Jájem nagy hatalmának nagy hanyatlásáról.
Egy római császár, a Titus hetvenbe’
Judea zsidóit végleg szétkergette,
Akkor kerestek ők sok helyt menedéket,
Megkörnyékezve pár együtt érző népet.
Meghúzták magukat, ahogy akkor illett,
Ésszel segítettek bárkit, akit illet,
Na-meg, elsősorban aki elfogadta,
Szerte a vidéken megvolt ennek haszna.
Tisztelték szerették ezt az okos népet,
Aki idegenből a földjükre lépett.
Elismerték a jót, amit létrehozott,
Így aztán sok csoport szépen gazdagodott.
Nagy előnyük volt még más népekkel szembe’,
Egymást segítették messze idegenbe,
Bárhol a világban egy zsidó bajban volt,
Más zsidóktól neki, segítség készen volt.
Ezt megtanulhatná a világ minden népe,
Mert nem lenne akkor veszélyben a béke.
Segíthetnék egymást szerte a világba’,
Nem lenne veszélyben senkinek hazája.
Kivált ebből a becsületes népből,
Egy-egy kisebb csoport, nem csöppent az égből.
Ki kevésnek találta, amit szerezhetett,
Mások vagyonára, sanda szemet vetett.
Csatlakoznak ehhez mások is sok helyről,
Van, ki tudta nélkül, van, aki érdekből,
Együtt fosztogatva, az épp érintett népet,
Kihívó jólétben ők vidáman élnek.
Ők hozzák így létre a jájem hatalmát,
Együtt munkálkodva sok-sok száz éven át.
Lesz ott bergengócz is szégyentelen pára,
Rátámad pénzével saját hazájára.
Ide is hozza azt, jó befektetésnek,
Mondván, mennyit segít bergengócz népének.
Csak, hogy mind, amit tesz, a jájemnek teszi,
Megszánható módon, a kenyerét eszi.
Mert leírva látom annak számos módját,
Hogy kell véghezvinni jájem protokolját.
Ki legyen tanítva, pár bennszülött ember,
Ki a hatalommal szembeszállni nem mer.
Az’tán meg jólétbe, hatalomba tenni,
Így a „jótevőnek” bármit meg fog tenni.
A nép, mit sem szólhat, hisz közülük való,
Ő lesz a számára, a jájem hintaló.
Elvárható tőle, hogy hordóra álljon,
Onnan minden mocskot szerte kiabáljon,
De ő, a népéért, semmit meg nem tenne,
Amibe a jájem, bele nem egyezne.
Lesz is ebből bőven, mindenféle színben,
Mikor szavazni kell, őt választod híven.
És ha jó voltodból hatalomban lesznek,
Akkor veszed észre, mily rondán átvertek
Kinek pénzéből is tanul néhány ember?
Ki tehetne érted, de cselekedni nem mer?
Mikor rajta áll majd az országnak sorsa,
Szobatársaké lesz, majd az egész torta.
De e dolgok sorát, eddig már leírtam,
Fájó könnyeimmel jól tele is sírtam,
Az most az én dolgom, mit lehetne tenni,
Jájem szorításban, hogy, nem tönkremenni.
Össze kell majd fogni ebben a hazában,
Egységet alkotni, bárhol a világban
Hisz mocsok jájemnek éppen az a terve,
Hogy a nemzeteket részekre szétverje.
Az’tán a részeket, hogy jól megszorítsa
Egymás ellenére jól szembe állítsa.
Míg ezek küzdenek, egymást leharcolva,
Elvehessen mindent, semmit sem aggódva.
M’ért nem látjátok át, mit tesznek a pártok?
Sok sunyiság láttán miért is kiáltok?
És nem csak tinálatok, szerte a világba’
Majdnem mind benne lesz jájem hálójába.
Az, ki tettét rejti, súlyos zsarolással,
Kinek kevés pénze, jó zsíros állással,
Aki sem így, sem úgy, nem lesz megfogható
Az kap egy kis ólmot, könnyen belátható.
Hasonló esetet többet is írtam le,
Aki kételkedik, sok könyvbe nézzen be,
Találhat ott arra száznál is több példát,
Hogy az önkény tőlünk hogy védi hatalmát.
Közben azt hazudja, mindezt értünk teszi,
Hogy „szabadságunkat” ő majd megteremti,
Csak-hogy, ő nem ismer olyan szabadságot,
Melyben nemzeteket, ne sújtana átok.
Neki úgy szól a rend, amit elfogadna
Ha dolgozni nem kell, és csak gazdagodna,
Körülötte a nép egyre szegényedne,
És a dolog végén csaknem éhen veszne.
Akkor majd lesz érte őszinte nagy hála,
Hogyha jájem kézből tál ételt találna,
Mellyel gyermekének éhét elverhette,
Élete végéig dolgozna helyette.
HÁT NEM! Dolgozzon csak ő is meg a létért,
Nem kell eltartani a hitvány pénzéért.
Kivált képp’ nem akkor, ha csak kitalálja,
És ránk adóság formában egyszer ránk dumálja.
Persze népeknek a lelkét is terheli ,
Mit keresett, azzal be m’ért nem érheti.
Mindig többet akar, jobbat és drágábbat,
Így bekapja horgát a bankár cápának.
Mint mondtam a pénzét idetalicskázza,
És ezt a talicskát banknak titulálja.
Tapasztaltabb ember magától is tudja,
Be sem szabad menni az ilyen bankokba.
Nem tudta mehemed, szól a germekmese,
De meg fog dumálni a Lelkes Emese.
Azt már nem mondja el, mert főnöke sumák,
Mese vége az lesz: tehenek felrúgták.
Hogy a pénz dolgozik, vaskos nagy hazugság,
Ahol ezt hirdetik, mindig is lesz válság.
Még spekulálni is csakis a gazdája,
Az értékteremtők gyors kirablására.
Na és a törvények, mit a pártok hoznak,
Nem neked kedveznek, mindig a bankoknak,
Így működik ez egy váltógazdaságba’,
Amíg a nép őket, meg nem regulázza.
Egyik véghezviszi, a másik mocskolja,
Később meg cserélnek, ez a dolog sorja.
Bárkit „választanak” nem változik semmi,
Így csak a népeknek lehet tönkremenni.
De fel fog ébredni időben a világ,
Minden nemzet látja a sok durva hibát
Kezdik a jájemnek szarvát lefaragni,
Vérszívó csápjait el-magára hagyni.
Tudja majd jájem is semmit nem ér pénze,
Ha életeteket, nem adjátok érte.
Az életetek mindaz, amit létrehoztok,
És pár papír fecniért önként odaadtok.
Ti termeltek mindent, húst, tejet és búzát,
Olajat, repülőt, vagy cipőt és ruhát.
Amit az’tán jájem „jó” pénzért ad nektek,
Negyedét sem annak, amit megtermeltek.
Azt, hogy mindezekért mennyit dolgozzatok,
Most jájem szabja meg, és ha tiltakoztok.
Hiányokat csinál, bizonygatva nektek,
Mennyire függ tőle, nehéz életetek.
Noha nem is függne, ha nem akarnátok,
Hazai gyárakban ti legyárthatnátok.
Itt fogtok majd gyorsan nagyot változtatni,
És a lehúzóknak hátatok mutatni.
Ha a lehúzottak majd mind leszakadnak,
Nem lesz az pénzforrás kapzsiak hadának,
Nullára fog esni annak az értéke,
Könnyen megveszitek a köz érdekébe’.
Mint egy nemzet gyárát használjátok tovább,
Így közös a haszon, és azt el nem hordják.
Persze jó vezetőt tesztek az élére,
Aki jól vigyáz majd nemzete pénzére.
Jó vezetőt tesztek szigorú kontrollal,
Ki szembe tud nézni a sok lógó orral.
Hogy jájemhad ellen meg is tudjon állni,
Komoly védelmet kell annak kitalálni.
Így van ez mindennel, miben sok az ember,
Mit ér a dióhéj, ha felzúg a tenger.
A maroknyi jájem, klutty, el fog merülni,
Kamatszedés helyett, munkába kerülni.
Milyen lesz ez annak, aki máshoz szokott,
Hogy a talpát nyalják hamis bértollnokok,
Mikor egy új pénzben hoznak fűtés számlát,
Csalt milliárdokkal rakja meg a kályhát.
Még örülni is fog, hogy még melegedhet,
Letűnt hatalmáról kicsit elmélkedhet.
Hiába kacsintgat népek hatalmára,
Lesz annyi eszetek, ne legyen több dráma.
Soh’se legyen többé a pénznek hatalma,
Ne lehessen embert, bosszút venni rajta.
Egyedül sajátja legyen minden népnek,
Amit a világban össze nem kevernek.
Épp arra használják majd, amire való,
Becsületes munkád azzal lesz váltható.
Nem dobják utánad, kamat ármányával
Nem lesz többet jájem, mások munkájával.
Nem kívánom neki, csak rövid időre,
Tapasztalja azt meg, mit rakott más főkre.
Mert a világ sorsa jobbra fordul ettől,
Nem fog majd irtózni közember élettől.
Mikor minden pénz már a jájem kézben lesz,
Béke „védelmében” nagy tanúságot tesz.
Akkor megláthatod, ami telik tőle,
Mi nektek nagy baj lesz, hasznot húz belőle.
Majd ha összeomlik a szovjet hatalma,
Balkán számos népét jól összeugrasztja,
Mikor elszabadul gyilkoló ösztönük,
Békét „védelmezni” rögtön ott lesz köztük.
Oda irányítja sok nép katonáját,
Ő csak parancsot oszt, mit és hogy csinálják.
Te meg a közelből aggódva nézheted,
Fog e védelmezni bergengócz életet.
Várod a híreket elrabolt hazádról,
De csak lesújtót kapsz, sok felgyújtott házról.
Büntetlen öldösik bergengócz véreid,
Senki nem nyújt ott majd jó védelmet nekik.
Nem csak bergengócz lesz áldozata ennek,
Azt is híresztelik, Albánokra mennek.
Komoly haderő megy majd Srebrenyicába,
Hogy fegyverteleneket közös sírba hányja.
Te meg azt hiheted, van ott sok katona,
Ki ezt a vérengzést megakadályozza.
Így is kéne legyen, van is több mint elég,
De jájem parancsra karba teszi kezét.
Míg háborítatlan megy a halálosztag.
Jájem légierő hidakat bombáztat.
Városokat pusztít, sok műemlékével,
Mi azoknak kedves, hogy azt verje széjjel.
Lesz majd sok pénz abból, míg helyreállítják,
A népet meg, öljék, ha már úgy akarják.
Majd, midőn gyilkosok dolgukat megteszik,
A felelősöket halálra keresik.
Jájem „igazságos”, de csak gyilkolásban,
Lesz erre sok példa történetírásban.
Te meg be is veszed, becsületből teszik,
Hazákat, népeket, önként védelmezik.
Erről szó sem eshet, ha valahol tűz van,
Saját szalonnáját megy sütni azonnal.
Téged majd felhasznál ágyútölteléknek,
Legyél hálás neki, ha netán túlélted.
Ha maroknyi ember, szerte a világon,
Azt tűzi ki célul, hogy fejére hágjon,
Hatalmat építsen, és úgy rendelkezzen,
Ezzel más népeket szolgává tehessen,
Megakadályozza, hogy boldogan éljen,
Sorsát úgy intézi, lehetőleg féljen
Nincsen szeretet ott, csak mérhetetlen önzés,
Mi kiirtásukra, egyenes ösztönzés.
Nektek kell vigyázni, mindenképpen, nagyon
Hogy ez az ösztönzés, annyiban maradjon.
Soh’se kövesse azt gyilkolászás bosszú,
Ez egy próbatétel, végtelenül hosszú.
Folyik ez a földön sok-sok évszázada,
Mindig elbuktatott az erőszak maga.
Nem tanultok semmit, sokszor megirtjátok,
Terveinek tápot, mindig ti csináltok.
Mikor kérdés lesz az, ki élhet majd tovább,
Mindig elvesztitek a szeretet csatát.
Félelmeitektől, nagy hatalmat kaptok,
Dőrén elhiszitek, joggal gyilkolhattok.
Ez soha sem így van, soha sem is lesz így.
Annak igazság ez, aki önző irigy.
De ha támadással felelsz támadásra,
Te sem leszel különb, mint Deákné vászna.
Nem kell attól félni, hogy majd mi történhet,
Jól van elrendezve a földön az élet.
Ember soh’sem hal meg, nem lehet megölni.
Letépik ruháját? Újat kell felvenni
Letépett ruhája csakis annak tétel,
Aki szerette őt mai életében.
De ha nagy nyomorban éheztetik őket,
Nem lesz neked akkor hosszú boldog élet.
Nem kell hát, hogy féljél, amit kell, megtenni
És nem birka módra lassan tönkremenni.
Mindenképp jogod lesz megtörni hatalmát,
Visszaszorítani sunyi aljasságát.
Ha nyakadra lépne, nem kell nekimenni.
Szerény életedből ki kell rekeszteni.
Eltávolítani minden hatalomtól,
Meg ne gyötörhessen, ha önzése tombol.
Nem baj, ha visít is, hogy vele ezt tették,
Ezt csak azért teszi, hogy visszaengedjék.
Tovább folytathassa sunyi törekvését,
Szolgává tehesse világ minden népét
Akkor kell figyelni, ott lenni a résen,
Ahol a jájem áll, visszatérni készen.
Egynek sem engedni, hogy hatalmat kapjon,
A világ nyakába újabb jármot rakjon.
Nincs, hogy vagy ő, vagy én. Nem ez a nagy kérdés.
Együtt kell élnetek, ez a felsőbb döntés.
Amikor Isten a földet teremtette,
Erős szándékával öt is ide tette.
Ki nem irthatjátok, meg nem vethetitek,
Mind a hibáival, jobb ha, szeretitek.
Hagyjátok őt békén, rendben vígan élni,
Csak a szarvait kell rövidre metélni.
Meg ne bökdöshesse a világ népeit,
Ne öldöshessen le, sok védtelen kicsit.
Érje be mindazzal, amit létrehozhat,
Legyen öröm neki, ha veled dolgozhat.
Ha majd odaértek, arra kell vigyázni,
Jájem szemlélettel szót ne kapjon bárki,
Mert ha újból, bárhol szót kapna a szája,
Ismét rátok esne a jájemnek járma.
Ilyen terveknek most tompa még az éle,
Ők hozzák a törvényt népek ellenébe’,
Az ő törvényük között nehéz sokat tenni,
A törvényhozást kell nép kezébe venni.
El, félre tuszkolni régi „honatyákat”,
Kiszedni kezükből a nagy pászkás tálat,
Új érdekek mentén mindent megvizsgálni,
És ahol nagy baj van gyorsan korrigálni.
Látni már jeleit az új szemléletnek,
Átvert ájult népek lassan ébredeznek,
Kell, hogy sikert hozzon sok becsapott népnek,
Érjen ezzel véget ez a harczos ének.
