A hasonlóság
A magyar politika, nyilvánvalóan térdet hajtott Izrael előtt.
Hangsúlyoznom kell, ez a politika, és nem a Magyar Nemzet!
Minden fenntartás nélkül, félredobva és sárba taposva a magyar nemzeti öntudatot, egekig magasztalta az izraeli erőszakgépezet hatékonyságát.
Erkölcsi alapként próbálta felmutatni, a magyarságot is magába foglaló zsidó-keresztény vallást.
Aki a történelemben, csak egy kicsit érdeklődően körültekint, annak a számára minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy a Kárpát-medencében sok ezer éve élő magyarság, addig megdönthetetlen erejét, valóban a zsidó-keresztény vallás erőszakos, fondorlatos betelepítésével és elterjesztésével tudták megtörni. Az intézményesített kémkedés, a félelem oktalan gerjesztése, a nép erkölcsének belső pusztítása, valóban nagy eredményt hozott a számukra. Azt, hogy mekkorát, jelenlegi helyzetünkön mérhetjük le legjobban. Ez a pusztítás ezer éve folyik, de eltelt az ideje. Nem lehet tovább az egy igaz Isten háta mögé bújni vele, mert kilóg a lóláb. (ősi magyar mondás szerint) A magyarság, és a világ minden nemzete, ébred a cionista hipnózisból.
„Derék politikusunk” ékesszólóan ecsetelte, mennyire zsidó alapokon áll, a magyar, és európai vallásosság. Ez tagadhatatlan, de rosszul sikerült kommunista kitérőjük hatására, sokan fordultak el a vallástól, és tértek vissza, a politikától mentes Istenhithez. Isten nem szervez keresztes háborúkat, nem működtet inkvizíciót, nem árul pénzért bűnbocsánatot, és még hosszan sorolhatnám, mit nem tesz, amit a nevében, az elmúlt ezer évben megtettek.
Isten megbocsájtja, de megjegyzi a bűnöket. Álnok hazugság az, hogy ezeket, az ember, felhatalmazás alapján eltörölheti. Aki bűnt követett el, az hordozza, míg él. Nem másoknak, de Istennek és önmagának tartozik elszámolással, és nem fenyegeti a lelkiismeret tiltakozásán túl semmilyen isteni büntetés. A bűnök megbocsátásáról terjesztett téveszmék, csak arra adnak iránymutatást, bűnözz nyugodtan, majd megbocsájtjuk, mi emberek, és megvédünk Isten haragjától.
Isten haragjától senkit nem lehet megvédeni, mert Isten nem haragszik. Lát, jegyez és értékel. (megbocsátó és könyörületes) Mindig objektíven, és mindig a szeretet mércéjével.
A pokol, azokra az emberekre sem vár, akik elárulják saját nemzetüket, vagy más népek közé beszivárogva, megkeserítik azok életét. Saját tudatuk fogja büntetni őket, mikor átlátják cselekedeteik súlyos és erkölcstelen voltát.
Ennek sincs messze az ideje.
Derék politikusunk, azt is ékesszólóan ecsetelte, milyen közel van egymáshoz a magyarság, és a zsidóság. Ebben nem tévedett. Amikor már a fegyverek használatához nincs hely, és az utolsó fojtogató kézitusa zajlik, az ellenfelek valóban nagyon közel kerülnek egymáshoz. Megkülönböztetni is nehéz őket.
Egyetlen csalhatatlan jel fedi fel a hovatartozásukat, a szándék.
Ebben a végső harcban kell eldönteni, kié legyen a világ. Győzzön a gonosz, a harc, a pusztítás, vagy a jó, a béke, az építés. A harc elszántságát, az isteni elrendelés alapozza meg. A magyarság, a béke, a szelídség, a fejlődés zászlaját védi és hordozza. Nekünk kell megvívnunk, ezt a kíméletlen harcot. A magyar, soha sem volt gyáva, és ha történelmére (a valódira, nem a hazudottra) visszatekint, erőt meríthet belőle.
Isten a jó oldalon áll. Teljes támogatásával harcolunk, de sajnos, a gonosz is nagyhatalom. A harc kimenetele mégsem lehet kétséges, mert a gonoszság, önmagát is, csak elpusztítani képes, de a világ, nem a pusztulásra teremtetett.
Béla László
