A csalafinta csavar.
Ilyenekkel nézünk szembe, nap mint nap, az egyre süllyedő világunkban.
Tudományos, vagy annak mondott forrásokból, jön a pusztulás réme, előre vetítve évmilliókkal későbbre extrapolálható csillagászati katasztrófák rémét. Mindezt olyan színes és szaftos halivudi tálalással, mint ha a holnap eseményei közé tartozhatna.
Ugyan miért?
Hogy féljen az emberiség. Rettegjen, mert a félelem, éppúgy, mint a harag, a gyűlölet, a gonosz erejét növeli.
Rosszul számítottak, mert sokan nem félnek, és nem is haragszanak rájuk.
Nekik ez a dolguk. Ahogy a kocsmában a csapos, az utcán a diler, gátlástalanul adja anyagát, mit sem törödve azzal, hogy ki milyen állattá válhat tőle.
A csaposnak épp ez a jó. Nő a fogyasztás dagad a főnök bukszája, ő pedig megkapja a bérét. Nincs miért haragudni rá.
Akikből ömlik a hazugság, szintén nem rosszabbak. Teszik a dolgukat.
Ez a mi próbatételünk. Megisszuk a pohár borunkat, sörünket az egészségért, és tovább megyünk, vagy addig vedelünk, ameddig elő nem bújik belőlünk a legrosszabb. Vevők vagyunk a hazugságra, vagy elengedjük a fülünk mellett, és tesszük a dolgunkat, legjobb szándékunk szerint.
Ugyanilyen csavar, ahogyan a háttérhatalom támadja az egyházakat, miközben azok, a legfőbb szövetségesei. Mint előző írásomban utaltam rá, a 2010-es magyarországi választásokon ennek legszebb példáját láthattuk. Azóta, módunkban állt felismerni, az Isten nevével visszaélve hirdetett ajánlás, milyen eredményt hozott. Köszönjük. Köszönjük az ellátás nélkül maradt betegek, az iskola nélkül maradt gyermekek, a munka nélkül maradt, és kilakoltatás réme alatt élő családok nevében.
De ha így van, miért támadják mégis az egyházakat?
Nagyon egyszerű, átlátható csavar. Az egyházak, az ellenfelek voltak a kommunista államban, amíg be nem simultak. Az istenbe vetett hitet, ma is, legtöbben az egyházakkal azonosítják. Ha a háttérhatalom, amit már mindenki elutasít, támadni látszik az egyházakat, azzal az elfogadottságukat, és a feléjük megnyilvánuló bizalmat erősíti. Ez a cél. Éppen az egyházak azok, akik még, Isten kegyelméből, rengeteg jó emberre hatással tudnak lenni, és ez nem mindegy.
Hogy mennyire lehet igaz, ez a feltevés, azt semmi más nem igazolja jobban, mint az 1917-es fatimai jelenések üzenetének sorsa.
A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást az ügyről, anélkül, hogy kitért volna minden részletre.
A közbeszéd szerint, a jelenések során, késleltetett üzenetek érkeztek az emberiséghez. Ezeket a Vatikán kezelte és őrizte, de a meghatározott időben, közzétételüket megtagadta, rémséges tartalmára való hivatkozással.
(Úgy e, a félelemébresztés.) Valójában, néhányan tudni vélik, hogy az üzenetek egyike arról szól, hogy a világot, egy háttérhatalom veszi kézbe, ha az emberiség időben nem tesz ellene. Ennek a hírnek a közreadása, nem szolgálta volna a háttérhatalom érdekeit, így az egyház, inkább megtartotta magának, mint annyi más titkot. A titok, a hazugság, a cselvetés, a gonosz tulajdona. Nem kell elvenni tőle. Éljen vele boldogul, ameddig még tud. Fontos, hogy mi, akik nem akarunk gonoszok lenni, ne éljünk ezekkel az eszközökkel. Ha egyenesek, őszinték és nyíltak vagyunk, sokat szenvedhetünk miatta, el is pusztíthatnak, meg is ölhetnek érte, de Isten szeretetét el nem vehetik tőlünk. Isten megvédi az igazakat, kárpótolja a kárvallottakat, feltámasztja a meggyilkoltakat.
Béla László
