Kedves Sorsukban osztozó Honfitársaim!

  Számos írásomban igyekeztem megvilágítani, a saját nézőpontomból látható dolgokat, könnyűnek épp nem nevezhető életünk buktatóit, amelyeken eddig rendre elbuktunk. Talán a legfontosabbról írtam a legkevesebbet.

A választások fontosságáról.

  Sokan hiszik, (40 év kamuválasztásai után) hogy nincs a dolognak jelentősége.

Sokáig valóban nem volt, de ez, mára döntően megváltozott.

Ameddig, a rendőr kísérte be a szavazóhelyiségbe az embereket, ha netán „elfelejtették” volna leadni a voksukat, vagy kérés nélkül, házhoz vitték az urnát, ahhoz, aki mozgásképtelen volt, érthetően kialakult a közöny, a „választásokkal” kapcsolatosan. A 99.5%-os támogatottság, csak így jöhetett létre. Sokan gondolják úgy, hogy az akkori elnyomó hatalmat, kényszerrel legitimáltatták minden állampolgárral, ami így is volt. Állítottak egy posztra egy jelöltet, de azt azután tessék megválasztani, mert különben irgum-burgum!

    Ebből, érthetően, már mindenkinek elege volt, mert ez, már az a nyilvános bohóckodás volt, ami a választó polgár megalázásán túl, semmi egyéb célt nem szolgált. Ugyanezt a stratégiát fejlesztették tovább a „rendszerváltásban” azzal az árnyalatnyi változással, hogy némileg csökkentették a megalázás látszatát.

Egész arzenálját tették a választópolgárok elé, az ország-pusztító szándékkal, saját nomenklatúrájukból kiválasztott pártoknak és embereknek, és tudomásul vették, hogy valaki „tartózkodhat” is a szavazástól.

  Nem véletlen alakult az a szemlélet, minek mennék szavazni, úgy is teljesen mindegy a történések szempontjából, milyen színű, nevű, retorikájú népellenséget választok. Ezt a szemléletet, a hatalom is nagyon igyekezett erősíteni. A hatalmaskodók, széltében-hosszában hirdették, hogy a választások mit sem számítanak, mert úgy is az történik, amit ők elhatároztak. Ez így is volt.

Húsz esztendőnek kellett eltelni ahhoz, mire a végrehajtott elhatározások alapján, az embereknek még aktív része, vonalon kívül helyezte, a leglátványosabban kártékony pártokat. Közben, hazánkban az élet, egyre élhetetlenebbé vált. Megvalósult a kettős mérce, gomba módra szaporodva jelentek meg a hajléktalanok, leépült az Európa-hírű egészségügy, soha nem látott méreteket öltött a munkanélküliség.

   Közben, a politikai paletta is alkalmazkodott, a változó helyzethez. Néhány elszánt, igazságpárti ember, létrehozott egy alulról szerveződő pártot, a választók által, vonalon kívülre utasított párt helyére pedig, más néven, azonnal létrehozták annak klónját. Ez, mindannyiunk szeme előtt zajlott, csak az nem látta, aki nem nézett oda. Sajnos, ez a választások iránti érdeklődésen, mit sem változtatott. Negyven év tapasztalatát, húsz év, még akkor sem képes eltörölni, ha bármilyen gonosz dolgok történnek is közben. Kivált nem akkor, ha az egyetlen alternatívát, aki az ország érdekeit képviselné, a világ összes mocskával, igaztalanul és állandóan mocskolják.

  Ezt a kialakított érdektelenséget kihasználva képesek bennünket mindenünktől megfosztani. Ennek segítségével léptettek be bennünket az unióba is.

Hatalmas hazugsághadjárat közepette, feltették népszavazásra a kérdést.

Emlékezetem szerint a szavazók kb. fele voksolt, annak a hatvan százaléka igennel. Ez épp elég volt ahhoz, hogy a jogosultak 25-30%-ának szavazatával, abszolút győztesnek hirdessék, az unio-pártiak táborát. Azóta, szerintem, ennek a fele is megbánta.

   Mi is változott ezzel a mozzanattal?

Szinte minden. Az addigi vadprivatizáció, eleve szembe állította a magyarságot más népekkel. Amikor a vízközműveket elprivatizálta egy francia kiválasztott, és elkezdte gusztustalanul emelni a vízdíjakat, ez mögött a magyar fogyasztó, a francia népet látta. Nem az volt! Amikor egy másik francia kiválasztott, vagy azok kezében lévő konzorcium, rátette a kezét, és létrehozta Magyarországon a világ legdrágább autópályáját, az mögött is a francia népet láttuk. Ott sem az volt! Amikor német kiválasztottak kiprivatizálták a villamos energia ellátó rendszert, és többszörösére emelték a díjakat, az mögött a német népet láttuk.

Nem az volt!  Amikor a magyar kiválasztottak megszerezték a volt Jugoszlávia

Üzemanyag ellátását, az mögött a szerbek és horvátok, a magyar népet látták.

Itt sem az van! Minden rabló változás mögött, a kiválasztottak, vagy strómannjaik vannak világszerte. Azoknak van pénzük, mert évszázada ezt csinálják, sajnos egyre egyszerűbben, egyre nagyobb természetességgel.

Megállíthatjuk! (?)

Természetesen!

Ha nem haragot táplálunk, a szintén áldozatul esett nemzetekkel szemben, hanem megkeressük az együttműködés lehetőségét, a fosztogatások kivédésére.

Természetesen, nem az eu. kereteken belül, mert ez is a kiválasztottak irányítása alatt áll, ehhez már semmi kétség nem fér, a magyarokkal szemben tanúsított, kivételesen ellenséges magatartás láttán.

Hogy is volt csak, az unióval?

Ment a duma, hogy egységben az erő, jön a jólét, jön a szabadság, (egyenlőség testvériség). Azonnal elvették az összes vámbevételünket, felszámolták a határőrségünket, hadseregünket. Azt hazudták, nem veszítünk a vámon, hiszen nekünk sem kell vámot fizetnünk az exportunk után. Nehogy élni tudjunk, az egyébként elvitathatatlan lehetőségeinkkel, azonnal felszámolták a kiválóan működő mezőgazdasági nagyüzemeinket, a világszerte elismert autóbuszgyárunkat, a teljes nehéz és könnyűiparinkat, aztán exportáljunk vámmentesen.

Mit?

Magyar szürkeállományt. Orvosokat, tudósokat, kiváló mérnököket, szakembereket. Így van ez kitalálva. Idegenbe, bevándorlóként, fogd be a pofádat alapon.

És elfogadjuk! Elég, ha valaki nemzeti húrokat penget, miközben keresztre feszíti az országot, hogy a nemzetért valóban tenni akaró, és tenni képes csoportot, legfeljebb a második helyre tegyük, mert valaki, fasisztának nevezte őket, a valóban fasiszták közül.

Ezek a hibák, mind a gyűlöletkeltés eredményei, amiben a kiválasztottaknál profibb megvalósítót, és az elutasításában konokabb hazudozót, keresve sem találhatnánk. Leg rejtettebben, olyan fegyverrel lehet harcolni, aminek léte ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Ezt eszi meg a felületesen szemlélődő tömeg leginkább. Látva azt a hisztériagörcsöt, amit az iráni atomfegyver esetleges létrejötte miatt folytatnak, miközben ők, az egész világot bolonddá téve kifejlesztették a sajátjukat, egyre általánosabb a hiteltelenségük világszerte.

Ahogyan hiteltelenné válik a „világ csendőre”, az általuk irányított nagyhatalom is. Nevetséges, és lealacsonyító, amikor egy idegen ország külügyminisztere, azért ír levelet a Magyar Miniszterelnöknek, hogy egy nulla rádió, kapja vissza a frekvenciáját. Kérdezem én? Mi köze, egy több ezer kilométerre lévő államnak ahhoz, hogy Magyarországon milyen rádiók szólnak? (semmi!)

Kapacitálják, és katonailag fenyegetik Szíriát, a Szíriai Kormányt, hogy hagyjon fel a „vérontással”. Érdekes! A magyar áldozatok mellett, semmiféle kiállást nem tanúsítottak 56-ban. Nem furcsa?

Nem kell messzebb menni Líbiánál, hogy megássuk a hátteret. Az igazi pusztítás akkor kezdődött, amikor a NATO, a „civil lakosság védelmében”,

szétbombázta annak az ivóvízrendszernek a csomópontjait, amivel Kadhafi fél észak-Afrikát ellátta egészséges ivóvízzel ingyen. Nehogy már gyengíthesse a  fosztogatók üzleti pozícióit. Na és a béke-felszólítás! Attól az államtól, aki a világháború befejezése óta egyfolytában a leggyilkosabb népirtó háborúkat folytatja Koreától Vietnamon át Afganisztánig? Ugyan már!

Ennyire már nem vagyunk hülyék!

Visszatérve az összefogásra, amivel a pusztítás megállítható.

Az elnyomott népek, önmaguktól, fegyveres forradalmak nélkül, soha sem rázzák le, a jól felépített igát. („tetszettek volna forradalmat csinálni”) Fegyveres felkeléseknek, a közel-keleti események láttán, nincsen értelme, mert azonnal megjelenne a NATO, felszólítva az „öldöklés” abbahagyására, és olyan pusztító öldöklést rendezne, amire senki nem kíváncsi. A megoldás csak politikai úton valószínű. Kell Europában egy, azaz egy néppárti kormány, aki szakít a korábbi ráerőszakolt szövetségi rendszerrel, lerakja a szabad államok Európai Föderációjának alapjait, és megkezdi a szervezet létrehozását, kizárva abból, minden lehetséges kiválasztott befolyást.

Ez, lehet akár egy magyar kormány is, de semmiképpen a mai, csúsztató, ellenkezve-dörgölőző társaság.

Ezért fontosak a választások

Minden magyar választópolgár egy/tizmilliomod részben felelős az ország helyzetéért. Aki nem megy el szavazni saját lelkiismerete, és legjobb belátása szerint, az annak a kezébe adja a hatalmat, akit a nyakunkra kívánnak ültetni.

Amikor már megválasztattak velünk, egy vazallus kormányt, akkor lehet tüntetni, mocskolódni, köpködni, minden eredmény nélkül. Legfeljebb az üldöztetést, a kirekesztést, az ellehetetlenítést hívjuk ki magunk ellen. Talán sikerül a kormány torkunkra szorított markának szorításán, valamit enyhíteni, de ez a felemelkedéshez kevés. Csak gyökeres változás hozhat eredményt fegyverek nélkül.

  Van már olyan politikai erő az országban, aki elkötelezett a gyökeres változásban. Támadja is minden vazallus, minden oldalról.

Nem kell bedőlni a hazugságaiknak.

El kell menni szavazni mindenkinek! Aki a jelenlegi állapotokat bebetonozná, az mindegyik elmegy. Aki változtatna, annak pedig egy töredéke.

10-15%-ot, még el tudnak csalni, de 70-80%-al, már felülkerekedik a népi vonulat, ami valódi változásokat hoz gazdaságban, politikában, közbiztonságban, erkölcsben, és ezáltal életszínvonalban. Megteremthető a szabad Európa, a szabad kereskedelem, a jelképes határok, és minden előny, az árukapcsolt hátrányok nélkül. Az, hogy Izraelbe nem mehetünk, az most is igaz.

Az, hogy legtöbben nem is kívánkozunk, az méginkább.

Vegyük a kezünkbe végre a sorsunkat, tekintsük kötelességünknek a voksunk leadását, és felemelkedhetünk.

Béla László