Mi a baj az EU.-val?
Meglepett, hogy az IMF.-EU. viszonyunkban, a miniszterelnök által képviselt kemény állásponttal kapcsolatban közreadott írásom, mennyire vegyes értékelést mutatott. Kaptam ezzel kapcsolatban hideget-meleget egyaránt. Úgy tűnik, az emberek általában nem elég tájékozottak, az ok, és okozati összefüggésekben.
Az is lehet, hogy nem a tájékozottság hiánya, hanem a kényelem, a félelem, vagy a pillanatnyi gazdasági érdekek tartják távol az emberek egy részét, a gondolkodástól.
Ezekből az okokból fakadhat a közöny, vagy az apátia, ami a tétlenséghez, végkifejletben az elpusztításhoz vezet.
A félelemről.
A félelem gerjesztésére, a mai nyugati világ, hatalmas apparátust fejlesztett ki.
Ez az apparátus, fizikailag és lelkileg, egyaránt gyötri az embereket. Fizikailag az erőszakkal, (szemkilövés) lelkileg, ennek, az erőszaknak, a médiákon keresztül történő folyamatos publikálásával. Ehhez asszisztálnak az egyházak, akik a fizikai megsemmisítést, az emberi létezés végeként definiálják.
Ez a legnagyobb hazugság, ami ma a világban kering.
Embert nem lehet megölni! Fizikailag megsemmisíthető a teste, de ez az emberi személyiség léte szempontjából, teljesen irreleváns. Egyedül, a hátrahagyott, továbbra is testben élő hozzátartozók szempontjából van jelentősége. Egyetlen kérdés marad. Mikor tudok többet segíteni a szeretteimnek? Ha gyáván meghunyászkodva megőrzöm a fizikai létemet, és ennek áraként, elfogadom a rabszolgaságot, agyhalott rabszolgaként próbálkozom a szeretteim számára biztosítani az élet lehetőségét, vagy kiállok a jogaimért, ha kell az életem árán is, és ezzel, megjavítom, a hátramaradottak életét.
A kényelemről:
Sokan gondolják úgy, hogy a körülmények mindenkit gyötörnek, és éppen ebből következően, majd mások, kiharcolják az élet élhetőségét, nekem ehhez semmi közöm. Amikor a változásokat kiharcolta az élcsapat, akkor természetesen, én is teljes joggal élvezem a változások jótékony hatását. Ebben a gondolatmenetben ott a hiba, hogy bármilyen kiváló élcsapat áll is, a változás létrehozásának élére, ha a kényelmes többség „csendes többség” marad, az élcsapatot hamar felőrli az elnyomó gépezet, amivel értelmetlenné válik az áldozatuk.
A gazdasági érdekekről.
Sokan hiszik, hogy ez a rend, nekik megfelel, és a „hőzöngők”, lusta, magatehetetlen emberek, akik önhibájukból kerültek elfogadhatatlan helyzetbe.
Ezek az emberek, nem mérik fel, hogy az élősködők sem olyan hülyék, hogy egyszerre akarnának mindenkit tönkretenni, vállalni ezzel, az erős ellenállást, vagy az ebből adódó háttérbe szorítást. A gazdasági érdekből cselekvőkre, még nem terjed ki, az elnyomó gépezet megsemmisítő szándéka. Hogy mikor kerülnek sorra, az csak az erőviszonyok változásától függ. Hogy ők is sorra kerülnek, ez teljesen biztos, csakhogy addigra, az elnyomó gépezet, már felszámolja azt az érdekérvényesítő képességüket, amivel ma, még rendelkeznek.
Ez a jelenlegi helyzet.
2
Ez a jelenlegi helyzet, mint kész tény. Mit érdemes tenni ebben a helyzetben, azt csak a dolgok, az előzmények és következmények pontos ismeretében lehet megítélni. Ebben szeretnék segíteni azoknak az embertársaimnak, akik idő hiányában, képtelenek a részletes tájékozódás érdekében, több száz oldalt elolvasni, több napot böngészni az ismeretek között.
Alapismeret, hogy az emberiség soraiban van egy réteg, aki nagyon rég célul tűzte maga elé, hogy munka nélkül, a mások munkájából, magasabb életszínvonalon éljen, mint bárki, aki értékteremtő munkát végez. Itt, természetesen nem a vállalkozókra, a termelő üzemek vezetőire gondolok, hisz ők is produktív munkát végeznek. Munkát adnak az embereknek, megszervezik a beszerzést, értékesítést, ezer gondot oldanak meg, sokszor nem is könnyen. Akik csak élősködni tudnak, azok a bankárok, brókerek, és egyéb spekulánsok.
Ez a réteg, intelligenciáját arra használja, hogy kiépítse ehhez, a szükséges, és nélkülözhetetlen feltételeket. Ezt az emberiség tudta nélkül, úgymond, a fű alatt teszi, és mindent elkövet azért, hogy ez a szándéka, minél tovább rejtve maradjon. Évszázados aknamunkájuk során, ez mégis többször a felszínre került, olyankor a megtámadott emberek retorzióit vonta maga után. Mivel ennek a csoportnak a tevékenysége mindig rejtetten működik, a retorziók viszont mindig nyilvánvalóak voltak, ebben, ezek az emberek, mindig ártatlanul megtámadottaknak, méltatlanul szenvedő alanyoknak tüntették fel magukat, hol kirekesztésnek, hol holokausztnak nevezve a retorziót.
Kitartó, és - el kell ismerni – rendkívül jól szervezett aknamunkájukkal, ma eljutottak oda, ahol a világ tart. Összeharácsolták a világ vagyonát, ebből hatalmat építettek, és ezzel próbálják sakkban tartani az emberiséget.
Az, hogy ehhez földön kívüli segítséget is kapnak, már csak hab a tortán.
Tény viszont az is, hogy az emberiség is kap, most, a megfékezésükhöz, sokkal nagyobb háttérrel rendelkező, úgyszintén földön kívüli segítséget.
Visszatérve, a mindenki által elfogadott realitások talajára, azt kell megnézni, mi okozza a világban a feszültséget.
Leginkább az, hogy a világ nyugati felében, az államalkotó nemzetállamokban, a regnáló kormányokat, ez a csoport, a saját nemzetük ellenségévé teszi. Elvárható lenne, hogy egy nép megbízásából hatalmat gyakorló csoport, szigorúan és kőkeményen, annak a népnek az érdekeit képviselje. Ez ma nem így működik. Vezető pozícióhoz jutni, egy európai államban, alig lehetséges egy külső hatalom támogatása nélkül. Amikor ez a rejtőzködő csoport, valakit támogat a hatalom megszerzésében, egyben elvárásokat fogalmaz meg, nem bevallottan, csak zárt ajtók mögött.
Mindenütt, hangsúlyozom, mindenütt, azt várja és követeli a kormányoktól, hogy rontsák az államuk népének életszínvonalát. (munkanélküliség, egészségügy, szociális ellátás, oktatás, ésszerűtlenül növelt rezsiköltségek) Ezt az állam leginkább megteszi, és ezzel felhatalmazóinak nyílt ellenségévé válik.
Nyilvánvaló, hogy a nép, az ellenséges kormányhoz ellenségesen viszonyul.
Szabotálja, amit tud. (adófizetés, csempészet, polgári engedetlenség)
Jó példa erre az üzemanyag. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a diesel motorok nem veszik észre, hogy napraforgó olajjal működnek, széles körben kezdődött el, a konyhai étolaj, üzemanyagként való használata. Erre, olyan szintre emelték, a semmivel nem dráguló előállítású étolajat, hogy drágább legyen a gázolajnál.
Milyen alapon?
Persze, ezzel megakadályozták, hogy a portás, az eladó, a könyvelő, vagy a festő, étolajat töltsön az autójába. Nem tudtak viszont mit kezdeni a gazdálkodóval. Ő a saját földjén megtermelte a repcét, napraforgót, saját eszközével kisajtolta az olajat, és saját erőgépébe, autójába töltötte.
Akkor mutatkozott meg a hatalom mérhetetlen aljassága. Törvényt hoztak arról, hogy aki a növényolajat üzemanyagként használja, jövedéki szabálysértést követ el, ami súlyos büntetést von maga után.
Mitől vált a növényolaj jövedéki termékké?
Megmondom!
Az irigységtől, és a tisztességes versenytől való félelem hatására. Az, az állam, aki az üzemanyagon hatalmas hasznot húz, megijedt. Megrémült attól, hogy néhány gazda, nagyüzemben kezdi termelni az olajat, és az állami kirablással szemben, fél áron is nagyon jól el tudja adni, amivel megtöri az állam, és az olajtársaságok monopol helyzetét. Állandóan a szabad versenyről hazudozik, miközben minden versenyképes kezdeményezést csírájában megöl.
A vázolt Kelet-Európai Föderációban, ahol nincs tőzsde, nincs kartell, és egyedüli monopólium az állami pénzkibocsátás, és banki tevékenység lehet,
Valóban kialakulhat a szabad versenyre épülő kapitalizmus, tőzsdecápák, és ipari konszernek támadásai nélkül. Aki olcsóbban tud termelni, annak lesz piaca, és mindenki jól jár. A drágán termelő üzemek elfogynak, a lakosság olcsón jut jó minőséghez, az állam pedig a nép szolgálatában szedi az adókat, és nem kamatokra, hanem népjólétre fordíthatja azt.
Az ilyen államokkal, a nép, baráti viszonyban lesz, és eszébe sem jut bárhol megrövidíteni. Nincsenek külső elvárások. A föderáción belül, minden elérhető, megtermelhető, és tisztességes áron megvásárolható. Minden nemzetállam, saját törvényeivel szabályozhatja, egyetlen vagyon se nőhessen odáig, hogy hatással lehessen a politikára. Megszűnik a korrupció. A jól fizetett közszolgáknak ismét tekintélye lesz, mint hajdan a legkisebb falusi jegyzőnek, mert egyenlő lesz számára a százhektáros, és a kéthektáros gazda, az ács a kovács, vagy a téglagyár tulajdonos. Mindenkire azonos törvények vonatkoznak, azonos értelmezésben.
A világ, ebben az irányban alakul, és remélhetőleg rövidesen el is jut idáig.
Béla László
