Hogyan volt lehetséges?
Elképesztő, az a pusztítás, amit hazánkban, az elmúlt 20 évben a pusztítók keresztülvittek. A kamu államadósság többszöröse sem elég arra, hogy az okozott károkat elhárítsuk. Elképesztő, hogy ennek ellenére még nekünk kéne fizetnünk. Trianon nem volt elég! A pusztítónak, minden kevés.
Szembekerültem a pusztítás valóságával. Láttam a gépeiktől kirabolt üzemeket,
a hasznos termelés helyett, homoktárolásra használt csarnokokat, a semmivé tett csepeli acélgyártás helyét, a volt kovácsoló üzemeket, a motorkerékpár, és varrógépgyár maradványait. Lehangoló, demoralizáló látvány volt.
Mindeközben azon tűnődtem, mi vezethetett oda, hogy ez, az értelmes magyar nép, a sok szorgalmas képzett magyar ipari munkás, eltűrte, hogy ilyen galádul kifosszák. Nem jobb a helyzet a bábolnai, nádudvari, vagy egyéb mezőgazdasági központokkal sem. Attila meggyilkolását követően eshetett át ez a nép, hasonló pusztításon. Elözönlötték és kirabolták a pusztítók, az önazonosságában megrendült birodalmat. Sok idő kellett ahhoz, hogy az emberek, tudatukra ébredve, visszaszerezzék elrabolt javaik jelentősebb részét.
Ezt is ellenünk fordították, némi történelemhamisítással, kalandozó rabló hadjáratokként feltüntetve, a „barbár” magyarok reakcióját. Nem az volt.
Nézzük a közelmúltat, hogyan is történhetett?
Hosszú, kitartó aknamunka előzte meg, a robbanásszerű kirablást. Számtalan dezinformáció közepette altatták el a kifosztott magyarság éberségét. Belső árulók sokasága épült be észrevétlenül az intézmények vezetésébe. A szovjet birodalom által stabilizált legfelsőbb vezetés, a hidegháború korszakában, az ország, ezzel a szocialista blokk, maximális életképességének kialakításában és fenntartásában volt érdekelt. Mindezt, jó politikával, a szabadság látszatának megőrzésével kellett volna végrehajtani, de Rákosival elszaladt a ló. Terrorja, a hatalom számára is elfogadhatatlan volt. Ha simán lecserélik, az iránytévesztést mutatott volna a hatalomban, a leigázott népek számára. Bizalomvesztést, a hatalom mindenhatóságának megkérdőjelezését eredményezte volna, és még nem volt kellő számú áruló beépítve a sorok közé, hogy ezt a helyzetet kezelni tudja. Egyszerűbb volt, egy szikrát csiholni az elégedetlenségben, felháborodottságban, és megteremteni a spontán kirobbant forradalom tárgyi feltételeit. 56, egyben arra is alkalmas volt, hogy feltárja, a nemzetért tenni akaró, és képes emberek rétegét, hogy a véres leverést követően, akadálytalanul kivégezhessék, ellehetetlenítsék, tönkretegyék őket.
Ezt követte, a több mint négy évtizedes előkészítő munka. A pusztítók, fokozatosan és észrevétlenül, leginkább jóindulatot és szakértelmet mutatva épültek be minden vezető beosztásba. Mondvacsinált indokokkal távolították el a magyar vezetőket. Fajtájukra jellemző összetartásuk, erőszakosságuk, és gátlástalanságuk, könnyedén törte le a magyarok konfliktuskerülő, békés természetét. Pusztításukat, csak a legfelsőbb vezetés szándéka, katonai ereje, és túlélési igénye akadályozta. Ezt kellett megtörnie, a „rendszerváltásnak”.
Amikor a kommunista magyar vezetést életben tartó szovjethatalom visszavonult, a korábban beépült, áruló gazdasági vezetők, tönkretették az üzemeket. Aki nem vállalkozott a gazdasági gyilkosságra, azt kicserélték.(Bajnaira) Elriasztva a megrendelőket, ellehetetlenítették a termelést, fenntarthatatlanná tették az üzemeket. Mindehhez azt a mesét fűzték, hogy az állam „rossz gazda”. A magyar termelés, és kereskedelem ellehetetlenítését, messzemenően támogatták, a külföldi partnereknél befurakodott, ottani pusztítók. Csodálatos összhangban támadták meg a libatömés, vagy a tolltermelés több száz éves gyakorlatát. Elmondhatatlan és felsorolhatatlan azoknak az ellenséges gazdasági lépéseknek, merényleteknek a sora, amit a teljes tönkretételig a bel, és külföldi pusztítók véghezvittek.
Mindezt, a kisemmizett magyarság cselekvőképtelenül szenvedte végig. Az egyszerű munkásnak, tudomásul kellett venni, hogy bezárják az üzemét, mert „gazdaságtalan”. Akik tehettek volna ellene, azok beszervezett, vagy kényszerhelyzetbe hozott emberek voltak. Akinek eszébe jutott, hogy a „rossz gazda” állam, felelős embereit kéne elküldeni, és alkalmasokkal felváltani, azt cselekvőképtelenné tették.
Mára, sokan zuhantak emiatt apátiába. Úgy hiszik, lehetetlen a folyamatokat megfordítani. Azt hiszik, a pusztítók akkora hatalommal bírnak, ami ellen semmit sem tehet az emberiség. Ez tévedés. Ez a hatalom, épp olyan virtuális, mint a pénz, amivel zsarolják a világot. A magyarság összefogása is elég ahhoz, hogy erről a földről eltávolíthassuk a pusztítás hatását. Ehhez hozzájárul az a szerencsés fejlemény, hogy a pusztítás érdekében létrehozott válságuk, kicsúszott a kezükből. Számukra ellenőrizhetetlenné vált. A kapzsiság elnyerte jutalmát. Gazdasági elemzők szerint néhány hónap kell, hogy összeomoljon az erőszakkal fenntartott pénzvilág, elértéktelenedjen minden pénz, amit ebbe a rendszerbe be tudtak integrálni. Érdemes vigyázni a forintunkra. Még jól jöhet.
A pusztító folyamatokat épp a segítségével fordíthatjuk vissza, csak azt kell megakadályozni, hogy külföldre kerüljön. Olyan kormány kell, aki nem az IMF, és az EU vazallusa, nem a NATO kiszolgálója, hanem a nemzet fennmaradásában érdekelt magyar csapat. Van ilyen is, és nem fasiszta, nem antiszemita, csak racionális, következetes és őszinte. Sokan hiszik azt, hogy aki politikába keveredik, az tisztességes ember nem lehet. Ez is csak rész-igazság.
Akit a mai politika beemel a soraiba, arra igaz. Aki viszont, a maga erejéből és tisztességéből, a magyarok támogatásával ékelődik be a pusztítók közé, az lehet nagyon becsületes, jó szándékú, sőt alkalmas is. Kevesebb megtévesztés elfogadásával, feléjük kinyilvánított nagyobb bizalommal, már ma sem itt tartanánk. Éljük túl a vészterhes időket, kezdjünk el bízni egymásban, és megfordíthatjuk a pusztítást. Sok lehetőségünk van ehhez, amiről most nem írhatok, de ezekhez magyar függetlenségre, társadalombarát vezetésre van szükség.
Béla László
