A reakció.
Nem is hittem volna, hogy a titkokkal kapcsolatos álláspontom, ilyen vitákat válthat ki. A „Lesz rend a világban” című írásom, számomra meglepően, megosztotta az embereket. Homlokegyenest egymással ellentétes reagálásokat kaptam. Volt, aki értette, mi gondom a titkokkal, de olyan is volt, aki egyenesen elmezavarodottnak hitt, és komolyan tette fel a kérdést. Hogyan lehetne titkok nélkül élni?
Úgy gondolom, hogy a megosztottság okán, röviden ki kell fejtenem, mit gondolok én a titkokról, és miért tartom azokat a világ megrontóinak.
Elöljáróban azt kell leszögeznem, hogy szerintem titok nem létezik.
Amit két, vagy több ember tud, az már nem titok. Az, az információ hosszabb-rövidebb idő elteltével kiszivárog. Nincs olyan katonai, stratégiai titok, amit az ellenérdekű hatalmak kémei, és döntéshozói nem ismernének. Nincs olyan politikai titok, amit az érdeklődő emberek meg nem ismerhetnének.
Joggal vetődik fel a kérdés, mi célja és értelme van akkor a titkok létrehozásának?
A válasz végtelen egyszerű. A titkok arra valók, hogy a tömegeket megtévesztve, olyan dolgokat valósítsanak meg a társadalmakban, amilyeneket az adott társadalmak elítélnek, nem akarnak, vagy el sem tűrnének.
Az a néhány politikus, aki tagadott befolyás alatt, népellenes dolgokat tesz, a népének állítólagos megbízásából, teljesen cselekvőképtelen, béna kacsa lenne, ha a nép mögötte nem állna. Ahhoz, hogy a nép bizalmát, és megbízását elnyerje, olyan politikát kell ígérnie, ami az adott társadalomnak jó és fontos, ami az ország felemelkedését, de legalább meglévő életszínvonalát garantálhatja.
Ezt a politikusok legnagyobb része tudja, és vagy őszintén, vagy hazug módon hirdeti, a hatalom megszerzéséig. Hogy az után mi lesz, az mindig az adott politikus gerincességének függvénye.
Nézzünk szét a magunk háza táján.
Amikor Kádárt megbuktatták, nem azzal tették, hogy nyilvánosságra hozták a társadalom ellen elkövetett bűneit, felszámolták a szocialista holdudvart, és tiszta helyzetben, új, alkalmas vezetőket választottak volna. Dehogy! Azzal etették a népet, hogy a szocializmus, akadálya az életszínvonal emelésének, és majd, az eddig hamisan ostorozott kapitalizmus teremti meg az arany életet.
Hogy ez mekkora hazugság volt, azt mára már mindenki tudja. A vezetők akkor is tudták, sőt azt is, hogy koránt sem áll szándékukban az ország felvirágoztatása. Ez azonban akkor, súlyos titok volt.
A titok nem azért titok, hogy meg ne tudják, hanem azért, hogy ne lehessen nyílt közbeszéd tárgya, és a titkolt dolgokért, senkinek ne kelljen felelősséget vállalnia. Amikor egy-egy frekventált politikust, esetleg kérdőre vontak viselt dolgaiért, akkor az ügy iratai, azonnal titkossá váltak. Mivel a titkos anyagokat bizonyítékként nem lehet felhasználni, bizonyíték hiányában, a vádakat rendre elejtették. Nincs olyan korlátolt ember, aki ne tudná, mi zajlott, és zajlik a háttérben. Egy épp eszű, függetlenül döntő bíró, amint a titkosítás szóba került, azonnal, teljesen bizonyítottnak vehette volna, a felmerült összes vádpontokat.
Nem ezt tette, mert ha így tesz, ki volna ma szabad lábon a kerekasztal lovagjai közül és hogyan lehetett volna az országot, egy forintért eladott gyárakkal, ilyen gusztustalanul kirabolni. A titkosítás, a nép hülyítése, a gonosz táptalaja, mégis létezik. Létezik, mert ma, a világ jelentős részét, a gonosz tartja kézben, és ameddig titkok léteznek, ez meg sem változik.
Ha kicsit kitekintünk, mindenütt ezt látjuk. Ki tudná maradéktalanul, jó lelkiismerettel évezni a fejlett (szerintem inkább romlott) országok magasabb életszínvonalát, ha tudná, hogy ez, csak milliók nyomorban tartásával valósulhat meg. Ezekben az országokban, nem az emberek, csak a vezetők romlottak, és módszeres titkolózásukkal, eddig képesek voltak megőrizni, az emberek bizalmát. Ha nem lennének titkok, ki bízna meg egy olyan kormányban, akiről tudja, és a kormány be is vallja, hogy piti politikai érdekeiért, ezreket gyilkol meg a választóiból, és ezt terrorizmusnak álcázza. Mindenki tudja, de a kormány tagadja, ezzel fenntartja a tévhitet, és milliók meg nem érdemelt bizalmát.
Ezért tartom a titkokat, a világ megrontóinak, és ezért szilárd meggyőződésem, hogy titkok nélkül, igen is lehet élni, ember módjára, becsületesen, és tervezhetően.
Béla László
