Már levették.
Talán, csak néhány órán át volt fent a Kuruc.info hírportálon egy nem mindennapi video. Volt „szerencsém” megnézni. Ezen a videon, egy magyarul beszélő, embernek látszó kan, mesélt arról, miként közösült a nyílt terepen, egy hozzá méltóan gátlástalan szukával, a, még ilyen szintre talán nem süllyedt, nézőközönség szeme láttára. Bevett szokásom, hogy a különösen irritáló témák híranyagát mellékelem a véleményemhez, nehogy bárki is azt higgye, hogy amit leírok, mindössze szárnyaló fantáziám terméke. Ezért kerestem az említett videót, de hiába. Hogy miért vették le, annak több oka is lehet. Ha még él, hatályban van, a közszeméremsértés, közbotrányokozás büntetőjogi kategóriája, akkor talán azért, mert a video, mint önként tett beismerő vallomás alapján, az elkövető letartóztatható és büntethető, amit a szerkesztőség sem akart felvállalni.
Az sem zárható ki, hogy a szerkesztőségben is olyan undort váltott ki ez a magatartás, hogy reklámozását, utólag károsnak ítélték.
Nem az a baj, hogy felkerült. Nem is az, hogy levették. A baj, hogy egyáltalán Magyarországon, magyar földön ilyen megtörténhet. Az a destruktív csoport, aki Magyarországon támogatja az ilyen rendezvényeket, lehet, hogy ennek a magatartásnak is megalkotta már a helyét, mint a lopásnak, a megélhetési bűnözés, nyelvújító szóalkotásában.
Az a baj, hogy erőtlen a társadalom, az ilyen támadások visszaverésében. Az a baj, hogy nem jelenik meg, egy áttörhetetlen tiltakozás, az ilyen, és hasonló, destruktív rendezvények betiltásáért. Az a baj, hogy a - még egészséges – fiataljaink is bekeverednek a buli kedvéért, ebbe a posványba, és az ott látott példákat, akár követhetőnek, elfogadhatónak ítélik.
Erőt kell vennünk magunkon. Ki kell állnunk a fiataljainkért. Osztatlan társadalmi összefogással, fel kell oszlatni, a közügyek gyakorlásától el kell tiltani azokat a testületeket, amelyek ilyen destruktivitást tudomásul vesznek, engedélyeznek, vagy hallgatólag támogatnak. Nem gondoskodnak az adott rendezvényen a törvényes rend fenntartásáról, amivel önmaguk is, mulasztásos törvénysértésükkel, bűnpártolást követnek el. Feljelentést kell tenni, azoknak a szemtanúknak, akik ilyet látnak, ismeretlen tettes ellen, hogy következménye legyen a bűnpártolásnak.
Nem lehetünk mindenben, és mindenkor következmények nélküli ország.
Belső ellenségeink, ezt szemtelenül kihasználják. Ha akadálytalanul kilophatják a szemünket, ezen felbátorodva, akadálytalanul rombolhatják erkölcsünket, és ezt oda vezetne, hogy végül bármit megtehetnek.
Meg kell állítani a pusztítást!
Tudom, a bedőlő hiteleknek, a munkahelyek elvesztésének, az életlehetőségek szándékos felszámolásának korában, nem ez a legfőbb gond, de ha ezt is tudomásul vesszük, hogyan is állíthatnánk meg, a „jelentősebb” pusztításokat.
Az, az érzésem, hogy egyáltalán nem jelentéktelen kérdés, a fiataljaink személyiségének egészséges fejlődése. Ezt még a liberális törvények sem merik kihagyni a védendő dolgok közül, de csak ott szereznek érvényt ennek a törvénynek, ahol az éppen általuk elszegényített, ellehetetlenített szülők, nem képesek megfelelően ellátni gyermekeiket. A szigetfesztivál, a ratyibanzáj, és hasonló destruktív, közerkölcs elleni bűncselekmények, mintha meg sem történnének.
Itt is meg lehet kezdeni, a puszítás tobzódásának felszámolását.
Béla László
