádnak nagy romlást szerveznek.
Bergengóczal együtt Czigány, Kun és Zsídó,
Kiknek bankszámláján nincs sok-sok millió,
Mint kívül rekedtek, szörnyű sors vár rátok,
Bent jájemék lesznek, meg a janicsárok.
De ne aggódjatok, Isten nem hagy majd el,
Éljetek nélkülük nagy-nagy szeretettel.
Így jól viselitek majd nehéz sorsotokat,
Meg fogja érlelni, összefogástokat.
Ősi bergengócznak van egy jó mondása,
Arról, ki a vermet mindig másnak ássa.
Ti is rájöttök majd, méghozzá időbe’,
Hogy tudtok békével szabadulni tőle.
Ha megfordítjátok, és megfordul a koczka,
A sok nagy fellegvár neked lesz hasznodra.
Mert akik ott élnek, vagy ott sokat járnak,
Azt kell elkerülni a politikának.
Elég megfigyelőt tenni a kapukhoz,
Hogy onnan ne jusson senki hatalomhoz.
Soha se dönthessen más vagyona felett,
Jájem pusztítását így elkerülheted.
Tudjatok tanulni múltnak hibájából,
Erkölcs nem vádohat, sem jobbról sem balról.
Nincsen itt igazság, ami meg nem éget,
Érjen inkább véget ez a gyászos ének.
Hetedik vers
Jájem hatalmának nagy növekedéséről
Véget ér az irtás oda is meg vissza,
(Vissza nem egészen, de inkább titokba’)
Összeszedi magát jájem is utána,
Gyorsan megszemléli, mit mutat a fáma.
Nincsen most kedvére sok-sok régi dolga,
Orosz medve miatt lent is lóg az orra.
Marha nagy tenyér van arra tenyerelve,
Kivezetett lovát más már megnyergelte.
Ennek a tenyérnek hosszú ám az ujja,
Elér az messzire, szomszéd országokra.
Itt majd szép szőrmentén lehet csak vadászni,
Jelentős haszonra nem lehet majd várni.
Itt-ott csurran cseppen, de az édes mézet,
A medve nyalja fel, az’tán haza téved.
De mindig visszajön, ugyanezt megtenni,
Így „szegény” jájemnek nem jut ott már semmi.
Keresi mit kezdjen, hol lehet kavarni,
Békés embereket egymásnak ugratni.
Lesz már befolyása néhány nagy országba’,
Ott is figyel a nép ne vigye túlzásba.
Felpanaszolja hát mind a nemzeteknek,
Adjanak egy helyet, hol megtelepedhet.
Könnyen támadhatják szerte a világba’,
Hogy megvédje magát nincsen katonája.
Jogos is a kérés, belátja mindenki,
Íly kiszolgáltatottan nem lehet meglenni.
Találnak is neki megfelelő hazát,
Hol egy nép részének érezheti magát.
Igaz, most más népek élnek a hazában,
De ők is voltak ott, Róma fénykorában.
Sok nemzet ereje hozza meg a döntést,
Ők meg elfogadják, nem mutatnak önzést.
Kegyet gyakorolva „jó” szívvel engedik,
Az ő államukban más nép is létezik.
Jó emberek –mondják- kis helyen megférnek
Bajt hoz ez azután, a teljes egésznek.
Elkezd’nek szaporán gyorsan fegyverkezni,
Erős hadsereget, kiválót képezni.
Mikor biztonságba érzi majd mind magát,
Kicsinyli majd jájem a megkapott hazát.
Előveszi akkor, mit tanult a sastól,
Villámháborúban el sem marad attól.
Megtámadja gyorsan szomszédjai földjét,
Hat nap alatt elvesz hatszor annyit, mit kért.
Sokáig is áll még földjükön a zászló,
Súlyos nagy vitában nem születik zárszó.
Visszakövetelik az elrabolt földet,
Ad is egy keveset később nem ad többet.
Állnak ott a harcok, nem is lesz ott béke,
Nézzünk inkább máshol tettek mezejére.
Fejlődik, változik közben a nagyvilág,
Minden szegletében a jájem járja át.
Kik a sas ellen ma vállvetve harcoltak,
Ellenségek lesznek, ha nem ma, de holnap
Szörnyen meg akarják mutatni egymásnak
Ki lesz nagyobb ura ennek a világnak.
Nem akarják ugyan egymást megtámadni,
De az esélyt erre meg akarják adni,
És hogy ne érhesse őket meglepetés,
Tárgyakban, tervekben megy a vetélkedés.
Nem billen a mérleg sem erre sem arra,
Egyensúlyban marad kettejük hatalma.
Tudják mind a ketten, hogy veszélyes lenne,
Ha ez az egyensúly egyszer kibillenne.
El is tart sokáig ez a huzavona,
Medve nép nyomorát, jájem pénzét hozva.
Míg egyszer a medve, igen nagyot lépve,
Tengeren visz halált az új ellenségre.
Azaz inkább csak terve, hogy vitt volna,
De a jenkinek sem fából van az orra.
Kiszagolja ö a terveket időben,
És áll is elébe, van rá oka bőven.
<p class="MsoNormal" style="line-height: 2
