Le a vasfüggönnyel!
Vége az előadásnak! A finálé senkit nem érdekel. Nem igényeljük, hogy ennek a gyalázatos komédiának a szereplői meghajoljanak. Az sem érdekel, hogyan verik egymás hátsóján a párnát a pufogós pálcával. Kamu az egész. Most éppen kétharmados kamu. A vasfüggöny védelmében legalább élni lehetett. Nem voltak arcátlan kormányok, hazug befektetők, akik 1 Ft-ért megveszik a gyárakat, hogy azután bezárják, felrobbantsák és a benne dolgozókat utcára tegyék.
Amióta a vasfüggönyt felhúztuk, a tönk szélére kerültünk. Nem kell a magyarság szorgalma, tudása, becsülete, csak a tetves pénz.
Az lenne az Isten?
Véletlenül sem! A magyarságnak más Istene van, és ez az Isten, soha sem hagyja magára a becsületes magyart.
Le kell engedni a vasfüggönyt!
Ki kell lépni a kapitalista unióból, el kell kergetni az élősködőket, és ragyogó, boldog élet lesz az országban. Magyar kormány kell, faji irányultság nélkül.
1944-45-ben, hazánk romokban hevert. Lerohanták, szétlőtték kifosztották ellenségeink. Gyáraink egy részét a németek, más részét az oroszok szerelték le.
Éppúgy alig volt valamink, mint ma. Ennek ellenére a szorgalmas és találékony magyarság, olyan gazdaságot épített ki, aminek lerombolását a globalisták elsődleges feladatnak tartották. Azt hiszik, megoldották.
Egy frászt! A magyarság genetikáját semmilyen népkeveréssel nem tudták megtörni. Ha elzárjuk a közügyektől az árulóinkat, akik szabad utat adtak, és adnak a fosztogatóknak, adottságaink, fényes jövőt teremtenek számunkra.
Ha ezt szeretnénk, akkor le a vasfüggönnyel. Ehhez nem harc kell, csak magyar döntés, hazafi gondolkodás, és egységes fellépés.
Béla László
