Sokan korholják a magyarokat
Bizony, sokan kárhoztatnak bennünket. Szemünkre vetik, hogy eltűrjük, mint sajátítják ki országunkat arra érdemtelen emberek.
Ez nem a magyarok bűne!
A magyarok alaptermészete a tisztelet mások iránt, a vendégszeretet, az önzetlenség, a múlt, és a tudás tisztelete. Hiába próbálják, év ezrede belesulykolni a fejekbe, hogy mi, eredendően egymás, és mindenki más ellenségei vagyunk, ez akkor is hazugság marad, ha bármilyen fórumon, akárhányszor mondják is el.
Sokan tudják, és hirdetik is, hogy a magyaroknak Isten, feladatává tette a példamutatást. Ez szerint, a magyaroknak kell a világon először megalkotni, pontosabban, megalkotni, illetve visszaállítani, az igazságon és szereteten alapuló társadalmat. Az ókorban ezt meg is tették. Békés, hódításoktól, gyarmatosítástól mentes birodalmakat alkottak, melyekhez az összetevő törzsek, csoportok, nemzetek, önszántukból, szabad akaratukból csatlakoztak. Ettől voltak ezek a birodalmak olyan erősek, a harcosok olyan hősök, hogy minden külső támadásra, megfelelően frappáns választ tudtak adni. Ez így volt, akár a Pártus, akár az Avar vagy a Hun közösség, akár Magyarország polgárai voltak is. Alapból, a polgári élet szereplői, iparosok, pásztorok, földművesek, de szükség esetén, a hazát és a választott fejedelmet, utolsó csepp vérükig, önszántukból védelmező, intelligens, és elszánt harcosok. Nem ismerték a meghátrálás lehetőségét. Győzni, vagy meghalni, ahogy Spárta polgárairól tanítják, és amit a magyarokkal kapcsolatban, ezer éve nem szabad említeni.
Sokat írtam már arról, milyen indíttatásúak voltak azok a hadjáratok, amiket a mai történetírás, a valóságot elferdítve, a magyarok rabló hadjáratainak próbál beállítani. Ezeknek is, részben az Avar kincsek visszaszerzése, részben, a békességre törekvés vetett véget. A magyarok ereje, harcban megtörhetetlen volt. Ezt utoljára Árpád, a 907-es pozsonyi csatában, az ránk támadó ellenség vérével írta a magyar földre. Ekkor jöttek rá ellenségeink, hogy a magyarok fölött, uralmat, csak belső árulással tudnak kialakítani és fenntartani.
Ez az árulás, vérrel, erőszakkal, történelemhamisítással és testvérgyilkossággal kezdődött, és azóta sem ért véget. Hunyadi Mátyásnak, Horthy Miklósnak, sikerült egy-egy időre megszakítani, de az ármány, a tisztességtelenség, mindkét történelmi korszakot lezárttá, folytathatatlanná tette.
Az elmúlt ezer év volt a magyarság büntetése Istentől, az árulás elfogadásáért, az igaz Istentől való elfordulásért. Ezt a büntetést becsülettel kitöltöttük. Az óta uralkodik rajtunk a gonosz, gyötör az önzés, börtönőrünk az ego, és a pénz.
Most, a szabadulás óráiban, fel kell éledjen a szeretet, az egymásért való önzetlen kiállás, a viszont-elvárások nélküli segítség a magyarságban.
Isten, kiveszi ellenségeink kezéből a pénzt. A hamis pénzen alapuló hatalmak, ahogy a pénzek is, semmivé válnak. A világ átrendeződik. Nehéz idők lesznek, melyeket csak önzetlenséggel, szeretettel lehet majd túlélni. A régi világ összeomlása, és az új, becsületes világ kialakulása között, nagy hiányokat látnak azok, akiket a cselekvőképes környezetük, szeretetből önzetlenül nem támogat.
Amikor semmit nem lehet pénzért megvenni, a pénzemberek mérhetetlen kicsik lesznek. Sokan, mint manapság a reménytelen helyzetbe kényszerített magyarok, önként menekülnek el az életből, sokakat a becsületesek megbocsátása, szeretete, és önzetlen támogatása fog megmenteni.
„Jótett helyébe jót várj” mondja a magyar népmese. Ez csak a magyarokra igaz. Az új világban, nekünk kell figyelni, hogy akit megmentettünk, ne válhasson ismét veszélyes ellenséggé. Remélhetőleg sikeresek leszünk ebben, és minden becsületes törekvésünkben.
Béla László
http://video.xfree.hu/?n=szuromieszt er|6ec08f2f57e2528103b6a7fc53a7b855
http://video.xfree.hu/?n=
http://video.xfree.hu/?n=
