Csak óvatosan!
Közhely számba megy, hogy ma, Magyarország, a túlélésért küzd. Küzd becsülettel, szorgalommal, van, aki bűnözéssel, sőt olyan is, aki a bűnözéssel, nem a túlélésért, de mások munkájának eltulajdonításáért, munkanélküli, magas életszínvonal megteremtéséért. Sajnos, mai rendünkben, a korrupció, nagyobb teret kap, mint a becsületes munka. Ez az, ami képes leszorítani, és a mostani életszínvonalon tartani a magyarságot.
Soha sem volt általános nélkülözés ebben az országban, és nem is lesz sokáig!
Ahogy ma élünk, azért is hálával tarozunk, hiszen, egy világméretű gépezet szeretne bedarálni bennünket, és mind a mai napig, megakadtunk a torkán.
„És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.”
Sok szó esik arról, hogy a magyar mezőgazdaság termelékenységét vissza kell állítani. Ez igaz, de nem megvalósítható, a szükséges raktárkapacitások, és feldolgozó létesítmények birtoklása nélkül.
Ezeknek a megléte esetén, nem fordulhat elő, hogy betakarításkor, a magyar tárolókapacitást bitorló spekulánsok, bagóért veszik át a terményt, kiéheztetik a gazdákat, és az előállítási ár alatt vásárolják fel, a magyar gazdák munkáját tartalmazó terményt. Ezzel, a magyar gazda, minden évvel szegényebb lesz, mégis odaadja a terményét, mert nincs szíve egész évi munkáját veszni hagyni, betakarítatlanul.
Ezért fordulhat elő, hogy a spekuláns, megveszi a terményét. Néhány hét, vagy hónap múlva, valami tőzsdén, többszörös áron eladja. Még így is olyan olcsó, hogy bármilyen célra megvásárolható. Így eshet meg, hogy Isten adománya, a magyar föld terménye, amit a Teremtő a magyarok táplálására adott, idegen földön álló kazánok tűzterében, fűtőanyagként égjen el.
Nem azért, mert rossz minőségű, sőt egészen kiváló. Mindössze azért, mert a magyar gazda verejtékével, a sorozatos spekulációk ellenére is olyan olcsó, hogy nem éri meg helyette olajat, vagy gázt vásárolni.
Ez a gyakorlat meg fog szűnni. Arra kell gondolnunk, hány kiváló mangalicát lehet ezen felnevelni, és mennyi éhező magyar gyermek szájába lehet ebből finom falatokat juttatni, és ebben az irányban változnak majd a dolgok. Meg kell teremteni a tárolás a felhasználás, értékesítés, és feldolgozás feltételeit a gazdák kezében, de csak óvatosan, saját erőből. Névleg, támogatja ezt, a Magyar Kormány is.
Miért névleg?
Erre álljon itt, egy rövid történet, egy közelmúltbeli esetről.
A közeli kisboltban, megjelent a házi tej, nagy örömünkre.
Kiváló magyar termék volt. Ha épp nem fogyott el a vásárolt mennyiség, akkor sem veszett kárba. Eltettük „aludni”. Szobahőmérsékleten, egy nap alatt, kiváló, illatos aludttejjé vált, amihez már évek óta nem tudtunk hozzájutni. Ha megpróbáltuk, a „tejipari” tejekkel, élvezhetetlen bűzös zagy lett az eredmény, ami,
csak, csatornatölteléknek volt használható.
Néhány hónapig élveztük a szolgáltatást, A gazda hozta, steril, vákuumozott rozsdamentes edényben a tejet, elhelyezte az automatában, és néhány érme bedobásával hozzájuthattunk.
Higiénikus, minden igényt kielégítő megoldás volt.
Egy napon, eltűnt a tejautomata a boltból. Kérdésünkre annyit mondtak, tönkrement a tejgazdaság.
Nem értettem. Kiváló szolgáltatás, elérhető áron, hogyan mehetett tönkre? Magánnyomozásba kezdtem a dolog kiderítésére. Keveset sikerült megtudnom, de amit megtudtam, azt közreadom, hátha sikerül valakit megvédenem, az újabb kifosztástól.
Egy gazda, elhatározta, hogy néhány tehenének tejét, önmaga forgalmazza. Szembekerülvén az eu. előírásokkal, (tartás, termelés, raktározás, szállítás, forgalmazás) rájött, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Nem adta fel. Ő is hallott, a magyar kezdeményezések támogatásáról.
Nosza, megpályázott, és meg is nyert egyet. Hogy ez támogatott hitel, vissza nem térítendő állami támogatás, vagy egyéb forrás volt e, azt nem sikerült megtudnom. Tény, hogy üzleti terve, ill. annak megvalósítása, megfelelt a követelményeknek, mert le tudta hívni a megnyert pénzeket. Ennek felhasználásával, hangyaszorgalommal megszervezte a termelést, szállítást, értékesítést. Megvásárolta a szükséges gépeket, speciális edényeket szállítóeszközöket, helyben hűtött automatákat, mindent, hogy az előírásoknak megfelelve, a tej, emberi érintés, fertőződési lehetőség nélkül kerüljön a magyar családok poharaiba. Minden készen lett. Kiválóan működött egy ideig.
A gazda, a jól végzett munka után, hátradőlhetett volna egy pillanatra, de beütött a menykő. Nem égett le az istálló, nem karamboloztak a szállító eszközök, nem hullottak el a tehenek, hanem megjelentek, valami ellenőrök a gazdaságban. Célzott „fülest” kaptak, hogy nincsenek egészen rendben a dolgok. Megállapították, hogy a tejelő állomány tartása, nem felel meg, az uniós, vagy a magyar előírásoknak.
Hogy melyiknek nem, azt szintén nem tudtam kideríteni, de lehet, hogy csak a hazai előírásokon bukott meg a dolog, mert itt olyan sztahanovista kormányok vannak, hogy ha az unio előír valamit, annak legalább a négyzetét verik le a magyarokon.
Hogy pontosan mi volt a kifogás, hiányzott az istállóból a Mozart zene, esetleg nem volt szúnyogháló az ablakokon, vagy automatamasszírozó, vagy titokszoba, mint az alávaló világban, azt nem tudtam kideríteni.
Tény, hogy a tehénkék, nem élhettek nagyon rosszul, mert kiváló tejet adtak. Minden esetre, akkora hiba nem volt, hogy közérdekből leállítható lett volna a gazdaság működése. Ezeknél nem gond. Nem felel meg az előírásnak és pont. Tekintve, hogy privát, kivált, hogy magyar beruházásról volt szó, egy összegben, azonnal visszakövetelték, a nyújtott támogatást. Jó szokása ez az uniónak, így valószínű, hogy uniós pénzről volt szó. A gazdának, természetesen még nem volt ennyi pénze. Kénytelen volt végigasszisztálni, miként veszik meg bagóért, az alig használt gépeit, járműveit, miként tépik szét mefisztói mosollyal a ragadozók, szerény vagyonát, miként döntik romba, évek szorgalmas munkájának eredményét.
Ezért kezdtem azzal, „csak óvatosan”!
Ne higgyük, hogy az állami támogatás, vagy eu.-s pénz, segíthet rajtunk.
Valószínűbb, hogy ez, a kifosztás újabb formája. Már nincs mit elvenni tőlünk, hát a munkánkat lopják. Megcsillogtatják a hamis pénzüket, és amikor ennek reményében halálra dolgoztuk magunkat, akkor egy mondvacsinált okkal visznek mindent.
Ameddig ilyen szemléletű a kormányunk, ameddig az eu. tagjai vagyunk, ez így van.
Nem így lesz!
Ha akarjuk, hamarosan lesz Magyar, Magyar Kormány, aki végre elszakad az eu-tól, véget vet a korrupciónak, és biztonságot ad az embereknek.
Csak akarni kell, feltétlen hittel hinni, és nem lesz ellene konspirációs lehetőség.
Béla László
