Avagy, világraszóló szégyen, a szégyenérzet teljes hiányában.
Igen! Mára sikerült kitenyészteni a becsületes erkölcsös emberekből azt a vékony réteget, aki nem ismeri a szégyenérzet, az önkontrol és a lelkiismeret fogalmát. Intenzív agymosással, tömény hazugságokkal, és némi pénzzel, sikerült megalkotni az emberi társadalomnak azt, a már szélesebb rétegét, aki képes elfogadni, az effajta emberi magatartást. Ezt a réteget akarják intenzíven szélesíteni, mert ez képezi a hatalmuk alapját. Sok embert sikerül megfélemlíteni, lefizetni zsíros állással, vagy megtéveszteni átlátszó hazugságokkal.
Ugyan miért teszek, ilyen vaskos megállapításokat?
Mert kifordul a gyomrom a politikától való undortól.
Képtelen vagyok megemészteni, az arcátlanság ilyen magasságait, a kettős mérce ennyire drasztikus megnyilvánulásait.
Amikor megölték, az Amerika első számú közellenségének tartott embert, az amerikai elnök két ököllel verte a mellét, hogy ő aztán megcsinálta, az amerikai nép, de legalább egy része pedig, győzelmi tánccal, csápolva ünnepelt egy gyilkosságot, már annak sem tudtam igazán örülni. Kíváncsi lettem volna rá, mi történt volna, ha az elnököt elkapta volna valami őszinteségi roham, és a gyilkosság hírével együtt, bejelentette volna, hogy a terrorizmusnak semmi köze nem volt a tornyok lerobbantásához, mert az, az amerikai politika látványos, jól megszervezett akciója volt, minden áldozatát Amerika gyilkolta meg, hogy megkezdhesse keleten a gyilkos háborúját, ugyanúgy ünnepelt volna e a nép?
Jóllehet, ezek az állítások, már közismertek, több oldalról bizonyítottak, a nép mégsem hiszi el. Sötét összeesküvés elméletnek tartja, amit Amerika ellenségei találtak ki és terjesztenek. Talán elhinnék, ha magától az elnöktől hallanák, de soh’sem fogják. Jó a stratégia. Olyan aljas dolgot kell művelni, amit a nép el sem tud hinni, így a felelősséget át lehet tolni bárki másra. Ez mind visszataszító, de a húr akkor szakadt el bennem, amikor a 97 éves magyart, akit megalapozatlanul, vagy megalapozottan, perbe fogtak a gyilkosok, betámogatták a tárgyalóterembe. Olyan ez, mint amikor a rablógyilkos tolvajt kiált, és a nép helyesel hozzá. Az, az etnikai tisztogatás, amit Palesztin településeken hajtottak végre, az 1940-es évektől, szintén máig élő, és fogható emberek közreműködésével történt, és máig nem ért véget. Hol vannak a vádlottak padjáról a felelősök? Hol a Dubai-i merénylet felelőse? Hol a Mavi Marmara fedélzetén elkövetett mészárlás felelőse? –és még sorolhatnám a kettős mérce példáit. Ezt a kettős mércét, ez a bosszúálló, egy olyan hatalommal a háttérben valósítja meg, ami végiggyilkolta Koreát, Vietnamot, a Balkánt, Afganisztánt, Irakot, legutóbb Líbiát. Ami helikopterről gyilkolja a városban tudósító újságírót, aki a meglőtt, megtámadott gyermeket mentené. Hova változik ez a világ?
Hova lett az igazság?
Hova lett a becsület?
Hova lett az emberség?
Hogyan fordulhat elő, hogy csak a magyarnak kell vállalnia a felelősséget, több mint fél évszázad után?
Hogyan lehet, hogy a tegnapi, tegnapelőtti gyilkosok mernek vádat emelni ellene?
És ehhez asszisztál a világ? Szenzációra éhes újságírók hada, sokszoros nyelvcsapással várja, mikor és hogyan fogják elítélni a 97 éves magyart, az esetleg fiatal korában, talán akaratától függetlenül elkövetett bűnéért, a tegnapi gyilkosok.
Ilyen emberek kezében van ma, az emberiség sorsa. Ezek irányítják ma a világot.
És megtehetik!
Béla László
