Folyik az ellehetetlenítés.
Az EU. nem tagadja meg önmagát. Azt a káoszt, amit Magyarországon, a rendőrség feladatának korlátozásával megteremtett, létrehozva ezzel a multikulturális devianciát, minden, magyarlakta területre ki akarja terjeszteni, és a hallható hírek szerint ki is terjeszti, mindaddig, amíg erre a lehetősége meg lesz. A gonoszság, nem ismer határokat, nincs önmérséklete, sem józan ítélőképessége.
Ma Magyarországon, a rendőrségnek, a rend fenntartására irányuló feladatait, illetve azok megoldását, szinte egészen ellehetetlenítik. Tevékenységét, az egyébként becsületesen élő állampolgároktól, büntetések útján történő pénzbehajtásra, és a lakossági elégedetlenség megnyilvánulásainak erőszakos megfékezésére, a jogkövető állampolgárok megfélemlítésére korlátozzák.
Ez nem fikció! Ez vélemény! (ami sajnálatos tényekből következik)
Egy, konkrét eset, amit a napokban ismertem meg, a napnál világosabban igazolja ezt a megállapítást. Ózd egyik külvárosában él egy család. A családfő fehér, az asszony a kisebbségből való. Ezzel együtt, vagy ennek ellenére, becsületesen élnek, minden devianciától mentesen. A férj alkalmi munkákból tartja el, és tiszteletre méltóan taníttatja gyermekeiket, az asszony, a nagyon szerény gazdasági keretek között, a civilizált életnek megfelelve tartja össze, és látja el a családot.
Történt, hogy a legidősebb, középiskolás gyermek mobiltelefonját, két kisebbségi osztálytárs elrabolta. A gyermek, a történteket jelentette az iskola igazgatójának. Az igazgató értesítette a rendőrséget. A rendőrség megtalálta, és visszaszolgáltatta a telefont, és az elkövetők ellen, a rablás, mint hivatalból üldözendő bűncselekmény miatt, hivatalból eljárást indított.
Ez eddig megfelel a jogállami eljárásnak. A baj ezt követően hatalmasodott el.
Mindkét elkövető családja, darázsként vetette rá magát a sértett családjára.
Fenyegetően behatoltak a sértett család házába. Az asszonyt, noha fajtársuk, életveszélyesen megfenyegették. Közölték vele, hogy megölik, és a gyermekeit is kiirtják, ha vissza nem vonja a feljelentését. A megfenyegetett család, azóta életveszélyben, rettegve él.
Az asszony, ebben a helyzetben, nem tehetett mást, mint a rendőrség védelmét kérte. Telefonon, azzal igazították el, hogy másnap tegyen feljelentést, és majd az után foglalkoznak a kérdéssel. Igen! De közben még van egy éjszaka.
A családfő messze dolgozik, az asszony és a gyermekek, képtelenek bármilyen önvédelemre. Szerencsére az éjszaka, különös esemény nélkül telt el. Ha nem tudnánk, hogy kiskorú (még nem büntethető) kisebbségiek, a közelmúltban szórakozásból vertek agyon, egy idős magyar asszonyt, a dolog, talán szót sem érdemelne. Az efféle fenyegetéseket, akár nagyszájúságnak is betudhatnánk, de Szögi Lajos tanár úr, és az ezt követő hasonló esetek óta, ez vétkes gondatlanság lenne. Minden fenyegetést, zsarolást, rablást, bántalmazást és gyilkosságot komolyan kell venni. Meg kéne előzni, vagy ha már megtörtént, példásan meg kell büntetni. Ennek, ma nyomait sem látni.
Hogyan süllyedhettek idáig a dolgok?
A multikulturális deviancia, világszerte tombol, amit a liberális befolyás alatt álló kormányok, legtöbb helyen eltűrnek, sőt támogatnak. Ez a cionista geocidiumnak, ma a világban legelterjedtebb, és leg eredményesebb módja.
Nem kell hozzá direkt, cionista részvétel, kontraholokauszt, vagy más látható erőszak. Elegendő a védekezőket rasszizmussal megvádolni, a törvényeket megfelelően felpuhítani, és a megfelelő kultúrával nem rendelkező kisebbségek, felhatalmazva hajtják végre, a liberális indíttatású geocídiumot. Régi magyar mondás szerint: „Adj a tótnak szállást, kiver a házadból”
Nincs egy visszatartó erő, ami a rendet megőrizhetné. Nincs egy törvény, aminek alapján, a szándékos, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság elkövetőjét, 24 órán belül felakasztanák, korra, nemre, fajtára való tekintet nélkül. Európa, fujogva köpköd Iránra, mert képesek voltak mobildarura felakasztani az erőszaktevő lator bűnözőt. Mindemellett, elhallgatják, hogy Iránban, évek telnek el, egyetlen életellenes bűncselekmény nélkül.
Ott, nem működik semmilyen indíttatású geocídium.
Hogy lehet akkor Magyarországon?
A válaszért, csak végig kell követni az eseményeket.
Amikor a liberális pusztítókról lekerült a keleti erkölcs (szovjet fegyelem) fékje, első dolguk volt, a halálbüntetés eltörlése. Ezt követte a Magyar Néphadsereg felszámolása, a hazai véderő, a Magyar Honvédség, minimális zsoldossereggé zsugorítása. Utána már csak a rendőri jelenlétet kellett „takarékossági” megfontolásból megszűntetni a kistelepüléseken, a szolgálatot teljesítő rendőrök felhatalmazását megfelelően korlátozni, hogy elszabaduljon a pokol.
Ma, a jogkövető magyaroknak, rettegésben kell élni. Csak az ő ujjaikat lehet „hivatalos eljárásban” eltördelni, gumilövedékkel a szemüket kilőni, törvénytelenül letartóztatni. Ha egy rendőr, egy deviánsan viselkedő kisebbségi állampolgárra csúnyán néz, netán meg merészeli ragadni, hogy megállítsa a garázdaságban, minimum elbocsátásra, rosszabb esetben felelősségre vonásra,
rasszista vádakra kell számítania.
Ezt a rendet akarják eszkalálni, minden magyarlakta területre. Most az erdélyi falvakból vonják ki a rendőröket, de ugyanez várható Kárpátalján, a dél-vidéken, vagy a felvidéken. Nálunk, magyaroknál fokozottan, de mindenhol a világban, ahol a cionista ál-liberalizmus érvényesíteni tudja befolyását.
Elég!
Nem kell holokauszt, sem pró –sem kontra. Ki kell rekeszteni minden közügyek intézéséből, vagy intézésének befolyásolásából minden olyan embert, aki a mai szándékok mentén cselekszik, gondolkodik. A rendet, az életünk árán is meg kell teremteni, hogy legalább, a gyermekeink élete biztonságban lehessen.
Ehhez, most isteni segítséget is kapunk, de megvalósítani, akkor is nekünk kell, További halogatásra már nem kaptunk időt.
„Új szelek nyögetik az ős, magyar fákat,
Várjuk már, várjuk az új magyar csodákat.
Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig,
Vagy ez a mi hitünk valóságra válik.
Új lángok, új hitek, új kohók, új szentek,
Vagy vagytok, vagy ismét semmi ködbe mentek.
Vagy láng csap az ódon, vad vármegye-házra,
Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva.
Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet” (Ady Endre: Fölszállott a páva)
Hát ez van ma.
Béla László
