Elöljáróban meg kell jegyeznem, semmi bajom Schmitt Pál elnök úrral.
Alapvetően mosolygós, kiváló sportoló, jó megjelenésű ember. Ez, elég volt élsportolói pályájához, sportdiplomáciai szerepléséhez. Magyarország Elnökének lenni, ennél egy „kicsit” több. Megkíván, más dolgokat is. Egyebek között, makulátlan előéletet, feltétel nélküli egyenes, őszinte viselkedést, a feddhetetlenség tudatán nyugvó, határozott személyiséget.
Ez szenvedett csorbát, az ő esetében. Nem elsősorban, az alkalmazott módszer erkölcsi megítélése, sokkal inkább, a helyzet körül kialakult zavaros kommunikáció. Egy ilyen eset, bárkit súlyosan kompromittál. Egy vállalati igazgató, miniszter, vagy egy tanár karrierjét is derékba törheti. Mindenkiét, akit a társadalom kiemelt helyre, példaértékű erkölcsi emelvényre állít. Nyílván, oda a tekintélye, annak a tanárnak, akiről kiderül, hogy diplomáját nem egyenes úton szerezte. Nem lehet például állítani a tanítványok elé.
Magyarország Elnökének „társadalmi emelvénye” sokkal magasabb, még egy egyetemi katedránál is, ezért, nem állhat rajta olyan ember, aki rossz példát mutatott. Megfelelően gondolkodva, Schmitt Úrnak, érdemes levonni az eset tanulságát, és büszkeségét megőrizve, visszaadni az elnöki megbízást. Ez sem könnyű helyzet, de nincsenek véletlenek.
A Magyar Nemzet, a „rendszerváltás” óta nehezményezi, hogy a megválasztott, de ez ideig leginkább a szándékai és felhatalmazása ellen politizáló képviselők, kényük-kedvük szerinti elnököt tegyenek az ország élére.
Ez az eset lehet a fordulópont, a valódi, választáson, népszavazáson szerzett elnöki mandátum létrejöttére Magyarorstzágon. A mindenkori elnök hazánkban, a népképviselet második lépcsője. Feladata, hogy támogassa a mindenkori kormányt, az ország helyzetének jobbítása érdekében folytatott munkájában.
Az is feladata, természetesen, hogy észrevegye, ha a kormány, vagy a parlament eltévesztené, kit is kell képviselnie. Ilyenkor, a nép kárára, hátrányára, az ország hanyatlására hozott törvények hatálybalépését, meg kell akadályoznia.
Épp a mai helyzet mutatja legfényesebben, mennyire nevetséges a parlament által oktrojált elnök intézménye. Soha nagyobb szükség nem lenne, egy erős mandátummal rendelkező magyar elnökre, mint éppen most. Ma, a parlamenti matematika okán, a választók negyedének szavazatával, kétharmados kormány kormányoz. Bármit dönt, át tudja verni a parlamenten. A dolog, még akkor sem lenne korrekt, ha minden parlamenti pártnak egy szavazata lenne a kérdésben, és ebből kellene többségnek kialakulni, az elnöki mandátumhoz. Az elnök megválasztását, egy ilyen helyzetben a parlamenti többségre bízni, kutyakomédia. Remélhetőleg, ez a felismerés, eljut a megfelelő szintre is, és épp a helyzetre való tekintettel, megváltoztatják ezt az abnormális gyakorlatot.
Egyébként sem hiszem, hogy a mai helyzetben, bármelyik párt, tudna olyan személyt javasolni, akit bármely másik, elfogadhatónak tartana.
Erre a feladatra, egy megfontolt, pártsemleges, nagy tudású, és nagy tapasztalatú, feddhetetlen, minden szélsőségtől mentes, kizárólag a magyar nép irányában elkötelezett ember alkalmas. Mandátumát a néptől kell kapnia, hogy ne legyen lekötelezettje egyetlen pártnak sem. Szerintem, vannak ilyen emberek.
Magam is ismerek egyet Dr. Papp Lajos nyugalmazott szívsebész professzor személyében. Keveset ismerek, aki feladja közalkalmazotti vezető állását azért, hogy országa felemelkedéséért munkálkodhasson, és ebben, semmilyen függő helyzet ne akadályozhassa. Szívesebben látnám Őt, Magyarország elnöki tisztében, mint bárki mást. Biztosra veszem, hogy itthon, megnyerné az emberek bizalmát, külföldön pedig, emelné hazánk tekintélyét.
Javaslom, aki nem ismeri, keressen rá, ismerje meg, és meg fog engem érteni.
Béla László
