A globális sakál, csóválja a farkát.
Avagy, mire van pénz, és mire nincs, a magyar kormányzati szervek döntései alapján.
Talán nézzük azt, amire van, mert az a kevesebb, de nem mellékes.
Van pénz, az államadóság csökkentésére. (újratárgyalás helyett) metróra,
Autópályára, kormányzati negyed értelmetlen tervezésére, a bűnözők ellátására, „kulturális igényeik” kielégítésére, a közbiztonságért tevékenykedő polgárok hatósági zaklatására, a nemlétező terror elhárítására, közterületek sürgős átnevezésére, új térlépekre, táblákra, és rengeteg apró gumicsontra, amit a nép elé dobálnak, hogy ameddig azon rágódik, ne vegye észre, miként lopják ki a szemét.
Nézzük, mire nincsen, vagy inkább nem kívánnak pénzt fordítani.
Nincs pénz a nép egészségére, az egészségügyi létesítmények fenntartására,
Az orvosok tisztességes fizetésére, munkahelyek teremtésére, alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatására, az ilyen munkaerő számának csökkentésére, oktatásra, az átlag állampolgárok kultúremberhez méltó életének biztosítására, az iskolák fenntartására, gyógyszertámogatásra, a járulékok és nyugdíjak reálértékének megőrzésére, a hitelcsapdába esett polgárok megmentésére, a nyomorba taszított családok gyermekeinek iskolai élelmezésére, a hajléktalanok emberhez méltó körülményeinek biztosítására, a közrend és közbiztonság helyreállítására, a rendőrök, tűzoltók tisztességes fizetésére, és még ezer apró dologra.
Mindezeknél fontosabb, mire nincs szándék. Amire nincs szándék arra hogyan lenne pénz?
Nincsen szándék a közbiztonság megteremtésére. A társadalom ellentéteinek feloldására. A szétlopott magyar ipar helyreállítására. A hazai fogyasztásnak, hazai termeléssel való lefedésére. A bűnözők megfékezésére, és felelősségre vonására.
Az sem mellékes, hogy amire szándék van, arra honnan van/lesz pénz?
Adókból, és egyéb sarcokból.
A szemlélet, ami ma uralkodik, a nemzetek torkára tett kés. Egy illegitim csoport állítja magáról, én vagyok az állam. Kötelezlek hogy fizess mert létezel.
Fizess, mert élsz, parkolsz, dolgozol, élelmiszert, benzint bármit veszel.
Meg büntetésekből.
Megbüntetlek mert nem gyógyulsz úgy, ahogy én előírom, megbüntetlek, mert dohányzol, megbüntetlek, mert parlagfüvet termelsz, megbüntetlek, mert gyorsan hajtassz, hogy megfelelhess az elvárásaimnak, megbüntetlek, mert nem hagyod agyonverni a szüleidet, megbüntetlek, …. És nincs vége.
Elgondolkodtató, hogy az a kormány, csoport, vagy párt, akinek a magyar nép jóléte fölött kellene őrködnie, mitől lehet ilyen gátlástalanul ellenséges.
Hogyan lehet, hogy semmire nem hajlandó, amivel emelhetné, viszont mindent elkövet, amivel mélyebbre szorítja a nép életszínvonalát.
Egyetlen elfogadható magyarázat létezhet erre. Pártunk, és kormányunk kétharmados hatalma, nem a néptől származik. Ettől ellenséges, és ettől illegitim egyben. Meg kell hát szólalni, mégpedig a szavazók hangján olyan nagy szóval, ami képes elsöpörni a kollaboránsokat, és visszaadni a nép, jövőbe vetett hitét.
Béla László
