Elbutultak az európai országok?
Ha szétnézünk Európa térképén, általánosan azt látjuk, hogy a több száz éve fennálló országok, egymás után, de még inkább egyszerre mennek tönkre.
Csak amit kapásból látni, csődbe ment Izland és Görögország. Csőd közeli helyzetben manőverezik Portugália, Spanyolország, Olaszország, Törökország, Románia, Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem.
Elháríthatatlanul vetődik fel a kérdés, mi okozza ezt a mérhetetlen elbutulást az utóbbi évtizedben? Mi történt ezekben az országokban, ami tönkretette őket?
Kereshetjük az okot természeti katasztrófákban, de ilyen nem történt, vagy nem olyan mértékben, ami tönkretehette volna az ott élő népeket. Gondolhatunk az intelligencia szintjének katasztrofális visszaesésére, de hála Istennek, ilyen sincsen.
Ami ezekben az országokban közös, hogy kapcsolatba kerültek a világbankkal, és beléptek az Európai Unióba.
Mi is ez az unió, ami ilyen hatást tud kiváltani Európa szerte?
Nem könnyű kideríteni, mert egészen más publikált célokat hirdet, mint amit megvalósít. Mikor a Szovjetunió felbomlott, látszólag egypólusúvá vált a világ.
Az amerikai hatalmi, üzleti pénzügyi terjeszkedéssel szemben, célszerű lett volna létrehozni egy erős, szövetséges Európát, az egyenként, tagadhatatlanul kisebb súlyú nemzetállamok védelmére. Ez volt az igény, ami létjogosultságot teremtett, a megvalósításhoz. Ezt az igényt meglovagolva, a szerveződés élére álltak a római polgárok, és saját elképzeléseik szerint alakították ki.
Kik is ezek a „római polgárok”? Itt, az elnevezés nem földrajzi származásra, hanem kizárólag gondolkodásra utal. A „római polgár” az, akinek állampolgári jogon jár a kenyér és a cirkusz. Dolgozni nem hajlandó, de ha nincs cirkusz, akkor már lázad. Nemzethez nem tartozik, bármely nemzet ellen hajlandó fellépni és a világ minden szegletében fellelhető. Erőszakosságával mindenütt kikönyököl magának minden hatalmi pozíciót, elvárja, hogy a rabszolgák kiemelkedő szinten eltartsák, mert ő, a „római polgár”. A jogtalan hatalomszerzésben, végtelenül kifinomult, sokszor a legdurvábban tisztességtelen technikákat alkalmaz, és ebbeli törekvéseiben, mindig fenntartás nélkül támogatja bármely másik társát. Hogy a rómaiakat meg ne sértsem, inkább világpolgárokként említem őket.
Ezeknek a szervezésében állt fel, az Európai Unió, amibe egyetlen épeszű nemzet sem lett volna hajlandó belépni, mégis gomba módra nőtt, ez a kétarcú szerveződés. Vajon miért?
Az imént felsorolt okok miatt, a világnak sok országában, jelentős befolyással rendelkeznek a világpolgárok. Kezükben van a nemzetközi tőke, nagyrészt az ipar, és kereskedelem. Ez a szűk réteg, a nemzetek tisztességét kihasználva, néhány évtized, max. egy évszázad alatt szerezte meg ezt a pozíciót. Élve a pozíció adta lehetőségekkel, kíméletlen fosztogató rendszert épített ki a világ felében. Ennek részeként jött létre az EU. is. Bár már mindenki látja, hogy a tagországok kisebbjei egymás után mennek csődbe, a kívül lévő országok, mégis elfogadják, a világpolgárok hazug érvelését, és nemzetük legjobbjait hajlandók a bosszúálló világpolgárok kezére adni, cserébe a kifosztandó körbe való belépés lehetőségéért, lásd Szerbia, Horvátország példáit. Amikor a fosztogatás kiteljesedik rajtuk is, akkor rájönnek arra, amit már rég tudunk, de olyan fantom dolgokkal fenyegetik a tagországokat, hogy nem merik megkockáztatni az elszakadást. Hiába vannak kialakult elképzelések egy Keleteurópai Föderáció erős, életképes, függetlenséget garantáló szerveződéséről, nincs egyetlen tökös kormány sem, aki elindítaná a folyamatot.
Vajon miért nincs?
Nem látják talán a népek, hogy egy vakbélgyulladásban senyvednek, elpusztításra előjegyzettként?
Dehogynem!
Mindössze az a baj, hogy minden ország vezetői, nagy részben, vagy egészben világpolgárok. Nekik nem a nemzetek jó sorsa, hanem kipusztítása a céljuk, hogy kevesebb emberrel kelljen osztozni a földön, Isten ajándékaként található javakon. A kiemelkedőbb világpolgárok, már annyi vagyonnal rendelkeznek, hogy a dédunokájuk ükunokája sem lenne képes elkölteni, mégis kell nekik az átlagember létalapját jelentő, voltaképpen jelentéktelen vagyon is. Ezért hajlandók háborúzni, vagy az EU. hoz hasonló, fosztogató, gúzsba kötő szerveződéseket létrehozni és működtetni.
Hogyan is működik ez a harapófogó?
Mi, mint magyarok, a hazai példát látjuk legjobban, de kitekintve, láthatjuk ugyanezt más országokban is.
A világpolgárok, létrehoztak egy halom pártot a saját embereikből. Kiosztották közöttük a szerepet, melyik milyen hazugságokkal építgesse a táborát. Olyan sokat és szerteágazó hazug irányvonalat tűztek ki, hogy a becsületes magyar, ne tudja eldönteni, melyik mellé álljon. Végül, sokan találnak maguknak megfelelőt, de sokan elfordulnak a politikától, veszni hagyva lehetőségeiket, megpróbálnak túlélni a világpolgárok irányítása alatt. Ez egyre inkább lehetetlenné válik. Már nem építhet egy magyar, a saját földjén egy tanyát, mert ahhoz, a méltóság engedélye szükséges. Ha mégis épít, nem építhet vályogból, mert azt el tudná érni, de azzal nem fizetne a világpolgárok téglagyárainak.
Nem építhet vert, vagy rakott falat földből sem, ugyanezért. Nem építhet téglából kéményt, sárból szalmából fából födémet, mert ez elérhető lenne a számára. Ezek, az ezeréves technológiák, amelyek biztosították eddig a magyarság túlélését, és ezer éven át megfeleltek, egy tollvonással száműzettek a lehetőségek közül. A világpolgárok szerint, nincsen EMI. Minősítésük:
Mi az, az ÉMI? Egy világpolgárok által létrehozott vízfej, egy hivatal, ami jogtalanul gyakorolhat hatalmat az emberek fölött, akik hagyták, hogy létrejöjjön. Egyetlen kémény, egy kandallóhoz, vagy kemencéhez, ami téglából pár tízezer forintért megépíthető, ma, „minősített” anyagból, egy millió. Csoda, ha nem épülnek tanyák a leromboltak helyére? Egyebek közt, így lehet derékba törni a kezdeményezéseket.
Ha népi szerveződésben létrejön egy csoport, aki lebontaná ezeket a kordonokat, teret engedne az egyéni kezdeményezésnek, a népi hagyományoknak, arra azonnal össztüzet zúdít a világpolgárok valamennyi pártja. Az már rögtön nacionalista, (amire büszke lehet) rasszista, (ami nem igaz) és fasiszta. (ami még inkább nem) Így megy, a világpolgárok seftje kicsiben.
És hogy megy nagyban?
Arra, legjobb példa a MALÉV!
Hogyan is volt?
Nem bonyolódnék évszámokba, személyekbe, sőt pártokba sem, mert a magyar politika, a kormányzás, húsz esztendeje egy kézben, a világpolgárok kezében van, és ebből, magát a magyarságot, manipulációkkal, látványos hazugságokkal,
megtévesztésekkel, és meg nem tartott ígéretekkel, teljesen kirekesztették.
Ezért juthattunk oda, ahol tartunk, de nézzük konkréten a MALÉV-et.
A Kádár korszak vége felé, mikor lazulni kezdett Magyarországgal szemben az ellenségkép nyugaton, és Magyarország (vesztére) elkezdett bekapcsolódni a nyugati kereskedelembe, a partnerei, olyan árakat kényszerítettek rá, hogy az összes kirekesztéssel, felárral és kokom-listákkal együtt, a magyar export, lehetőleg nullszaldós, de inkább veszteséges legyen. Akkoriban kényszerült az életszínvonal megőrzése érdekében a Kádár rendszer, hitel felvételére. Persze hogy adták, kemény kamatért, de minden előfeltétel nélkül.
Amikor a világpolgárok kitalálták a rendszerváltást, mindenki lázban égett, a negyven éve privilégiumnak számító külföldi utazások lehetősége, a nagystílű szabadság zengzetes ígérete miatt. Mivel akkor egyéb gondunk nem volt, még tapsoltunk is. Mindegy ki lesz hatalmon, hiszen minden párt világpolgárok kezében volt. Csak arra nem szavaztunk, aki nyíltan kommunistának vallotta magát, pedig az volt az egyetlen becsületes az egész brands között.
Persze, hitellel kellett kezdeni, mert nem volt mit ellopni az üstökösként felbukkant világpolgároknak. Ez már nem ment olyan simán. Már feltételként, vadprivatizációt kellett hirdetni az ország vagyonára. Ennek keretében adták el a ferihegyi repteret is. Az akkori eladók, ismerték a terveket, amiket a közvélemény nem. Nyilvánvalóan nem tudta a nép, hogy a MALÉV-et le akarják írni, ezért nem is kifogásolta senki az erre az esetre szóló kártérítést.
Ők már akkor tudták, ahogyan azt is, hogy a MALÉV tekintélyes jövedelmének jelentős hányada ez után a privát reptértulajdonos zsebében fog kikötni.
Azonnal kisebb hasznot hozott a társaság, hiába végeztek kiváló munkát a munkatársai. Végül azt is eladták, meg visszavették, arcátlan szélhámosságokkal megkeverve az ügyleteket.
Aztán a belső ellenség, a világpolgár, aki a miniszterségig vitte a magyarok között, belépett egy társaságba, akinek nagyon útjában volt, a még mindig kitűnő szolgáltatást nyújtó MALÉV. Besúgta nekik, hogy a társaságot, az EU közbejöttével, el lehet lehetetleníteni. A világpolgárok vezette EU, azonnal kapott a lehetőségen, és meghozta a lehetséges intézkedését, a világpolgárok fővárosa pedig, (mert azért olyan is van nekik) azonnal beledöfte a MALÉV hátába a kést. Ebből látszik, hogy a belső ellenség, a külsővel szövetkezve, mennyivel eredményesebben tud pusztítani, mint akármelyik külön-külön.
Mégsem akarja senki főbe lőni. Az már kiment a divatból, az csak régen járt az ellenség támogatásáért. Ma már hírértéke sincsen. (szerinte)
Szerintünk van! Mindenképp megérne egy vagyonelkobzással kiegészített száműzetést, de ..tenni rá.
El kell szakadni ettől a mocsoktól. Létre kell hozni a Keleteurtópai Föderációt.
Ehhez persze, kell egy magyar kormány, akinek van akkora felhatalmazása, hogy minden világpolgárt kirekesszen még a hatalom árnyékából is.
A világpolgárok, intézzék a saját ügyeiket, de soha sehol bele ne akarjanak szólni, egyetlen nemzet ügyeibe sem. Akkor élet, és béke lesz a földön, az biztos.
Ehhez viszont kell egy Magyar Nemzet, aki megunta a megaláztatást, elmegy szavazni, és meghatalmazza az erre hajlandó kormányt.
Létezik még ez a nemzet? Vagy csak az árnyéka látszik?
Béla László
