Kell!!!
Úgy kell, mint egy falat kenyér. Igaza van a költőnek:
„Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.”
Bizony mondom néktek, a szavak elvesztették eredeti értelmüket.
Elég volt néhány száz év idegen uralom, hogy a több ezer éves, csodálatosan kifejező magyar nyelvünk szavai átalakuljanak.
Ha azt mondom, hazafiság, ma a magyarok többsége, fasiszta csőcseléket lát.
Ha azt mondom, becsület, mindenki arra gondol, aki még nem bukott le.
Ha azt mondom, nagy ember, mindenki arra gondol, akinek a bőre alatt is pénz van.
Ha azt mondom, szabadság, az azt jelenti, a tolvajok elől, még két morzsát meg tudtam menteni.
Ha azt mondom, rend, akkor, a szomszédot verik agyon álmában, nem engem.
Amikor már engem vernek agyon, akkor nyilvánvalóan semmit sem mondok.
Ha azt mondom, jog, az sok pénzt jelent.
Ha azt mondom, jogfosztottság, az magyar embert jelent.
Ha azt mondom, remény, az elmebeteget jelent.
Ha azt mondom, akarat, az a kocsmából részegen kidobott hőzöngőt jelent.
Ha azt mondom, józanész, az egy csapat birkát jelent.
Az, hogy a mai angol, szótárral a kezében olvassa Sakespeare műveit, a nyelv változását mutatja. Természetes, hogy a magyar is változott.
No de ekkorát!(?)
Jó, hogy mi, mai magyarok, megértjük, ha nehezebben is, a halotti beszédet. Miért azt, és csakis azt?
Mert ősi szavaink, elvesztették eredeti értelmüket. Meg kéne tanulni, ismét magyarul.
Ha azt mondom, kétszínű, akkor mindenki arra gondol, akinek a feje kék-fehér, hatágú csillaggal díszítve, a többi pedig piros-fehér-zöld.
Ez nem két szín! Ez sokk, de még nem elég. Mi kell még?
Giotin a nyílt tereken, sok birka nézővel, mint hajdan a franciáknál?
Azon akarunk örvendezni, hogy épp nem a mi fejünk gurul lefelé a csatornában? Igaz, ezt a fajtát akarták „kitenyészteni”, de korábban, magyarból, nem lehetett.
Már ezt is lehet?
Ha valaki köp egyet az unióra, az, az egekbe megy, mert látja… közben hálásan vesszük tudomásul, hogy egyfolytában keres, és talál új ereket, melyeket felvágva, fogytáig csapolja a vérünket?
Szomorú, és remélem, nem valós kép. Még a látványa is fáj. Remélem, rövidesen fordul a három élű hasáb, mint a reklámtábláikban, és egy szebb, vidámabb, és előremutatóbb képet mutat ez a nemzet, meggyötört lányainak és fiainak.
Béla László
