A világjárvány.
Napjainkban súlyos világjárvány terjed. Sok megfigyelő egybehangzóan állítja, hogy terjedése egyre rohamosabb, és láthatóan megállíthatatlan. Kórokozóját, egyenlőre senki sem határozta meg, mindössze annyit tudni róla, hogy nem baktérium, nem vírus, nem prion, mint a szivacsos agyvelősorvadás,
ismertebb nevén a kergemarhakór esetében.
Elemző megfigyelők szerint, kórokozója, a világ, jelentős részében jelen van.
Sok helyen csak lappangó állapotban, semmilyen tünetet nem okozva, de voltak idők, és helyek, ahol heveny fellobbanása, tömeges halálozáshoz vezetett.
Az akadémikus (államilag támogatott) tudomány, a kórokozót nem ismeri, vagy vonakodik meghatározni. Az, ebből a körből kirekesztett elemző kutatók, ugyan utalnak arra, hogy a járvány terjedéséért, egyfajta emberi gondolkodás és viselkedés a felelős, de ezeket a véleményeket az akadémikusok outsidernek, sarlatánnak igyekeznek beállítani.
Terjedéséről pillanatnyilag annyit tudunk, hogy alapvetően eltér minden más járvány terjedésétől. Akit a kórokozó megtámad, orvosi segítséget nem kaphat, mert ez ellen, a tudomány mai állása szerint orvosi segítség nem létezik.
A közvetlenül megtámadottak jelentős része belehal a fertőzésbe. A fertőzést átvészelni, csak a környezet segítségével lehet. A fertőzést az képes túlélni, akit a környezete felkarol. Megtámadottságában támogat, túlélését biztosítja, ha kell tárgyi, ha kell lelki támogatással. Sajnos, aki felkarolja, vagy csak látja a fertőzöttek szenvedését, maga is visszavonhatatlanul megfertőződik, és örök életére hordozóvá válik, akkor is, ha semmilyen tünetet nem mutat, de környezetének változásai azonnal aktiválhatják a kórt, ami egy ilyen esetben félelmetes pusztító erővé válhat.
Ezt a pusztító kórt, ami futótűzként terjed a világban,
Antiszemitizmusnak hívják.
A kór okozói, maguk a sémiták.
Rengeteg propagandaanyagot generálnak, és hintenek szét az emberek között, amivel önmaguk vétlenségét, ártatlan áldozatként való feltüntetését szeretnék elfogadtatni mindenki mással, miközben a cselekedeteik egészen más irányban hatnak. Igen jellemző, egy filmbeli monológ, amit ha jól emlékszem, a „Diktátor” című film elején hallottam. Szó szerint nem idézhetem, mert annyira nem klasszikus, de lényegében idézhető. Megjelenik, egy láthatóan semita alkat, premierplánban, és világfájdalmas arckifejezéssel elmondja, bárhova mennek a világban, bármely nép között élnek, sehol nem képesek a jelenlétüket ellenérzések nélkül elviselni, legszívesebben eltávolítanák, vagy kiirtanák őket.
Szerintem, ez messze eltúlzott megfogalmazás, aminek egyfajta szánalomébresztés a célja, de nehéz szánalmat ébreszteni egy alapból ellenségesen megnyilvánuló entitással kapcsolatban.
Természetesen, ez sem általános, de sajnálatosan jellemzőbb az elfogadhatónál.
Nézzük a gyökerüknél a dolgokat.
Az ókori nagy birodalmak felbomlását követően, némi migráció után, kialakultak a nemzetállamok, a világ civilizáltnak nevezett részein, nyugaton és keleten egyaránt. A semiták, már ebben az időben elérték, hogy elfogadhatatlan természetük miatt, szétkergessék őket a szélrózsa minden irányába. Ez egyszerű okból, nem alakult ki, egy nemzetállam. Egymással sem képesek olyan szinten szót érteni, hogy nemzetállamot alkottak volna.
Ezt, az idézett monológ szerint, ők is tökéletesen tudják, mégsem jutnak el addig a felismerésig, hogy a világjelenség okait próbálnák felfedni. Egy közösségben, mindig a nagy számok törvénye dönti el, mi a normális, és mi az abnormális viselkedés. Ha én bele hempergek a dagonyába, azután kikecmeregve cipelem magammal a sarat, és mindenkire kenek belőle egy kicsit, aki kapcsolatba kerül velem, ez egy magatartásforma. Ha körülöttem mindenki ezt csinálja, akkor ez, ebben a közegben, teljesen normális magatartásnak fogadtatik el. Ha ezzel a magatartásommal egyedül vagyok, akkor a környezetem, minden bizonnyal hülyének néz majd, ennek összes következményeivel együtt. A disznók, ökrök, és más, élősködőktől zaklatott növényevők „társadalmában”, ez az elfogadott magatartás, tehát ez a normális. A főemlősöknél, ezzel ellentétben, a tisztálkodás, és egymás önkéntes tisztogatása a jellemző, általános, tehát normálisnak elfogadott magatartás. Ez a dilemma, egyáltalán nem korlátozódik a higiéniára. A főemlősök közül kiemelkedett embereknek, minden magatartási megnyilvánulására ugyanez a keretszemlélet érvényes. Minden normális, ami általános, és minden abnormális, ami kirívó. Ha valamely szándék, úgy akarja elfogadottá tenni az abnormális dolgokat, hogy azokat általánossá akarja tenni, annak a szándéknak, igen komoly ellenállással kell megküzdenie, és igen kicsi a valószínűsége annak, hogy sikerül a normális magatartást elutasítottá, az elutasítottat elfogadottá tenni egy társadalomban. Ezek persze elvont, és általános gondolatok. A problémákat, csak és kizárólag, az esetekre szabott, konkrét igazságokkal, azok alapján javasolt magatartásokkal lehet megoldani.
Gyógymód, a világjárvány kezelésére.
Az antiszemitizmus világjárványát, egyedül a szemiták képesek kezelni és megszűntetni. Természetesen akkor, ha ők valóban akarják, és nem fegyverként akarják használni mindazok ellen, akik az érdekeiket védik a támadásaikkal szemben.
Ismét csak a gyökerektől kell elindulni.
A diaszpórába kényszerítés Kr. U.70-ben, tehát csaknem kétezer éve kezdődött, de voltak a történelem során egyéb csúcspontjai is. Ettől kezdve a szemiták, más népek közé kényszerültek, akik vendégként, jó szívvel befogadták és támogatták őket. Szó sem volt még antiszemitizmusról. Ez alatt a kétezer év alatt, a vendégként befogadottak, a befogadó nemzetek gyötrőivé, zsarnokaivá váltak.
Ha végignézünk, csak Európán, nem találunk olyan nemzetállamot, amelyik nem semita vezetés, vagy döntő befolyás alatt áll. Ez a vezetés, az idők folyamán, sikeresen megosztotta a befogadó közösségeket, helyi és globális háborúkat generálva, temérdek vesztességet és szenvedést okozott vendéglátóinak. Ez vezetett az antiszemitizmus megjelenéséhez. Mára, a legtöbb gonosz emberi megnyilvánulás, a szemita megnevezés szinonimájává vált.
Sem a szemita, sem a zsidó, nem számíthat szitokszónak, ahogyan ma sajnos annak számít. Ezt, maga a fajta érte el, folyamatos vádaskodásokkal. Akkor, amikor hibás emberi magatartásáért számon kérték, mindig úgy védekezett, nem az ő magatartása hibás, hanem a számon kérő antiszemita, alapból ellenséges vele szemben. Ez, a legtöbb esetben csak rossz védekezés volt, de a szemiták kezében hatásos fegyverré vált, mert sok ember, meg sem említi a szemiták által elszenvedett sérelmeket, nehogy antiszemitának nevezzék, mert az főbenjáró gonosztettnek van beállítva.
Ettől terjed az antiszemitizmus olyan rohamosan az emberiség soraiban. Ez az ébredés, a kétezer éves hipnózisból.
Végigharcoltunk, végigszenvedtünk két értelmetlen világháborút, emberek millióinak felesleges halálával. Ebből, mindösszesen annyi hasznunk származott, hogy végre a szemitáknak, van a világban saját államuk. Most, ennek a tényét felhasználva, újabbat akarnak a nyakunkba kényszeríteni, de az emberiség már lát. Lehullt a szeméről a hályog, elutasítja a gyilkolást. Persze, ez megint antiszemita megnyilvánulás.
A nemzetek, nem értik és még mindig nem értik, a szemiták, miért nem képesek értelmükkel felfogni, hogy a nemzetek között befogadott vendégek.
A kedves vendéget a legtöbb helyen szeretik, de a kellemetlent utálják. Leginkább megszabadulnának tőle, és ha ezt nem törlik naponta az orrához, az csak a saját mértéktartásukkal magyarázható. Ezzel együtt, nem is oly régen, akadt olyan közülük, aki feltolva magát minden magyarok fölé, azt merte mondani a magyaroknak, Kérem! El lehet menni, ha valami nem tetszik.
A nép toleranciájának legfényesebb bizonyítéka, hogy ez az ember még mindig magyar földön áll, és magyar levegőt szív. De mindezek után, hogy lehet sérelmezni, ha Magyarországon, kitapintható ellenérzés mutatkozik.
A világban, ezen belül Magyarországon kifogásolt antiszemitizmust, egyedül a szemiták képesek megszűntetni.
Hogyan?
A saját megatartásukkal.
Ha ők, nem hajlandók több száz év alatt sem integrálódni, az, az ő döntésük.
Ha számukra a vallásuk előírja, hogy minden másfajta ember csak állat, és fel nem érhet hozzájuk, ez az ő álláspontjuk. Tiszteletben kell tartanunk, akkor is ha magunk között elítéljük, megmosolyogjuk, az ilyen megalapozatlan alapállást. Elvárjuk viszont cserébe, hogy legyenek következetesek. Ahogy a ménesbe sem megy oda egy ökör vezércsődörnek, hiszen szemmel láthatóan más fajta, nekik is fel kéne fogni a vendég státusukat. (ha erre képesek lennének)
Sajnos, az ő istenük, aki „kiválasztotta őket” nem áldotta meg őket elemző önkritikai képességekkel, ezért képtelenek felfogni, hogy amit tesznek, azt sehol a világban nem fogják eltűrni. Ennek az alapértelmezésnek a hiányában képtelenek úgy gondolkodni, mint én.
Ha én egy vendég vagyok, bárhol a világban, nem akarhatok
- a saját csoportomon kívül másokat vezetni
- bármilyen, másokra vonatkozó dolgot meghatározni
- másokat kifosztani
- megalázni
- többletjogokat szerezni, azzal élni, kivált visszaélni
- mindezek érdekében elnyomó gépezetet építeni
- a helybéliek minden értékét felvásárolni
- a hazámon kívül hanukázni
Saját vallási előírásuk például, - legjobb tudomásom szerint – hogy a gyertyatartót, ami a fény szimbóluma, nem szabad kivinni a zsinagógából, vagy a lakásukból. Önmagukat is megalázzák, saját előírásaikat semmibe veszik azzal, amikor Magyarországon vagy bármely más nemzet országában, közterületeken megjelenítik. Ez nem fasces, római hatalmi szimbólum, amitől ők egy hangyabögyolőnyivel is nagyobbak lennének. Ettől csak kisebbek lehetnek, mert hátat fordítottak, az általuk oly sokat emlegetett, őket „kiválasztó” Isten parancsának. Szerintem nem helyénvaló, ahogy nem lenne helyénvaló, egy keresztény körmenet sem Jeruzsálemben, ami figyelmeztetné őket, a Teremtő Isten ellen elkövetett legnagyobb bűnükre, Jézus meggyilkolására. A suszter, maradjon a kaptafánál, a kereszt a keresztényeknél, a Menóra, a zsinagógákban és zsidó házakban. Ez a normális rend.
Ha ezt megtartják, nem lesz antiszemitizmus. Igaz, fegyverként sem lehet felhasználni, de szerintem nem is lesz az baj, mert régi bölcsesség szerint, aki fegyvert fog, fegyver által kell elvesznie.
Az emberiségre pedig senki ne akarjon fegyvert fogni.
Értelmetlen, mert szintén rég tudják a bölcsek: Aquila non
captat muscas.
(A sas nem kapkod legyeket)
A végkifejlet, nem lehet kétséges.
Béla László
