A feladat adott.
A végrehajtás ránk, igaz magyarokra vár.
Amikor 45-ben vagy 57-ben végignéztünk hazánkon, a nyílt erőszak pusztításának nyomai néztek vissza ránk. Nehéz volt látni a szétbombázott házakat, a kifosztott, félig romos gyárakat, de volt erőnk újjáépíteni, mert akkor is tudtuk, hogy a miénk. Magyarország, a Kárpát-haza, ma is a miénk.
Igaz, egy részét mások bitorolják, de ezt mi engedjük meg.
Trianonban, a belső árulás, megfosztott bennünket a hazánk kétharmadától.
45-ben, a szovjet túlerő, a nehezen kivívott függetlenségünktől, az ötvenhat utáni terror, a működő, és önfenntartó mezőgazdaságunktól, a „rendszerváltás” a piacainktól, és fejlődési lehetőségeinktől, A globalista kényszer-privatizáció, a világhírű üzemeinktől, ezzel mindennapi biztonságos kenyerünktől, és most, az uniós tagság, a magyarságunktól akar megfosztani.
Nem adjuk! Nem adhatjuk!
Igaz, a szükségesnél, és elégségesnél, sokkal kevesebb magyar gyermek születik, de ezeknek a gyermekeknek a jövőjéért, mi vagyunk a felelősek.
Azok a szülők, akik vállalták a felnevelésüket, és azok az igaz magyarok, akik félelemből, gazdasági kényszerből, vagy bármi más kényszerítő okból, nem vállaltak gyermeknevelést. Ezeknek a gyermekeknek, mi vagyunk a remény, a jövő záloga, az élet perspektívája, ahogy számunkra ők a jövő biztonsága, idős korunk támasza, és unokákkal való megédesítése. Támaszukra csak akkor számíthatunk, ha ők maguk, biztos talajon állnak. Ezt igyekeznek most kihúzni a lábunk alól, az internacionalista agresszorok. Nem nyílt erőszakkal, de körmönfont, hazug trükkökkel. A múltat végképp eltörölni, harsogják hamisan a fülünkbe, mint ha ez lenne a továbblépés lehetősége. Valóban az is, az ő számukra, de a mi számunkra a halál. A múltat, nem eltörölni kell, hanem megvetni rajta a lábunkat, és ezen a fix ponton megtámaszkodva, úgy kipenderíteni a betolakodókat, hogy csak a hágókon kívül térjenek magukhoz.
Éppen úgy, ahogy Árpád, István, vagy Mátyás tette. Megvan az erőnk hozzá, csak a szándék hiányzik. Ahogy a háborús pusztításokból fel tudtunk állni, erre most is képesek vagyunk.
Mi hozza létre a szándékot?
Nemre, korra, és pártállásra tekintet nélkül, az emlékezet. Végig kell mennünk a Ganz, a Csepel Művek, a Sor-tex, a Csepel Autó, az Ikarusz, és más hatalmas gyárak élettelen tetemei mellett. Végig kell néznünk, ahogy a hajdani gyárcsarnokok hatalmas darui alatt, a kínai vircsaft folyik, ahol a csodák palotájában, a figyelem elterelése zajlik, vagy ahol ájultan ásítoznak a kiürített gyárak, kormos, betört ablakai. Mindent meg kell néznünk, ahol hajdan, magyar családok tízezrei találták meg, a tisztességes megélhetésüket. Ha ezt mind végignézzük, belülről tör ránk ellenállhatatlan erővel a tudatosság, helyre kell állítani. Újra kell teremteni, a magyar élet lehetőségeit, életre kell hívni a tanyákat, a malmokat, a gyárakat.
Aki ezt akadályozza, ellenállhatatlan erővel kell félretenni, legyen ez egy kormány, egy unió, vagy bárki. Az élet, lehetőséget követel magának, és a lehetőség adott, alapvető emberi jog. Az emberi jogok deklarációja mondja ki, egyetlen nép sem fosztható meg az élete fenntartásának lehetőségétől.
Velünk szemben, most ezzel próbálkoznak. Elrabolták a piacainkat, lerombolták az iparunkat, és most a földjeinken a sor.
Nem adjuk! Nem adhatjuk!
Használjunk magyar buszokat, villamosokat. Azt hazudják, már nincs? De van!
Olyan, ami után a jenki is megnyalja a tíz ujját. Hazai megrendelés nincs. A globalisták, bábokat ültetnek a vezető pozícióinkba, és azok véletlenül sem rendelnek magyar terméket. Ki kell őket pöckölni. Mindegyiknek van valami a füle mögött. Ha más nem, hogy idegenből rendeli a dolgait. Ameddig van magyar kapacitás, addig ez hazaárulás. Ha egy-egy város eldönti, hogy közlekedéséhez magyar járműveket rendel, biztos perspektívát ad a gyártónak, és robbanásszerűen újjászerveződik a kapacitás, és még, a korábbinál jobb, korszerűbb gyártmányokkal lát el bennünket, olcsón, forintért.
Csak oda kell figyelni, eltávolítani a döntési pozíciókból a bábokat, kirekeszteni a belső ellenséget, és virágba borul az ország.
Hogy ki az ellenség, azt soha sem a hazug szavai, mindig a cselekedetei mutatják meg. Erre kell figyelni mindenkinek, és lesz eredménye.
Béla László
