A csillagszemű.
Volt egy film, az ünnepek alatt, ezzel a címmel. Számomra megdöbbentő volt, hogyan kerülhetett az m1 Tv. műsorába, abban a politikai helyzetben, ami az országot, ma Hegyeshalomtól Kelebiáig átjárja.
Aki nem látta, vagy nem ismeri a történetet, röviden összefoglalva, a cselekmény teljes hosszában arról szól, hogy egy Ambrus nevezetű püspök, hogyan sanyargatja a magyarokat, mennyire veszi semmibe a népet, hogyan él vissza a hatalmával és hogyan üldözi a nép fiát, a Csillagszeműt, aki csavaros észjárásával, mindig ügyesen, néha erőszakkal védi meg a népet és önmagát a túlkapásoktól, ordító igazságtalanságoktól.
Ügyes művészi fordulatokkal és helyzetképekkel mutatja be, hogyan válnak kiszolgálóivá, egyébként becsületes magyarok. Ugyanígy meghatározza, megnevezés nélkül, mindössze egy kipával a zsarnok fején, honnan indul ki ez a temérdek gonoszság és igazságtalanság. Azt a tényt, hogy a történet csattanójaként, leütik a buta, felfuvalkodott zsarnok fejéről a kipát, és pucéran, jog és vagyonfosztottan világgá zavarják, hogy a záró képben, köznevetség és közutálat tárgyaként, szürke szamár képében jelenjen meg a sanyargatottak előtt,
végképp nem tudom, a mai magyar viszonyok között elhelyezni.
Amikor a mai „csillagszeműket” mint Budaházy, vagy egy gárdista, vagy bárki, aki a hatalom aljasságával szemben, védelmébe meri venni az embereket, ma éppen ugyan így üldözik Magyarországon, joggal vetődik fel a kérdés, mi motiválhatja az embert, aki műsorra tűzte a darabot?
Talán megunta a karrierjét, és szembe fordulva a hatalommal, fel akarja ébreszteni a még békésen szundikáló magyarokat?
Esetleg éppen felsőbb parancsra tette?
Ha igen, mi lehetett a hatalom szándéka ezzel?
Netán, a gyengébb képességűek számára, nép-nemzeti kaftánba akarta öltöztetni, a magyarság testét belülről felzabáló klikket?
Vagy valami szaftos polgárháborút szeretne kirobbantani?
Ezeket a kérdéseket, nehéz ma megválaszolni. A kulcsemberek ismeretében bármi feltételezhető, de ezek, csak feltételezések.
Hogyan szabad, a hatalommal visszaélő kiválasztottakat, vagy a liszt-rekvirálást titkon támogató molnárokat nyilvánosan pellengérre állítani, amikor szertenézve, kulcspozícióban, ma Magyarországon, csak ilyeneket látni.
Ha véletlenül lojálisabb ember bekerülne ilyen helyre, amint kiderül, azonnal kirúgják. Megy a visítás antiszemitizmusról, rasszizmusról, anélkül, hogy az érintettek, egy hangyányit is elgondolkodnának. Senki nem tud mutatni a világban még egy olyan nemzetet, aki annyit eltűrt volna rezzenéstelen arccal a belső fosztogatóktól, mint éppen a magyarság.
Nem a kiválasztottak a hibásak!
Tény, hogy közöttük legjellemzőbb az a gondolkodásmód, mi szerint „ide nekem mindent, nektek semmit, én majd megmondom nekem mi a jó, sőt azt is, hogy nektek mi a jó, és mindezt úgy is tegyétek, mert különben antiszemiták, rasszisták, kirekesztők és minden gonoszok fő gonoszai vagytok”.
Csak egy egészen kis éleslátással kellene elgondolkodni, ha lenne, ha a kíméletlen önzés el nem vakítaná őket, hogy rádöbbenjenek, helyzetük tarthatatlanságára. Ha az egész világ, általánosan, és egyre fokozottabban utasítja el a „kiválasztottakat”, talán nem a világnak kéne változni. Nem a világnak kéne homokossá válnia, nem a világnak kéne alapjoggá tenni a lopást,
(megélhetési bűnözés), nem a világnak kéne a szabadság rangjára emelni a terrort. (Eurogendfor, vagy mi fene)
Ha ezt a világ tenné meg, a megélhetési bűnözők, napok alatt szétlopnák a kiválasztott vagyonokat, és percek alatt megkezdődne az erőszakos „igazságszolgáltatás” amit a kifosztottak jogos felháborodása gerjesztene, és nem lenne utána hatalmas kártérítés.
Ennél rosszabb megoldás nem létezik.
Nem kell az erőszak, sem a tolvajlás!
Az embereket nem fajtájuk, hanem magatartásuk szerint kell mérlegre tenni.
Megítélni, szerintem senkit nem szabad, hogy mi magunk meg ne ítéltessünk, hiszen nem tudjuk, és nem is tudhatjuk, ki, minek a szolgálatában olyan, amilyen.
A negatív viselkedést, gondolkodást, meg kell hagyni a megvalósítójának, csak az ilyen megnyilvánulásokat, szigorúan és következetesen ki kell zárni a közügyekkel való bármilyen kapcsolatból. Akkor lesz béke, és igazság.
Azt hiszem, ezen érdemes elgondolkodni.
Béla László
