A felemelkedés gátjai.
Amikor Isten megteremtette az univerzumot, benne a földet, és rajta az embereket, az embereket a föld urává tette. Képessé tette őket arra, hogy uralkodjanak a föld állatai, a vizek halai, az ég madarai felett, és ezt is hagyta nekik örök törvényül. Örök törvényül hagyta, hogy Isten és egymás szeretetében, tiszteletében, megbecsülésében, boldogan, bőségben, és elégetettségben, félelem nélkül éljenek. A fenevadakat legyőzhették, az időjárás szélsőségei elől elrejtőzhettek, munkájuk után, az Istenadta bő termés birtokában, bőségben és testvéri elosztásban élhettek.
Az emberiség tragédiájára, hamar akadtak rendbontók, akik rájöttek, hogy az emberek, megfelelő önzéssel és erőszakossággal, egymáson is képesek uralkodni. Ezek a Káinok és Romuluszok, hamar kitermelték utódaikat, és rabul ejtették az Ábelek, Rémuszok, Hunorok és Magyarok utódait, egyszóval az emberiség ma elnyomott részét. Ez a maroknyi ember, mára élhetetlenné téve a földet, boldogtalanná, rabbá tette az emberiség többségét. Nagyvárosokba kiszolgáltatottá tette, elvéve tőlük a nekik szánt Isteni adományokat.
Elkerülhetetlen hogy megváltozzék, hogy az ember, végre, ismét az Isten adta bőségben, méltóságban és szabadságban éljen.
Miként tudta mindezt, az önzés elérni, a teljesség igénye nélkül, nézzünk meg, néhány módot, ahogyan ezt véghezvihette.
A szabad emberiség nemzetei, csoportjai, törzsei, önmaguk védelmében összeszerveződtek. Ezek a szerveződések, államok, szavatolták az emberek élet és vagyonbiztonságát, munkájuk eredményének megőrzését. Az államokat, a közösség adományaiból tartották fenn. Mindenki annyit adott az állam valódi szükségleteinek fedezésére, ami erejéből tellett.
Ezekbe az államokba szivárogtak be Káinék utódai. Elfoglalták a döntési pozíciókat. Az adományokat adókká, a szükségleteket igényekké formálták.
Alapvetően átalakították az állam szerepét. Nem szavatolják sem az élet, sem a vagyonbiztonságot. Éllovasaivá váltak a háborúkkal, az emberek értelmetlen pusztításának, adóikkal, és egyéb kényszerintézkedéseikkel, az emberi munka eredménye ellopásának. Kisajátítva mindent, nem létező jogokat alapítva, elvették az emberektől és a magukénak hazudják az embereknek szánt Isteni adományokat. Egyszóval, megteremtették, a valódi munka nélkül, az embereken való élősködés, lehetőségét.
Nézzük meg, miként hajtja végre ma, a Magyar Állam, mindazt, amit a korábbiakban felsoroltam.
Hozott egy törvényt, a tulajdonjogról. Ebben a törvényben azt állítja, hogy bármi, ami a földben van, vagy rejtekhelyről kerül elő, az állam tulajdona.
Valójában mindaz, ami a Magyar Haza területén található, a magyar nép, ezen belül, a becsületes megtaláló tulajdona, amennyiben az eredeti tulajdonos nem deríthető ki. Az államok is, szőröstől-bőröstől az adott nemzetek tulajdonai, és semmilyen joguk nincsen ahhoz, hogy polgáraikat kirabolják, kényszerítsék, elnyomják. A jog nem lehet más, mint az isteni igazságosság. Minden jog hamis és hazug, ami nem ezen az alapon áll.
Mit tesz ma az állam, hamis, hazug jog alapján, sajátjaként kezeli Isten adományait, és pénzért adja, vagy elzárja az emberektől.
Minden magyarnak elidegeníthetetlen joga, a saját hazája földjén kutat fúrni, ebből akár termálvizet nyerni, és ezt, bármilyen célra felhasználni. Ezt a jogunkat, az állam felülírja, és koncesszióként, pénzért hajlandó eladni, a saját tulajdonunkat. Jó esetben nekünk, magyaroknak, de az esetek nagyobb részében
idegen befektetőknek, a nép tulajdonát. Ugyanígy, sajátjaként rendelkezik, az állami tulajdonban lévő értékekkel. Ezeket az értékeket a nép bízta rá, adta át megőrzésre, mert jobban kezelhetők egyben, mint szétdarabolva. Ettől még, az mind a nép, a nemzet tulajdona, amit az állam, nem adhat el, a tulajdonosok megkérdezése, beleegyezése nélkül. Röviden, minden eladott állami érték eladását, népszavazásnak kellene jóváhagynia. Amennyiben az eladást a nép támogatná, akkor a kapott értéket, egyenlő arányban, a nép között kellene felosztani. Az egységes fellépés, kikényszerítheti ezt, -lásd a vasutasok Máv- Cargó részesedését- de ehhez egységesen kell fellépni, a saját tulajdonunkban lévő állammal szemben, a saját tulajdonunk védelmében.
Abszurdum, hogy megtörténhet, hogy egy, a hatalomba befurakodott alkalmatlan ember, vakvágányra toljon, több száz kiváló állapotban lévő vasúti kocsit. Később, ezeket a kocsikat a sajátjaként, ócskavasnak eladja.
Ez a legdurvább lopás, hiszen ellopta annak a több száz magyarnak az áldozatos munkáját, akik a Ganzban éveken át dolgoztak ezeknek a kocsiknak a gyártásán.
Ellopta a késztermékeket, a nemzet vasúti kocsijait.
Ezen túlmenően, sikkasztás, mert a valódi érték töredékét jelentő eladási árat, elfelejtette szétosztani a tízmillió tulajdonos között.
Szégyen, és sajnos mindannyiunk szégyene, hogy ez az ember még szabadlábon van. A nemzet arculcsapása, hogy ebből a lopás-sikkasztás tranzakcióból pénzhez juthatott, és ezt a mai napig felhasználhatja. Természetesen, nem egyedül felelős a történtekért. Vannak, és voltak emberek, akik azért voltak a helyükön, és azért kapták, a nem kevés fizetésüket, hogy az ilyen, és hasonló akciókat megelőzzék, és megakadályozzák. Ezek az emberek, egytől-egyig cinkosok, az adott időszak miniszterelnökéig bezárólag, mégsem vonja őket senki felelősségre. Miért? Lehet, hogy sokan nem élnek már közülük, de ahogyan létezik poszt-humusz kitüntetés, ugyanúgy létezik poszt-humusz felelősségre vonás is. Abszolút igazságtalan és elfogadhatatlan, hogy annak az embernek, aki felvállalta, hogy a nemzete ellen bűncselekményt kövessen el, leszármazottai élvezhessék ennek a bűncselekménynek a hasznát.
Az állami tulajdon értékesítése népszavazási jóváhagyás nélkül bűncselekmény, közönséges lopás, az érte kapott pénz felhasználása népi felhatalmazás nélkül sikkasztás. Ha ezt, az állam mégis rendre megteszi, erre mondják, hogy fejétől büdösödik a hal. Olyan fejet kell fejleszteni-választani, amelyik nem
büdösödik, de ehhez hazaszeretetre, a haza iránti felelősségre, és egységes nemzeti fellépésre van szükség.Ha bárki úgy gondolná, hogy a parlamenti választások jelentik ebben a kérdésben a népszavazást, az súlyos tévedésben él. A választások,az államhatalom gyakorlására, a népnek, az államhatalomban való képviseletére, az államra bízott nemzeti vagyonnak, jó gazda módján történő kezelésére adnak felhatalmazást. Eladására, ellopására, elzálogosítására nem.
A leköszönő kormányoknak, szigorúan be kellene számolni a választóknak, hogyan alakult, mennyivel növekedett az állami-nemzeti vagyon, a regnálásuk időszaka alatt. Ha ezt nem teszik, súlyos mulasztást köveznek el, és a következő kormány feladata, hogy az elhallgatott eljárásokat, tényeket, alaposan és precízen kinyomozza, a nemzeti vagyon gyarapítóit megjutalmazza, pusztítóit megbüntesse, kit-kit érdeme szerint.
Sorolhatnám még, a jól működő Tsz-ek, állami gazdaságok, bányák, gyárak, kutató intézetek sorát, de értelmetlen több százszor, vagy több ezerszer ugyanazt leírnom. Közös lényege ennek a kérdésnek, hogy a tolvajoknak, és sikkasztóknak, börtönben, összelopott vagyonuknak pedig a nép zsebében a helye, nem máshol.
Béla László
