Ez a harc lesz a végső…
Ahogyan azt, a világ pusztítására létrejött internacionalizmus himnusza is mondja.
Most, amikor a kommunista hatalom visszaszorult, és a kapitalista világrend is minden eresztékében recseg, azt hihetnők, hogy vége a harcnak. Gondolhatnánk, hogy hátradőlhetünk, és élvezhetjük az életet, ami amúgy sem túl hosszú, szeretetben, békében és boldogságban. Nem árt tudnunk, hogy bármiféle „izmus”, legyen az vallási, politikai, vagy gazdasági jellegű, az emberiség megosztásának céljával születik. Azokat az igazságtalanságokat hivatott elfedni, amit a gonoszság, irigység, kapzsiság, az emberek között generál. Ideológiákkal próbálja megindokolni mindazt, ami ellen az átlagember igazságérzete tiltakozik. Ezeknek ez „izmusoknak” ezen kívül semmi értelme és célja nincsen. Egyik sem hozza meg a békét, az emberek jólétét, az igazságot, általános elfogadást és szeretetet.
Azt hihetnők, hogy lezajlott a gonosz támadása ezekkel a fejezetekkel, de nem. A gonosz, kiépítette befolyását több mint a világ felére. Naivitás lenne azt hinni, hogy ezt a pozícióját önmagától fogja feladni. Minden törekvése egy új háború, egy harmadik világégés kirobbantása, melyben elpusztíthatja a békességre törekvőket, és állandósíthatja, véglegesítheti a földön az ellenségességet. Megfélemlítheti mindazokat, aki ezt a pusztítást túlélték, hogy soha többé, senkinek eszébe ne jusson az Isteni igazságot keresni.
Iszonyú célkitűzések ezek, melyek nagy kihívást jelentenek az embereknek.
Most fog eldőlni, ki él a szeretet alapelvárásai szerint, és ki az, aki a pillanatnyi előnyökért, élelemért, vagy akár az életének megőrzéséért, hajlandó a gonosz támogatására.
Egyetlen eredményes fegyver a gonosz elleni harcban a szeretet. Az a szeretet, ami nem ismeri a haragot, nem ismeri a bosszút, nem ismeri az irigységet, de mindenben hajlandó támogatni a rászorultakat, enni ad az éhezőnek, ruhát a mezítelennek, vizet a szomjazónak.
Ezzel a szeretettel lehet túlélni, a gonosz utolsó támadását, ami minden eddigi képzeletet felülmúl. Igazi próbatétel lesz mindazoknak, akik nem kerültek még a gonosz hálójába, és azoknak is, akiket a gonoszság már magával sodort.
Akinek az események láttán kinyílik a zsebében a bicska, elbukott a megmérettetésen. Aki meg tudja őrizni a szeretetét, az átment a vizsgán. Aki a gonosz kiszolgálójaként vesz részt a gyötrésben, átlátva a cselekedeteinek helytelenségét, hátat fordíthat a gonosznak, és csatlakozhat, most utoljára, a békességre törekvőkhöz.
Hírek jönnek, egy bizonyos nagy figyelmeztetésről. Ezt látványos csillagászati, és geológiai paradoxonok jelzik majd. Mindezek közepette, mit egy halál-élmény alatt, mindenki meglátja valamennyi cselekedetét, és objektíven értékelni képes azok helyes, vagy helytelen voltát. Mindenki az itt megvont mérleg alapján döntheti el, melyik oldalra áll.
Ezt követi, a hírek szerint, egy ismételt csillagászati változás, ami emberi, tudati, biológiai változásokat is eredményez. Ezt a folyamatot, a hírek szerint, jóindulatú idegen civilizációk, közhasznú szóval élve, Isten angyalai támogatják és felügyelik. Ezek gondoskodnak arról, hogy a szeretet talaján álló emberek, a változásoknak a biológiai élettel összeegyeztethetetlen idejére, ezeket az embereket, a földről eltávolítsák, majd az események lezajlását követően visszatelepítsék. A gonoszságban, a gonosz kiszolgálásában megátalkodott haszonlesők, befejezik földi biológiai létezésüket, és következő alkalommal, egy más bolygón, akár a földi kőkorszaknak megfelelő fejlettségi szinten folytathatják tapasztalatszerzésüket.
Ettől kezdve a földön nem lesz gonoszság. Nem lesznek titkok, mert nem is lehetnek. A visszakapott telepatikus képességeink okán, minden ember gondolatvilága, nyitott könyv lesz, bármelyik másik ember számára. Nem lesz önzés, harácsolás, emberi hatalom, csak hit, szeretet, jólét, és egyenlőség.
Mi emberek, mint földi civilizáció, több tízezer éve szenvedünk a tapasztalatok megszerzésében, sok-sok egymás után végigélt élet alatt. Akinek sikerült megtanulnia, hogy csak a szeretet jelentheti a fenntartható világot, igazán megérdemli már a nyugalmat, de ezt a végső harcot, a bizonytalankodók érdekében, sajnos még át kell élnünk.
Béla László
