Észrevétlen? Változások.
A „rendszerváltás” címén, sok minden történt. Akkor örültünk és ürülhettünk neki. Hittük és hihettük, hogy véget ért a szovjet gyarmati sors, és végre, a magyarság, a képességének, képzettségének, és szorgalmának megfelelő szinten élhet. Örültünk a kábításnak, hogy „végre” tőke áramlik az országba, gondoltuk, fejlődni fognak üzemeinkben a technológiák, emberibbek lesznek a munkakörülményeink, jobb a fizetésünk. Azt álmunkba sem gondoltuk, hogy eltűnik a nemzeti vagyon, minden munkahely, közben, egekbe emelkedik az államadósság, és egy szűk réteg magánvagyonná alakítja azt, amit a magyar nép 1945 és 1989 között létrehozott. Nem gondoltuk, hogy a „befektető” vállalatok ilyen gusztustalanul elszemtelenednek, és ezt a „Magyar Kormány” ilyen szemellenzősen támogatja. Megdöbbentő volt, hogy a francia tulajdonos megalkotta Magyarországon, a világ legdrágább autópályáját. És sok mindent nem gondoltunk, de már látjuk. Égető problémákat zúdítottak ránk, amelyek teljesen elfedik az „apró” dolgokat. Örültünk, hogy az egyházak visszakapták szerepüket az oktatásban. Reméltük, hogy ez, némi féket jelent, az erkölcs pusztításában, és nem gondoltunk semmi erőszakra. Az egyház, nem hazudtolja meg önmagát. Ha nincs keresztes háború, inkvizíció, talál más módot az erőszak érvényesítésére. Egy ismerősöm gyermeke, olyan állami iskolába jár, amit az egyház vett át. Mára születtek feltételek az iskola látogatásához. Az első feltétel, hogy a tanuló meg legyen keresztelve. Ez rendben is lenne, csakhogy, csak azoknak a szülőknek a gyermekeit hajlandók megkeresztelni, akik házasságban élnek, és egyházi esküvőjük volt. Ha ezt a feltételt valahogy teljesítik, azt is elvárják, hogy a szülők, minden vasárnap templomba járjanak…
Ez persze nem erőszak. El lehet vinni a gyermeket más iskolába, -ha még van –
és ha nincs, lehet pályát módosítani, derékba törni egy fiatal életpályát, meg sok mindent lehet, sajnos.
Nagyon elég már, az ilyen, és hasonló „szabadságból”, a munkanélküliségből,
a kolduskenyérből, a megaláztatásból. Épp időben omlanak össze, az efféle hatalmi rendszerek, és nem is kell sokat tennünk azért, hogy végre, érvényesüljön az emberek közakarata a kormányzásban. Egységet kell teremtenünk, és meg kell mutatnunk, ki ebben az országban a kétharmad.
Béla László
