Kétélű a kérdés

   Érdemes elgondolkodni Cgitár honfitársunk javaslatán.  Noha általában, a ha kezdetű mondatok lényege nehezen realizálható, a gondolkodás, soha sem felesleges.

   Ha, a sokaság erejével, tekintélyével és tagadhatatlanul jelentős hatalmával védenénk honfitársainkat a méltánytalan bánásmódtól, az sokféle módon változtatná meg a helyzetet, sok más irányba vinné el a lehetőségeket.

Néhány megközelítés.

Ha megismerve a kérdéses helyet és időpontot, mondjuk, nagy sokaságnak támadna ott intéznivalója, és parkoló járműveikkel minden létező helyet elállnának a közelben, és minden talpalatnyi helyen, valaki épp egy megbeszélt találkozóra várná a másik felet, ez ugyan érdekes helyzet lenne, de nagy szervezést, és sok időáldozatot követelne.

   Kétségtelen, hogy ha a bűnöző végrehajtóknak jelentős tömegen kellene átfűzni magukat, mire a helyszínt egyáltalában megközelíthetik, más lenne a hangvétel a megtámadottakkal szemben.

  Azt is tudnunk kell, hogy becsületes magyar, nem megy el végrehajtónak.

A másfajták, akik ebben lelik örömüket, a hatalom által támogatottnak tudják magukat, és ehhez szabják a viselkedésüket is. Néhány szóváltást követően, olyan lincshangulat alakulhatna ki, hogy a védelmükre kivonuló karhatalomnak kellene beavatkozni. Mit tehet ilyenkor egy rendőr? Vannak ugyan tapasztalataink 2006-ból, és máskorról is, de sokról megállapították már a jogszerűtlenséget a hatóság részéről. Tudtommal nincs ma Magyarországon olyan lakókörzet, ahol magyar állampolgár jogszerűen nem várakozhat. Ha távozásra szólítják fel, jogkövető módon, két lépéssel odébb áll. Ha mindenki ezt teszi, mindenki eleget tett a felszólításnak, de valójában semmi sem változik, csak az egyes emberek helye. Bármilyen véresszájú is a kivezényelt végrehajtó, saját, jól felfogott érdekében, testi épségének védelmében, nem fog befurakodni a tömegbe. Kiváltképp nem, az őt védelmezni szándékozó rendőr, vagy inkálos, „vendégszereplő”, mint a szigetfesztiválon. Az a karhatalmista, aki olyan sötét, hogy egy zárt tömegbe befúrja magát, esetleg ott fegyverhez nyúl, és lő, aláírta a halálos ítéletét, mert foggal-körömmel tépnék szét, vagy saját fegyverével lőnék agyon. Ilyen hülye ember, nem létezik. Az életösztön, mindenkiben erősebb a kapott parancs teljesítésének szándékánál.

  Nem maradna más, mint a tömeg feloszlatása, illetve az ezzel szemben tanúsított polgári engedetlenség, ami egy jogi kötélhúzás.

   Pattanásig feszült helyzetek alakulnának ki. Ezekben, előbb-utóbb, valakiben elszakadna a cérna, és erőszakba csapna át a támadás, vagy a védelem.

  Ezek erre törekszenek! Addig gyötörni a magyarokat, ameddig elfogy a türelem, és akkor Afganisztánná, Libiává vagy Palesztínává változtathatják hazánkat, szerintük joggal.

    A magyarságtól, idegen a rosszindulatú, haszonszerzésből elkövetett erőszak.

Soha nem folytattunk hódító háborúkat. A magyar igazgatású területekhez, minden csoport, a saját szándéka szerint csatlakozott, mert igazságos, becsületes, élhető helyzetre vágyott, és ezt ítt vélte megtalálni.

  Most, fellazította társadalmunkat, egy beszivárgott, és hatalomhoz jutott csoport. Ahogyan egy élő szervezet sem spontán égéssel reagál egy fertőzésre, hanem sejtenként különíti el a fertőző gócokat, nekünk is ezt a megoldást kell választanunk. Azt kell elérnünk, hogy a rossz szándékúak körül elfogyjon a levegő, beszűküljön a tér. Ha ebben, választott vezetőink nem segítenek, hanem éppen akadályoznak, akkor rosszul választottunk. Ezt a hibát kell korrigálni.

 Nem beszállni az erőszak hintájába, hanem jogfosztottá tenni, keményen, és látványosan kirekeszteni az erőszakot az életünkből.

     Ez a Magyarság feladata a világban, a mai átalakulásokban, az Isteni tervekben. Döntéseinket ennek mentén kell meghoznunk, és végrehajtanunk.

Megkapjuk hozzá a segítséget, most, és mindörökké, ha mi is akarjuk.

Béla László