Az agresszornak mindegy!
A nemzetek hadereje, ez emberiség története során, azért jött létre, hogy külső támadásoktól védje saját nemzetét. Nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy ezeket a hadseregeket, agresszív, esetleg beteges, szadista vezetők kaparintsák meg.
Az agresszív birodalomépítők, az erőszakos vallásterjesztők, vagy egyszerűen csak vérszomjas dúvadak módjára viselkedők. Ezek a kivételesen gonosz emberek, ha egyszer hatalomba kerülnek, általában a hatalmukat megteremtő és megalapozó népet is kíméletlenül leigázzák, hogy hatalmuk fenntartását garantálhassák.
Az emberek, akik elutasítják az öncélú öldöklést, megalkották a különbséget a honvédelem, és az agresszió között. Ennek a két fogalomnak az elkülönítése, miszerint a honvédelem, jogos önvédelem, elfogadható és erkölcsileg támogatandó, amíg az adott országon kívül folytatott harc, bármilyen céllal folyjék is, mindenképpen agresszió, kerülendő és elítélendő, valamelyest mérsékelte az emberiség bajait. Részben ennek hatására számolódtak fel gyarmatbirodalmak, és sokat csökkent a világban az öldöklés iparosított formája. Vannak azonban kirívó országok és nemzetek, akik sajátosan értelmezik ezeket az erkölcsi kötelmeket.
Itt van például Svájc, aki a legkiválóbban felfegyverzett honvédséggel, és, folyamatosan fegyverben tartott, órákon belül mozgósítható, hadra-fogható lakossággal rendelkezik. Ennek ellenére, (remélem nem hiányos) ismetereim szerint, soha nem fordult elő, hogy svájci haderő, más állam területén harcolt volna. Ez, nem a lakosság, elsősorban a vezetés eredménye. Ahogy bárhol, bizonyosan ott is vannak véresszájú, békétlen emberek, de megfelelő távolságban tartják őket a hatalomtól, és ez a béke, a közerkölcs záloga.
Sajnos, vannak ellenpéldák is.
Vannak országok, akik semmibe véve az erkölcsi elvárásokat, jelentős erőt tartva fegyverben, folyamatosan más országok polgárait gyilkolják. Itt van például Izrael, aki világszerte tiltakozást kiváltó gazdasági és hatalmi terjeszkedése mellett, totális agresszióval elfoglalt idegen területeket, és azóta egyfolytában irtja, a terület lakosságát. Nem is tudni, valójában mit képzelnek a vezetői. Az sem igazán érthető, az általa fenyegetett arab országok, miért nem hozták még létre az egységes védelmi rendszerüket, amivel olyan karantént létesíthetnének körülötte, szárazföldi, tengeri és légi blokáddal, ahonnan még kilátni is nehéz, nem hogy kitámadni. Ez, elejét venné, és vehetné, bármilyen agresszív cselekedetnek. Valószínűleg, ez az Izraeli vezetés, exportált érdekérvényesítő tevékenységéből fakad, ami ez idő szerint összeomlani látszik. Lassan elfogynak, a megvásárolható kormányok, a népek söprik el őket, amitől azt is remélhetni, hogy ott is erkölcsös, emberséges vezetők kezébe kerül a hatalom.
Amerika sem volt mentes a hasonló magatartástól. Korea, majd Vietnam után, a saját lakosságának súlyos nyomására, látszólag felhagyott a nyílt agressziókkal.
Mondom látszólag, hiszen a mai napig, folyamatosan gyilkolja az embereket.
A harmadik kategória, a sunyi agresszió.
Ezt úgy valósítják meg, hogy egyetlen ország sem vállalja, az agresszió felelősségét. Létrehoztak egy katonai szövetséget, a világ sakkban tartására, amibe egyes országok önként, mások erős rábeszélésre, csapatokat adnak az agressziók támogatására. A vezetés persze, amerikai kezekben van, a felhatalmazást pedig mindig „nemzetközi” de ismert befolyás alatt álló szervezet adja a gyilkoláshoz. Ezeknek a gyilkoló gépezeteknek pedig egészen mindegy, hogy kit gyilkolnak meg. Lényeg, hogy vér folyjon, minél több, minél több helyen. Ha éppen saját katonáik, vagy civilek vannak kéznél, hát azokat ölik.
Ez olyan „természetes” számukra, hogy ezeket az akciókat, el is nevezték baráti tűznek. Érdekes, hogy ilyen „baráti tüzek” akadálytalanul pusztítják Líbia lakosságát, de tévedésből sem érintenek izraeli alakulatokat, akik, mondjuk a Palesztin polgárokat gyilkolják. Nem tudom, ha egy ilyen támadás, puszta tévedésből a Rotsild sasfészket, vagy a Fehér Házat érné, ott is beérné e a NÁTO valami halk bocsánatkéréssel, vagy netán fejek hullanának sorban? Nagyon látványos volt a balkáni háborúban való részvétel, és az azt követő politikai magatartás.
Szembeötlő volt az ellentmondás, (hogy hazugságnak mégsem nevezzem)
ami a NÁTO csapatok kifelé hirdetett, nemzetközileg elfogadott jelenléte, és a térségben tanúsított magatartása között volt.
A meghirdetett cél, az emberi élet, elsősorban a civil lakosság védelme volt.
A valóságban, hatványozott szándékos károkozás, és népirtásban való passzív együttműködés volt. Amíg a nyilvánvalóan gyilkos szándékkal Koszovó felé vonuló szerb alakulat, háborítatlanul haladt, addig a NATO légierő Mosztárt és Nándorfehérvárt bombázta. Amikor a szerbek odaértek Srebrenyicába, a NATO haderő szeme láttára szedték össze a kivégzéshez, emberek ezreit. Most, Hágába ítélkeznek az akkori katonai vezetők, de csak a Szerb, és Horvát vezetők felett.
Ugyanakkor, ugyanez a nemzetközi kórus, tapsolva ismerte el, a gúzsba kötött Szerbia legősibb területét kisajátító koszovói önálló államot. Még akadnak áruló kormányok, akik nem látják, mi sorsra jutnak társaik, ahol a nép megelégeli a megtévesztést. Ezek az érák, belülről fognak összeomlani, saját népességük nyomására, a legkisebbtől a legnagyobbig.
Mára nagyon átlátszóvá vált ez a politika, ami a nemzetek felmorzsolását, a nemzetállamok beolvasztását, a jogosulatlan világuralom megszerzését tűzte céljául. Ahogyan Hitler tisztességtelen terjeszkedésével szemben összefogott a világ, egyáltalán nem biztos, hogy ez ellen a tisztességtelenség ellen nem fog. Ez a magatartás egyre nagyobb nemzeti, és a lakosságok körében nemzetközi összefogást generál. Ez még békés, de azért jól látni a bontakozó megmozdulásokat, az emberiségnyomorító g8-ak, vagy g20-ak látványos vitustáncai körül. Olyan ez, mint a szivárványos felvonulás. A hatalom, a lehetőség, magában mit sem ér, ha kérkedni nem lehet vele. Az igazság, és a tisztesség utat keres magának. Minden jó érzésű ember, látni akarja a nemzetközi törvényszék előtt, valamennyi háborús bűn elkövetésének felelőseit, függetlenül azok faji, etnikai és hatalmi hovatartozásától. Az igazság következetes dolog. A népek támogatásával meg is találja a felszínre vezető utat, és ellehetetleníti a további hatalmi tobzódásokat, mert, Petőfi szavaival élve:
„Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!”
(Pest, 1848. március
Béla László
