Még mindig panem et circenses?

Magyarul, kenyeret és cirkuszt a népnek. Ezt az ócska, lejáratott római trükköt próbálják ma kijátszani a magyarsággal szemben. A dolog, talán át is menne a társadalmi szűrőn, ha néhány sarkalatos hiány, fent nem akasztaná.

    Az első, ami a teljes sikernek gátja, a magyarság lenézése. Hiba, egy tekintet alá venni a magyarságot, a római plebsszel. Ameddig az, egy kitartott, végtelenül buta, gondolkodásra, és önálló életre képtelen, valódi hatalommal nem rendelkező tömeg volt, addig a magyarság, a „rendszerváltást” követő minden állami igyekezet ellenére sem vált ilyenné.

    A második sarkalatos hiány, ami a magyarság megvezetését komolyan akadályozza, hogy még ezt, a szégyenletesen lenéző, de a megfelelően buta embereket markában tartó elvet is, hibásan alkalmazzák. Kihagyták belőle a kenyeret, és csak a cirkusz maradt, ami még a buta népnek is kevés, nem-hogy intelligens gondolkodó embereknek.

   Az olyan ósdi elvekkel hatalmat építeni, vagy megtartani kívánó „ál elit”,

aki, az elmúlt két évtizedben bitorolta és jelenleg is bitorolja az országban a közhatalmat, a nemzet kárára, és a csendes többség akarata ellenére, eleve bukásra ítéltetett. Az „oszd meg és urald” elvet sem tudja eladhatóan eljátszani.

    Csak a szemellenzős, Viktorba szerelmes kemény Fideszes mag nem látja, az ordító különbséget. Amikor őket verték véresre az Astoriánál, miközben Viktor, a nemzet költségén fenntartott, „szolgálati” páncélozott autója biztonságában, lazán elhajtatott a helyszínről, addig az elveikért valóban kiálló gárdistákat, a vezetőjük társaságában állították elő, és nem csak azért, mert neki, nem volt páncélozott autója, de azért, mert Ő, nem el, hanem oda ment, ahol egységet kellett mutatni. A gerinc, a politikában is fontos dolog, és minden hiedelem ellenére, az emberek látják, és értékelik is.

Mi folyik most a porondon?

   Amit a magyarság már képtelen megenni, az egy ócska, önmagát is alulmúló színjáték. Ennek a színjátéknak a forgatókönyvét Izraelben írták, szereplőit a rendező, a háttérhatalom válogatta, ügyelője az Eu. és legnagyobb valószínűséggel, utolsó felvonását játsszák.

Ahhoz, hogy igazán látható legyen az előadás hitványsága, csak néhány évre kell visszaemlékeznünk. A „felvonások” csak együtt, egymás támogatásában fejtik ki a „mondanivalót”, hogy az, lehetőleg a néző tudata alatt fejtse ki hatását.

Lehetőleg, ki ne alakulhasson vele szemben, az ésszerű társadalmi ellenállás.

    Amikor a valódi nemzeti összetartás miatt összegyűlt tüntetőket provokátorokkal felhígították, azután összekényszerítették a Fidesz szimpatizánsaival, és együtt verték őket válogatás nélkül véresre, az a Fidesznek, a rabló állammal szembeni kemény kiállását volt hivatva bizonyítani.

Természetesen mindezt, Révész Máriusz kivételével, a megvezetett szavazóbázis terhére. Révész Úr volt a csali, aki hivatott demonstrálni, a vezetést a közös szenvedésben. El is érték vele a céljukat. Rengeteg ingadozó magyar, a Fidesz táborához csapódott, a minden sötét gonoszsággal megvádolt Jobbik helyett. Most élőben láthatjuk a Fidesz igazi arcát, követett politikáját.

Nagyon ravasz! Még engem, pártatlan nemzeti érzelműt is megtévesztett egy pillanatra. Nem lenne érthető a dolog, ha nem tudnánk, hogy egy kivételével valamennyi parlamenti, és volt parlamenti párt pórázát egy kézben tartják.

A Gyurcsányi brutalitást, azért nem vette a szívére az emberi jogok Eu. csoportja, mert benne volt a tervekben, a Fidesz abszolút hatalmának kiépítéséhez. Ha akkor a brutalitást elítélik, önmagukat ítélik el. Inkább úgy tettek, mint akik nem veszik észre. Morvai Krisztina, hiába magyarázta el ékesszólóan a tényeket, süket füleknek mondta. Ugyanakkor, a választásokon a hazug fasisztázás, és egyéb mocskolódás, távol tartotta az urnáktól a csendes többséget, mert Magyarországon, talán senki nem akar fasizmust, a cionistákon kívül. Ők, meg is valósítják, gusztustalanul, és szégyentelenül.

Szembe állítják a cigányságot a magyarokkal, a kihívóan szemtelen támogatási intézkedéseikkel, a törvények előtti gusztustalan kettős mércével. Ugyanaz a törvénycikk, egész más tartalommal bír, ha egy magyar áll a bíróság előtt, mint ha egy cigány. Már sokan látják, nem a cigányokkal van a baj.

A Fidesz mellett, az erőszak útján keltett szimpátiát, nagyon hamar lerombolta, a hatalomban folytatott gátlástalan fosztogatása, magyar-üldözése. Mi más lenne a spontán polgári szerveződések kriminalizálása, a hajléktalanok bírságolása.

Nem láttam még a közterületeken hajléktalan cigányt, de zsidót sem. Ez jó!

Az a rossz, hogy hajléktalan magyart, annál többet.

A Fidesz szimpátia vesztességét valahogy csökkenteni kellett. Erre volt hivatott, a „nemzeti” kiállás Orbántól. A banktörvény, az IMF látványos elutasítása, a hitelesek „megsegítése”, mind olyan intézkedések, amik a háttér hatalmat, az ország-rablókat, cseppet sem zavarják, arra viszont elegendők, hogy okul szolgálhassanak a gyarmatosító szándékúak rosszallására. Ezzel meg lehet magyarázni, a legaljasabb leminősítéseket, és minden magyarellenes intézkedést.

   A magyarság zöme, már lát! A választók által nullára redukált Szdsz.-ből sarjadt LMP, tegnap látványos cirkuszt rendezett. Ez a cionisták tervei szerint arra volt jó, hogy elrejtse az ellenzék csalfaságát. Lehet, hogy a két korábban kormányzó párt, most ellenzékben van, de kamu az egész. Mindenki látja, hogy ellenzék a Jobbik, és pont. Hogy ez, ne legyen annyira nyilvánvaló, most megcsinálták, a maguk cirkuszát.

    Érdemes volt megfigyelni a rendőrség fellépését. Amikor a magyarokat „oszlatták” paprika sray, könnygáz és egyebek mellett, a földön vonszolták, néha a változatosság kedvéért tomfával kivertek néhány fogat, addig ezeket

„szép gyengén megfogták, betevék a tűzbe” jajj! Nem! Ez nem a kőműves kelemen balladája. Még csak nem is a szabadkőműveseké. Ez egyenlőre a magyarságé, de nem sokáig.

Szóval szép gyengén megfogták, betevék a rabomobilba, de nem engedték be utánuk a kíváncsiskodókat. Szerintem azért nem, mert ez az előállítás, meghívás volt egy vip-partira. Odabent kaja-pia várhatta az előállítottakat, és eszük ágában sem volt hamar otthagyni a rendezvényt. Ez lehetett a fizetség a részvételért.

Fizette a magyar adófizető a repiköltségből.

Mint ha a valódi ellenzéket nem ilyen körülmények várták volna.

Szóval, és tettekkel, megy a cirkusz.

„…Van olyan, ki véresre tapsolja tenyerét,

     Mert nem tudja szegény, az egész csak látszat,

     Néhány komédiás keresi kenyerét.

     Ütik-verik egymást, hull a csörgősapka

     Az egyik felkapja, s röhögve elszalad,

     De végül üres lesz a küzdőtér lapja

     S benn a cirkuszban csupán a nép marad… „

        (részlet, ismeretlen munkásköltő 1936-ban irt verséből)

  A politika nem fejlődik. Olyan mint a divat. Az emberiség viszont besokalt.

A magyarság is.

Érdemes ezen elgondolkodni.

Béla László